A Visitatio Beatae Mariae Virginis, azaz Szűz Mária látogatás Erzsébetnél (népies nevén Sarlós Boldogasszony) nevű templom legkorábbi részei a szentély és a hagyományosan mellette álló torony az 1300-as évek első felében, a ferencesek itteni megtelepedésekor készülhetett, az építtető a Bánffy család lehetett. Az említetteken kívül a sekrestye és a hajó a kórusig szintén az 1300-as évekből való. A rendtagok “Isten Szegénykéje”, Assisi Szent Ferenc követői lévén főleg a szegény falusiakkal és városiakkal voltak szoros lelki kapcsolatban. Így a kolduló rend obszerváns ága, az Ordo Fratrum Minorum (OFM)- Kisebb Testvérek Rendje- Gyöngyösön is több mint félezer éven át erős gyökeret vert. Az 1448. február 10-i gyöngyösi bullárium és az 1465. május 14-i rendi közgyűlés már a rendházról is szólt. A Bakócz-kódex szerint a középkori együttes 1494-re készült el. A rendház és a templom sorsa a későbbiek során is egybekapcsolódott.
A török hordák 1526-nan a kolostort és templomot is földúlták, de a ferencesek már 1531-re rendbe hozták. A barátok soha sem hagyták el városukat, templomukat, sőt oltalomleveleik birtokában töretlenül ellátták nemcsak a környék, hanem a távoli, török hódoltsági területek katolikusainak lelki gondozását is. 1579-ben hazánk hódoltsági területén már csak két kolostora volt a volt a ferenceseknek: Gyöngyösön és Szegeden. A XVI. századtól a gyöngyösi a rend egyik tartományának székhelye, 1629-től pedig a rendi teológia is működött. 1567 óta a templom után nem kellett adózniuk a töröknek, így az összegyűjtött pénzen 1584-ben, a budai basa engedélyével kijavíttathatták a templom oldalfalait. A XVI-XVII. századi vallási villongások idején sem a templom, sem a rendház nem került a helybeli protestáns gyülekezet kezébe, mi több, az épület karbantartására és bővítésére is lehetőség nyílt.
A török utáni újjáépítés első szakasza idején (1717-1727) G. Battista Carlone egri mester új diadalívet, a gótikus hajó fölé fiókos dongaboltozatot épített, az északi fal melletti kolostorfolyosóból mellékhajót alakított ki és ezzel bővítette a templomot. Az új, egyemeletes, ma is ép kolostort 1701-1727 között építették hazánk egyik legnagyobb ferences rendházává. A második szakaszban (1740-1746) Szandter András egri kőműves a templomban falazott karzatot és főhomlokzat mellettei délnyugati tornyot építette. A homlokzati oromzatra 1745-ben Singer Mihály egri kőfaragó készítette szobrok kerültek: Immaculata, Assisi Szent Ferenc, Szent Antal, Sienai Szent Bernardin, Kapisztrán Szent János és Szűz Mária látogatása. Az újjáépítés utolsó szakasza idején (1758-1766) Quadri Kristóf gyöngyösi mester elkészítette a mostani karzatot, tatarozta a sekrestyét, más mesterek új oltárokat és kápolnákat emeltek. 1760-ban Kernhofer György rendtartományi főnök a gótikus szárnyas oltár helyébe barokk főoltárt építtetett Hebenstreith József pesti szobrásszal és felszerelte a Bécsből hozott óriási csillárokat. A szószéket 1762-ben Seidler Mátyás, az orgonát Staudinger János készítette.
1788-ban II József rendeletére a gyöngyösi ferences kolostori életet is meg kellett volna szüntetni. Gróf Esterházy Károly egri püspök a hívek és a tanács kérésére úgy tudta megmenteni a rendházat a szekularizálástól, a barátokat az eltávolítástól, hogy plébániai feladatokkal bízta meg a ferenceseket, mert a “kalapos” király az ilyen zárdákat nem oszlatta fel.
A ferences plébánosok sokat törődtek a templom korszerűsítésével.1792-ben új toronyórát szereltettek fel, 1840-ben a templom belsejét meszeltették és festették, 1850-1855 között a tetőt cserepeztették. 1864-ben Lencsés Kornél a romantikus stílusú szentélyfestményeket és a mennyezetet díszítő aranycsillagokat festette, Mozer Lajos salzburgi mester1871-ben új orgonát épített.
a Gyöngyöst gyakran pusztító tüzek közül az 1904 augusztus 16-i tűzvész nemcsak a templom tetőzetét, a két tornyot (az 1529-ből és 1532-ből maradt harangokat), hanem a kolostort is felégette. A helyreállítást Schulek Frigyes és Lux Kálmán tervei szerint végezték. 1907 október 13-án az országgyűlési küldöttség élén Thaly Kálmán átadta azt a vörös márványtáblát, amelyet Vak Bottyán János kuruc generálisra emlékezve kriptája felett a szentély belső, déli falán szentelt fel Pintér Kornél Házfőnök, magas egyházi küldöttek jelenlétében.
A XVIII.századtól a rendház a Szalvatoriánus rendtartományhoz tartozott. Miután 1900-ban megreformálták a ferences rendet, a kolostor kapistranus rendtartományba került. Az átszervezés 1911-ben fejeződött be, amikor Unghváry Antal, a szigorított rend obszerváns ágának első házfőnöke vette át a zárda vezetését.
1916. december 2án, a zokogó hívek jelenlétében utoljára kondult meg az a három harang, amelyet a kincstár hadi célokra elszállított. Az 1917. május 21-én dühöngő nagy tűz idején megint a rendtagok mentették meg a templomot és a kolostort a teljes pusztulástól. A helyreállítást 1920-ban elkezdték: az új orgona felszentelése 1923-ban, az új harangoké 1924-1931 között történt meg. 1936-ban Kováts Rajmund házfőnök hozzálátott a templom külső és belső megújításához. Afalképeket, a diadalív és a mennyezet képeit Lohr Ferenc festette.
A “szép templomot”, ahogyan attól kezdve a gyöngyösiek nevezték, 1937. március 7-én a ferences Uzdóczy Zadravecz István tábori püspök áldotta meg. 1944. március 7-én a katonai hatóság rendeletére a nagyharangot hadi célokra elszállították. A front átvonulása miatt 1944. november 15-25. között a szertartások szüneteltek a templomban. A város 17-i ostromakor a toronysisakot lövedékek rongálták meg. A front után a barátok újraindították a vallásos életet, de a tevékenységük hamarosan a templom falai közé szorult. 1946-ban a P. Kiss Szaléz ellen koholt perrel elkezdődött egyházi és közéleti működésük korlátozása, 1948-1950-ben folytatódott felszámolásuk.
1950-1990 között világi papok látták el a hívek lelki gondozását. 1984-ben Miterli György esperes plébános kidolgozta a templom öt évre szóló teljes felújítási tervét: elsőként 1987-ben a toronyórát és a harangozást elektromos vezérlésű szerkezettel korszerűsítette. Az összegyűjtött adományokból helyrehozatta a plébánia földszinti termeit, ajtóit, a templom homlokzatát, díszítéseit. 1990-ben a nagytornyot, amelynek külső felújítását a gyöngyösi Király József mester és társai végezték el. A homlokzati kőszobrokat a budapesti Friz Alkotóközösség javította, konzerválta.
1990-ben visszatért a ferences élet a kolostorba: augusztus 2-ától ismét rendtag, Posta Benjámin vezeti a plébániát, és a templomban is újból a barátok hirdetik az igét.
A templom külseje
A keletelt templom alaprajza főhajót, északi barokk mellékhajót, déli három kápolnát, gótikus szentélyt, mellette északról tornyot (kistornyot), sekrestyét, a nyugati homlokzat mellett délről szintén tornyot (nagytornyot) mutat.
A magas oromzatú főhomlokzat közepén a főbejárat nyílik, amelyet lombdíszes fejezetű, golyvázott párkányt tartó lapos pilaszterpár keretez. A párkány vázai között barokk szoborcsoport áll: Mária látogatása Erzsébetnél. Felette nagy, kőkeretes, záróköves, szegmentíves ablak. A főhomlokzat felső része lépcsőzetes, meredek oromzatú: szélein vázák között Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal, felette Sienai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János kőszobra áll. A felső orommező falfülkéiben Immaculata-szobor, felette sugárdíszes Szentlélek galambja, az oromcsúcson vaskereszt láthatók. Mindezek a főhomlokzat szép barokk összhatását nyújtják. A homlokzathoz csatlakozó nagy torony háromemeletes, vízszintes párkányokkal tagolt. A földszinti toronyrész nyugati és déli részén egy-egy, a második szakasz négy oldalán egy-egy kicsi, a legfelsőben nagy, félköríves ablak – fölöttük óra. A tornyot horganylemezes, lanternás sisak zárja, a csúcsán gomb és kereszt. A fémrészeket 1989-ben Miterli György aranyoztatta. A torony délnyugati sarkához kapcsolódik a Szent Antal-kápolna a nyugati oldalán ráccsal zárva, északi oldalán egy-egy dór oszlop között klasszicista, kőkeretes sírboltlejárat.
A templom mellett délre, hajdan fallal körülkerített temető terült el. A déli homlokzat falát nyolc egyszakaszos, ferdén vágott eredeti támpillér osztja fel, közülük a diadalív pillérei erősebbek és magasabbak a szentélynél. A pillérek között a szentélynél két, a hajónál öt hatalmas, csúcsíves, mérműves ablak; mindegyik háromosztásos, kivéve a legkeletibbet, az kétosztatú. A szentély harmadik és a diadalívet támasztó pillére között féltetős kriptalejárat van szalagkeretes ajtóval. A hajó első és második támpillére között áll a Fájdalmas Szűz-kápolna, nyugati falán félköríves ablakkal. A nagytorony tövében az Almásy-kripta vagy más néven a lorettói kápolna található, a keleti falában befalazott, félköríves kőkeretes ajtóval. A szentély 5/8 záródású sarkain egy-egy új lábazatú, szintén egyszakaszos, ferdén vágott támpillér áll. Az északi és keleti falban gótikus, az 1750-es évek közepén befalazott ablak, az északkeleti és a délkeleti falon félköríves barokk ablak. A szentély északi falánál emelkedik -korábban majdnem önálló- négyszög alapú gótikus torony (kistorony, mely a templom és a rendház barokk átformálása óta körülépített. A tornyot párkányai öt szintre osztják, az alsókban kis lőréses, a fenti négy oldalán pedig kétosztatú gótikus ablakok találhatók. Sajnos az osztóbordák a török időkben kitörtek, ezért a mérművek nincsenek meg. Az 1700-as évek óta a torony bádogborítású, magas, gúla alakú sisak fedi.
A templom belseje
A főbejáraton át öt lépcsőn lépünk lefelé a kórus alatti részekben: kitárul előttünk a pompás, a barokk boltozat ellenére gótikus összhatású, hosszú és világos hajó, amelyet toszkán fejezetű falpillérből emelkedő öt barokk homlokzatpár fed. Déli hosszfalának öt nagy, csúcsíves ablaka megőrizte az eredeti osztótagokat és változatos alakú műveket. A hajó nyugati végében lévő orgonakarzatot két-két pillér tartja, mellvédje falazott, egyenes vonalú, a földszinten három egyforma, félköríves árkáddal nyílik a hajótérbe. A főhajónál keskenyebb, három boltszakaszos szentélyt késő gótikus keresztboltozat fedi, melynek bordái pajzsos zárókövekbe futnak össze. A szentély északi falának keleti végén záróköves kőkerettel barokk oratóriumablak látható, mellette a folyosóra barokk kijárat nyílik, amelyen keresztül a sekrestyébe juthatunk. A szentély északnyugati sarkában zárt, erkélyű oratórium áll, amelynek mellvédjét barokk lombkoszorú díszíti. (A kolostor itten bejáratát 1950-ben a városi tanács befalaztatta.) A szentély déli falán látható a már említett Vak Bottyán emléktábla, amelyről soha nem hiányzik a virág és a koszorú. A faragott, baluszteres szentélykorlát 1830-ból való.
A főoltár a templom egyik kiemelkedő ékessége. A szarkofág alakú fa sztipesz három lépcsőfokon áll. A fa tabernákulum a retabulum szerkezetét és arányait ismétli: kis oszlopok tagolják, kétoldalt egy-egy térdelő angyal szobra. Kettőzött, magas talapzaton kétoldalt karcsú, kompozit fejezetű oszlop, amely háromrészes, ívelt vonalú párkányt tart. Az oszlopok félkörívben körülveszik az aranyozott fakeretű hatalmas oltárképet, amely Kranowetter Gábor pesti művész 1761-1766-ban készült kitűnő alkotása: Mária látogatás Erzsébetnél. Kétoldalt Hebenstreith József pesti mester Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal nagy faszobra (elhelyezésük és megvilágításuk olyan, mintha a barokk ablakban állnának), távolabb Szent Anna és Szent Joakim szobra. Az oltárkép felett felhőkön lebeg a kétoldalt angyalok közt sugárkoszorútól övezett Szentháromság-szoborcsoport. 1973-ban Császti Gyula plébános a szobrokat újraaranyoztatta.
A keresztelőkút a szentély délnyugati részén áll, a diadalív mentén. Lépcsőn elhegyezett, szarkofág alakzatú, fatalpazatról magas, hármas tagolású fal emelkedik a közepe tabernákulumhoz hasonló ívelt vonalban kidomborodik. Középen dombormű: Krisztus keresztelése, Atyaisten, kis angyal ábrázolásával. Szkurszki Gergely laikus testvér alkotása 1989-ből. Girlandok, vázák és klasszicizáló aranyozott díszek ékesítik. a szentély nyugati végében, a diadalív alatt láthatjuk az alacsony, téglalap alapú, kétoldalt faoszlopon nyugvó szembenéző oltárt. (Felállításáról világszerte a II. Vatikáni Zsinat- 1962-1965- rendelkezett. Ennek megfelelően, az 1969. évi Ordo Missae értelmében, még ugyanabban az évben Császti Gyula plébános a Zrínyi utcai hajdani Mária-tanoda kápolnájából áthozatta a kis oltárt, és a mostani helyére tétette.)
A diadalív fal előtt egymással szemben egy-egy szarkofág alakú sztipesszel, Hebenstreith József pesti mester 1759-ben faragott oltárai emelkednek. Mögöttük zárt oltárfal: az oltárképet oszlop pár veszi közre, fent baldachin füzéres dísz, tetejükön puttókkal körülvett sugárdísz, középen Istenszem. Az evangéliumoldalon (északon) Szent Ferenc oltára áll, amely a templom ferences rendi jellegét hangsúlyozza. Az alsó nagy kép – Takács István festménye- a térdelő rendalapítót ábrázolja szentekkel körülvéve, fölül a Nagyboldogasszony képe. (gr. Bakóczi Ferenc egri püspök a XVII. század közepén XIV. Bnedek pápa engedélyével ezt az oltárt örökre kiváltságossá tette.) Kétoldalt Szent Bonaventúra és Toulouse-i Szent Lajos 1973-ig színezett, azóta aranyozott szép barokk szobra áll. Az oltár mellett, a középkori folyosóból kialakított mellékhajóban öt kisebb oltár következik lapos, késő barokk oltárfalakkal. Az első a Szentháromság tiszteletére szentelték: aranyozott fakeretben Mária koronázását ábrázolja a romantikus oltárkép. A második Nepomuki Szent János oltára. Takács István Árpád-házi Szent Margitot megjelenítő újabb oltárképének lenti részén, jobb oldalon a lángokban álló, balra a virágzó Gyöngyös XX. század eleji, távlati képe látható. A festményrészlet a hol égő, hol épülő gyöngyös és a ferencesek évszázados kapcsolatát hangsúlyozza. A harmadik Alcantarai Szent Péter oltára: középen, szoborfülkében festett Jézus-szobor. A negyediket Szent József tiszteletére állították. Mária és Szent János szobra kíséri az oltárképet, mely Szent József halálát ábrázolja. Az ötödik a Szent Anna-oltár, amelyet Szent Ferenc és Páduai Szent Antal barokk, festett szobra vesz közre. az oltárkép a Szent Családot ábrázolja. Az oltárhoz közel ajtó nyílik, amely a kolostor folyosójára, a bejárati részhez vezet. A mellékhajó keleti végéből is ajtó nyílik a sekrestyéhez.
A hajó elején, a diadalív leckeoldalán (délen, jobbra) Páduai Szent Antal oltára áll. Az alsó – XVIII. század közepi – kép Szűz Máriát és a Szentet mutatja, kezében a gyermek Jézussal, a felső, kartus alakú képen Szent Magdolna. A két kísérő szobor -Evangélista és Keresztelő Szent János – 1759-ben készült, Hebenstrteith József alkotása. A hajó második, déli ablaka alatt van az Aranypieta vagy a Fájdalmas Szűz-kápolna és oltára. A Pieta évszázadok óta a gyöngyösiek által a templom kiemelten tisztelt kegyszobra. Az oltár feletti, fából faragott, aranyozott szobor 1680-ból való – Mária ölében tartja a keresztről levett fiát. a karzat alatt, délre a Lorettói kápolna, az Almásy-kripta áll, amelyet csak a hajóból láthatunk, vasrács zárja le. Az oltár asztalán angyalszobrokkal díszített szentségház. A kápolna déli falán az Almásyak szép, vörös márványból készített címeres emléktáblája van. A nagytorony alatti Tisztítóhelyen szenvedő lelkek kápolnának Kálvária szoborcsoportja klasszicista, fából készült 1800 körül: a kereszt alatt Mária, Szent János és Magdolna. Az antipediumon dombormű: öt purgatóriumi lélek ég a tisztítótűzben. Ismeretlen mester műve.
a szószéket Seidler Mátyás gácsi asztalosmester készítette el néhány hónap alatt, a főhajó evangéliumoldalán a második oszlophoz kapcsolódik. A nagyméretű függő faépítmény mélyen leér, különösen a szőlőfürtben végződő öblös kosár alsó része nagy. Mindez előnyösen segíti elhelyezkedni a négy evangélista ülő alakját. A hátlapon Szent Ferenc gemmaszerű képe két angyal között, amint szétnyitják a keretező függönyt. A hangvető többrészes párkányára négy egyházatya ülőszobrát helyezte el a mester, a csúcson áll a világ Megváltója angyalputtókkal körülvéve. A szószékre belső lépcsőfeljárat vezet az oldalhajóból. A könyöklőn át fából faragott, ferences bal kar nyúl a padsorok fölé, amely kezében feszületet tart. A szószék éppen nagy mérete és gazdag díszítése miatt a templom másik ékessége.
A keresztút domború, fából faragott és festett állomásai a falpilléreken függenek. a mellékoltárokat, kápolnákat (kriptákat) a templom egykori, bőkezű adományozói, vagy a város főúri családjai készítették.
Az 1904. és 1917. évi gyöngyösi tüzek pusztításait 1937-re javították ki, és a templombelső festéséit is akkorra fejezték be. Legjobban a diadalív Lohr Ferenc-festménye tűnik ki: középpontjában Mária trónol a gyermek Jézussal, körülöttük a magyar szentek, akik bal oldalon Szent István, átellenben Szent László király köré csoportosulnak. István kezében a magyar korona, amelyet a Nagyasszony oltalmába ajánl. A diadalív utáni első mennyezetkép a porciunkulai búcsú eredetét mutatja be: hívő közelednek Porciunkulába, hogy teljes búcsút nyerve megtisztuljanak bűneiktől. A festmény közepén, lent Szent Ferenc esdeklő alakja az angyaloktól kísért Mária és Jézus előtt. Jobbra a tisztítótűzben szenvedők sokasága vonul a szabadulás reményében az értük felajánlott búcsúkegyelem által. A középponti mennyezi kép fő alakja Krisztus Király – lába alatt a világmindenség, jobbján az angyalok, balján nemzetiszínű zászló alatt közeledő, népviseletbe öltözött magyarok. A jelent az egyház és a nemzet kapcsolatát hangsúlyozza. a harmadik, orgonakarzat feletti mennyezeti kép a grecciói karácsonyt ábrázolja. A hajótérbe lépcső öt pár boltozat tövében, a falpillérek felett szentek nagyalakú képeit láthatjuk. a diadalívtől haladva az első pillérpár felett, északi-déli egymásutánban eképpen következnek: Péter-Pál, János Máté, Simon-András, Bertalan-Tamás, Jakab-Tádé. A boltozatokkal körülvett északi, fenti falsíkok festményei: az első Szent Ferenc, a második Szent Antal, a harmadik Kapisztrán Szent János, a negyedik Árpád-házi Szent Erzsébet életének egy-egy mozzanatát ábrázolja.
A főhajó húsz pár barokk padsorát a kolostor laikus testvérei készítették az 1700-as évek elején.
Említésre méltók a sekrestye öltözőszekrényei és a folyosókon látható olajképek: Az előbbiek XVIII. századiak, míg az utóbbiak barokk és klasszicista alkotások. A Magyar Nemzeti Galéria letétként őriz hat XV. század végi táblaképet, mely a gyöngyösi kolostorból került állami gyűjteménybe. a táblaképek a középkori ferences templom Páduai szent Antal tiszteletétre szentelt szárnyas oltárhoz tartoztak. (Más XVII-XVIII. századi – táblaképek is kerültek állami gyűjteménybe a kolostorból)
dr. Misóczki Lajos: Gyöngyös: A ferencesek plébániatemploma; Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 391. szám; Budapest 1990
A templom története
A templom története
A Visitatio Beatae Mariae Virginis, azaz Szűz Mária látogatás Erzsébetnél (népies nevén Sarlós Boldogasszony) nevű templom legkorábbi részei a szentély és a hagyományosan mellette álló torony az 1300-as évek első felében, a ferencesek itteni megtelepedésekor készülhetett, az építtető a Bánffy család lehetett. Az említetteken kívül a sekrestye és a hajó a kórusig szintén az 1300-as évekből való. A rendtagok “Isten Szegénykéje”, Assisi Szent Ferenc követői lévén főleg a szegény falusiakkal és városiakkal voltak szoros lelki kapcsolatban. Így a kolduló rend obszerváns ága, az Ordo Fratrum Minorum (OFM)- Kisebb Testvérek Rendje- Gyöngyösön is több mint félezer éven át erős gyökeret vert. Az 1448. február 10-i gyöngyösi bullárium és az 1465. május 14-i rendi közgyűlés már a rendházról is szólt. A Bakócz-kódex szerint a középkori együttes 1494-re készült el. A rendház és a templom sorsa a későbbiek során is egybekapcsolódott.
A török hordák 1526-nan a kolostort és templomot is földúlták, de a ferencesek már 1531-re rendbe hozták. A barátok soha sem hagyták el városukat, templomukat, sőt oltalomleveleik birtokában töretlenül ellátták nemcsak a környék, hanem a távoli, török hódoltsági területek katolikusainak lelki gondozását is. 1579-ben hazánk hódoltsági területén már csak két kolostora volt a volt a ferenceseknek: Gyöngyösön és Szegeden. A XVI. századtól a gyöngyösi a rend egyik tartományának székhelye, 1629-től pedig a rendi teológia is működött. 1567 óta a templom után nem kellett adózniuk a töröknek, így az összegyűjtött pénzen 1584-ben, a budai basa engedélyével kijavíttathatták a templom oldalfalait. A XVI-XVII. századi vallási villongások idején sem a templom, sem a rendház nem került a helybeli protestáns gyülekezet kezébe, mi több, az épület karbantartására és bővítésére is lehetőség nyílt.
A török utáni újjáépítés első szakasza idején (1717-1727) G. Battista Carlone egri mester új diadalívet, a gótikus hajó fölé fiókos dongaboltozatot épített, az északi fal melletti kolostorfolyosóból mellékhajót alakított ki és ezzel bővítette a templomot. Az új, egyemeletes, ma is ép kolostort 1701-1727 között építették hazánk egyik legnagyobb ferences rendházává. A második szakaszban (1740-1746) Szandter András egri kőműves a templomban falazott karzatot és főhomlokzat mellettei délnyugati tornyot építette. A homlokzati oromzatra 1745-ben Singer Mihály egri kőfaragó készítette szobrok kerültek: Immaculata, Assisi Szent Ferenc, Szent Antal, Sienai Szent Bernardin, Kapisztrán Szent János és Szűz Mária látogatása. Az újjáépítés utolsó szakasza idején (1758-1766) Quadri Kristóf gyöngyösi mester elkészítette a mostani karzatot, tatarozta a sekrestyét, más mesterek új oltárokat és kápolnákat emeltek. 1760-ban Kernhofer György rendtartományi főnök a gótikus szárnyas oltár helyébe barokk főoltárt építtetett Hebenstreith József pesti szobrásszal és felszerelte a Bécsből hozott óriási csillárokat. A szószéket 1762-ben Seidler Mátyás, az orgonát Staudinger János készítette.
1788-ban II József rendeletére a gyöngyösi ferences kolostori életet is meg kellett volna szüntetni. Gróf Esterházy Károly egri püspök a hívek és a tanács kérésére úgy tudta megmenteni a rendházat a szekularizálástól, a barátokat az eltávolítástól, hogy plébániai feladatokkal bízta meg a ferenceseket, mert a “kalapos” király az ilyen zárdákat nem oszlatta fel.
A ferences plébánosok sokat törődtek a templom korszerűsítésével.1792-ben új toronyórát szereltettek fel, 1840-ben a templom belsejét meszeltették és festették, 1850-1855 között a tetőt cserepeztették. 1864-ben Lencsés Kornél a romantikus stílusú szentélyfestményeket és a mennyezetet díszítő aranycsillagokat festette, Mozer Lajos salzburgi mester1871-ben új orgonát épített.
a Gyöngyöst gyakran pusztító tüzek közül az 1904 augusztus 16-i tűzvész nemcsak a templom tetőzetét, a két tornyot (az 1529-ből és 1532-ből maradt harangokat), hanem a kolostort is felégette. A helyreállítást Schulek Frigyes és Lux Kálmán tervei szerint végezték. 1907 október 13-án az országgyűlési küldöttség élén Thaly Kálmán átadta azt a vörös márványtáblát, amelyet Vak Bottyán János kuruc generálisra emlékezve kriptája felett a szentély belső, déli falán szentelt fel Pintér Kornél Házfőnök, magas egyházi küldöttek jelenlétében.
A XVIII.századtól a rendház a Szalvatoriánus rendtartományhoz tartozott. Miután 1900-ban megreformálták a ferences rendet, a kolostor kapistranus rendtartományba került. Az átszervezés 1911-ben fejeződött be, amikor Unghváry Antal, a szigorított rend obszerváns ágának első házfőnöke vette át a zárda vezetését.
1916. december 2án, a zokogó hívek jelenlétében utoljára kondult meg az a három harang, amelyet a kincstár hadi célokra elszállított. Az 1917. május 21-én dühöngő nagy tűz idején megint a rendtagok mentették meg a templomot és a kolostort a teljes pusztulástól. A helyreállítást 1920-ban elkezdték: az új orgona felszentelése 1923-ban, az új harangoké 1924-1931 között történt meg. 1936-ban Kováts Rajmund házfőnök hozzálátott a templom külső és belső megújításához. Afalképeket, a diadalív és a mennyezet képeit Lohr Ferenc festette.
A “szép templomot”, ahogyan attól kezdve a gyöngyösiek nevezték, 1937. március 7-én a ferences Uzdóczy Zadravecz István tábori püspök áldotta meg. 1944. március 7-én a katonai hatóság rendeletére a nagyharangot hadi célokra elszállították. A front átvonulása miatt 1944. november 15-25. között a szertartások szüneteltek a templomban. A város 17-i ostromakor a toronysisakot lövedékek rongálták meg. A front után a barátok újraindították a vallásos életet, de a tevékenységük hamarosan a templom falai közé szorult. 1946-ban a P. Kiss Szaléz ellen koholt perrel elkezdődött egyházi és közéleti működésük korlátozása, 1948-1950-ben folytatódott felszámolásuk.
1950-1990 között világi papok látták el a hívek lelki gondozását. 1984-ben Miterli György esperes plébános kidolgozta a templom öt évre szóló teljes felújítási tervét: elsőként 1987-ben a toronyórát és a harangozást elektromos vezérlésű szerkezettel korszerűsítette. Az összegyűjtött adományokból helyrehozatta a plébánia földszinti termeit, ajtóit, a templom homlokzatát, díszítéseit. 1990-ben a nagytornyot, amelynek külső felújítását a gyöngyösi Király József mester és társai végezték el. A homlokzati kőszobrokat a budapesti Friz Alkotóközösség javította, konzerválta.
1990-ben visszatért a ferences élet a kolostorba: augusztus 2-ától ismét rendtag, Posta Benjámin vezeti a plébániát, és a templomban is újból a barátok hirdetik az igét.
A templom külseje
A keletelt templom alaprajza főhajót, északi barokk mellékhajót, déli három kápolnát, gótikus szentélyt, mellette északról tornyot (kistornyot), sekrestyét, a nyugati homlokzat mellett délről szintén tornyot (nagytornyot) mutat.
A magas oromzatú főhomlokzat közepén a főbejárat nyílik, amelyet lombdíszes fejezetű, golyvázott párkányt tartó lapos pilaszterpár keretez. A párkány vázai között barokk szoborcsoport áll: Mária látogatása Erzsébetnél. Felette nagy, kőkeretes, záróköves, szegmentíves ablak. A főhomlokzat felső része lépcsőzetes, meredek oromzatú: szélein vázák között Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal, felette Sienai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János kőszobra áll. A felső orommező falfülkéiben Immaculata-szobor, felette sugárdíszes Szentlélek galambja, az oromcsúcson vaskereszt láthatók. Mindezek a főhomlokzat szép barokk összhatását nyújtják. A homlokzathoz csatlakozó nagy torony háromemeletes, vízszintes párkányokkal tagolt. A földszinti toronyrész nyugati és déli részén egy-egy, a második szakasz négy oldalán egy-egy kicsi, a legfelsőben nagy, félköríves ablak – fölöttük óra. A tornyot horganylemezes, lanternás sisak zárja, a csúcsán gomb és kereszt. A fémrészeket 1989-ben Miterli György aranyoztatta. A torony délnyugati sarkához kapcsolódik a Szent Antal-kápolna a nyugati oldalán ráccsal zárva, északi oldalán egy-egy dór oszlop között klasszicista, kőkeretes sírboltlejárat.
A templom mellett délre, hajdan fallal körülkerített temető terült el. A déli homlokzat falát nyolc egyszakaszos, ferdén vágott eredeti támpillér osztja fel, közülük a diadalív pillérei erősebbek és magasabbak a szentélynél. A pillérek között a szentélynél két, a hajónál öt hatalmas, csúcsíves, mérműves ablak; mindegyik háromosztásos, kivéve a legkeletibbet, az kétosztatú. A szentély harmadik és a diadalívet támasztó pillére között féltetős kriptalejárat van szalagkeretes ajtóval. A hajó első és második támpillére között áll a Fájdalmas Szűz-kápolna, nyugati falán félköríves ablakkal. A nagytorony tövében az Almásy-kripta vagy más néven a lorettói kápolna található, a keleti falában befalazott, félköríves kőkeretes ajtóval. A szentély 5/8 záródású sarkain egy-egy új lábazatú, szintén egyszakaszos, ferdén vágott támpillér áll. Az északi és keleti falban gótikus, az 1750-es évek közepén befalazott ablak, az északkeleti és a délkeleti falon félköríves barokk ablak. A szentély északi falánál emelkedik -korábban majdnem önálló- négyszög alapú gótikus torony (kistorony, mely a templom és a rendház barokk átformálása óta körülépített. A tornyot párkányai öt szintre osztják, az alsókban kis lőréses, a fenti négy oldalán pedig kétosztatú gótikus ablakok találhatók. Sajnos az osztóbordák a török időkben kitörtek, ezért a mérművek nincsenek meg. Az 1700-as évek óta a torony bádogborítású, magas, gúla alakú sisak fedi.
A templom belseje
A főbejáraton át öt lépcsőn lépünk lefelé a kórus alatti részekben: kitárul előttünk a pompás, a barokk boltozat ellenére gótikus összhatású, hosszú és világos hajó, amelyet toszkán fejezetű falpillérből emelkedő öt barokk homlokzatpár fed. Déli hosszfalának öt nagy, csúcsíves ablaka megőrizte az eredeti osztótagokat és változatos alakú műveket. A hajó nyugati végében lévő orgonakarzatot két-két pillér tartja, mellvédje falazott, egyenes vonalú, a földszinten három egyforma, félköríves árkáddal nyílik a hajótérbe. A főhajónál keskenyebb, három boltszakaszos szentélyt késő gótikus keresztboltozat fedi, melynek bordái pajzsos zárókövekbe futnak össze. A szentély északi falának keleti végén záróköves kőkerettel barokk oratóriumablak látható, mellette a folyosóra barokk kijárat nyílik, amelyen keresztül a sekrestyébe juthatunk. A szentély északnyugati sarkában zárt, erkélyű oratórium áll, amelynek mellvédjét barokk lombkoszorú díszíti. (A kolostor itten bejáratát 1950-ben a városi tanács befalaztatta.) A szentély déli falán látható a már említett Vak Bottyán emléktábla, amelyről soha nem hiányzik a virág és a koszorú. A faragott, baluszteres szentélykorlát 1830-ból való.
A főoltár a templom egyik kiemelkedő ékessége. A szarkofág alakú fa sztipesz három lépcsőfokon áll. A fa tabernákulum a retabulum szerkezetét és arányait ismétli: kis oszlopok tagolják, kétoldalt egy-egy térdelő angyal szobra. Kettőzött, magas talapzaton kétoldalt karcsú, kompozit fejezetű oszlop, amely háromrészes, ívelt vonalú párkányt tart. Az oszlopok félkörívben körülveszik az aranyozott fakeretű hatalmas oltárképet, amely Kranowetter Gábor pesti művész 1761-1766-ban készült kitűnő alkotása: Mária látogatás Erzsébetnél. Kétoldalt Hebenstreith József pesti mester Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal nagy faszobra (elhelyezésük és megvilágításuk olyan, mintha a barokk ablakban állnának), távolabb Szent Anna és Szent Joakim szobra. Az oltárkép felett felhőkön lebeg a kétoldalt angyalok közt sugárkoszorútól övezett Szentháromság-szoborcsoport. 1973-ban Császti Gyula plébános a szobrokat újraaranyoztatta.
A keresztelőkút a szentély délnyugati részén áll, a diadalív mentén. Lépcsőn elhegyezett, szarkofág alakzatú, fatalpazatról magas, hármas tagolású fal emelkedik a közepe tabernákulumhoz hasonló ívelt vonalban kidomborodik. Középen dombormű: Krisztus keresztelése, Atyaisten, kis angyal ábrázolásával. Szkurszki Gergely laikus testvér alkotása 1989-ből. Girlandok, vázák és klasszicizáló aranyozott díszek ékesítik. a szentély nyugati végében, a diadalív alatt láthatjuk az alacsony, téglalap alapú, kétoldalt faoszlopon nyugvó szembenéző oltárt. (Felállításáról világszerte a II. Vatikáni Zsinat- 1962-1965- rendelkezett. Ennek megfelelően, az 1969. évi Ordo Missae értelmében, még ugyanabban az évben Császti Gyula plébános a Zrínyi utcai hajdani Mária-tanoda kápolnájából áthozatta a kis oltárt, és a mostani helyére tétette.)
A diadalív fal előtt egymással szemben egy-egy szarkofág alakú sztipesszel, Hebenstreith József pesti mester 1759-ben faragott oltárai emelkednek. Mögöttük zárt oltárfal: az oltárképet oszlop pár veszi közre, fent baldachin füzéres dísz, tetejükön puttókkal körülvett sugárdísz, középen Istenszem. Az evangéliumoldalon (északon) Szent Ferenc oltára áll, amely a templom ferences rendi jellegét hangsúlyozza. Az alsó nagy kép – Takács István festménye- a térdelő rendalapítót ábrázolja szentekkel körülvéve, fölül a Nagyboldogasszony képe. (gr. Bakóczi Ferenc egri püspök a XVII. század közepén XIV. Bnedek pápa engedélyével ezt az oltárt örökre kiváltságossá tette.) Kétoldalt Szent Bonaventúra és Toulouse-i Szent Lajos 1973-ig színezett, azóta aranyozott szép barokk szobra áll. Az oltár mellett, a középkori folyosóból kialakított mellékhajóban öt kisebb oltár következik lapos, késő barokk oltárfalakkal. Az első a Szentháromság tiszteletére szentelték: aranyozott fakeretben Mária koronázását ábrázolja a romantikus oltárkép. A második Nepomuki Szent János oltára. Takács István Árpád-házi Szent Margitot megjelenítő újabb oltárképének lenti részén, jobb oldalon a lángokban álló, balra a virágzó Gyöngyös XX. század eleji, távlati képe látható. A festményrészlet a hol égő, hol épülő gyöngyös és a ferencesek évszázados kapcsolatát hangsúlyozza. A harmadik Alcantarai Szent Péter oltára: középen, szoborfülkében festett Jézus-szobor. A negyediket Szent József tiszteletére állították. Mária és Szent János szobra kíséri az oltárképet, mely Szent József halálát ábrázolja. Az ötödik a Szent Anna-oltár, amelyet Szent Ferenc és Páduai Szent Antal barokk, festett szobra vesz közre. az oltárkép a Szent Családot ábrázolja. Az oltárhoz közel ajtó nyílik, amely a kolostor folyosójára, a bejárati részhez vezet. A mellékhajó keleti végéből is ajtó nyílik a sekrestyéhez.
A hajó elején, a diadalív leckeoldalán (délen, jobbra) Páduai Szent Antal oltára áll. Az alsó – XVIII. század közepi – kép Szűz Máriát és a Szentet mutatja, kezében a gyermek Jézussal, a felső, kartus alakú képen Szent Magdolna. A két kísérő szobor -Evangélista és Keresztelő Szent János – 1759-ben készült, Hebenstrteith József alkotása. A hajó második, déli ablaka alatt van az Aranypieta vagy a Fájdalmas Szűz-kápolna és oltára. A Pieta évszázadok óta a gyöngyösiek által a templom kiemelten tisztelt kegyszobra. Az oltár feletti, fából faragott, aranyozott szobor 1680-ból való – Mária ölében tartja a keresztről levett fiát. a karzat alatt, délre a Lorettói kápolna, az Almásy-kripta áll, amelyet csak a hajóból láthatunk, vasrács zárja le. Az oltár asztalán angyalszobrokkal díszített szentségház. A kápolna déli falán az Almásyak szép, vörös márványból készített címeres emléktáblája van. A nagytorony alatti Tisztítóhelyen szenvedő lelkek kápolnának Kálvária szoborcsoportja klasszicista, fából készült 1800 körül: a kereszt alatt Mária, Szent János és Magdolna. Az antipediumon dombormű: öt purgatóriumi lélek ég a tisztítótűzben. Ismeretlen mester műve.
a szószéket Seidler Mátyás gácsi asztalosmester készítette el néhány hónap alatt, a főhajó evangéliumoldalán a második oszlophoz kapcsolódik. A nagyméretű függő faépítmény mélyen leér, különösen a szőlőfürtben végződő öblös kosár alsó része nagy. Mindez előnyösen segíti elhelyezkedni a négy evangélista ülő alakját. A hátlapon Szent Ferenc gemmaszerű képe két angyal között, amint szétnyitják a keretező függönyt. A hangvető többrészes párkányára négy egyházatya ülőszobrát helyezte el a mester, a csúcson áll a világ Megváltója angyalputtókkal körülvéve. A szószékre belső lépcsőfeljárat vezet az oldalhajóból. A könyöklőn át fából faragott, ferences bal kar nyúl a padsorok fölé, amely kezében feszületet tart. A szószék éppen nagy mérete és gazdag díszítése miatt a templom másik ékessége.
A keresztút domború, fából faragott és festett állomásai a falpilléreken függenek. a mellékoltárokat, kápolnákat (kriptákat) a templom egykori, bőkezű adományozói, vagy a város főúri családjai készítették.
Az 1904. és 1917. évi gyöngyösi tüzek pusztításait 1937-re javították ki, és a templombelső festéséit is akkorra fejezték be. Legjobban a diadalív Lohr Ferenc-festménye tűnik ki: középpontjában Mária trónol a gyermek Jézussal, körülöttük a magyar szentek, akik bal oldalon Szent István, átellenben Szent László király köré csoportosulnak. István kezében a magyar korona, amelyet a Nagyasszony oltalmába ajánl. A diadalív utáni első mennyezetkép a porciunkulai búcsú eredetét mutatja be: hívő közelednek Porciunkulába, hogy teljes búcsút nyerve megtisztuljanak bűneiktől. A festmény közepén, lent Szent Ferenc esdeklő alakja az angyaloktól kísért Mária és Jézus előtt. Jobbra a tisztítótűzben szenvedők sokasága vonul a szabadulás reményében az értük felajánlott búcsúkegyelem által. A középponti mennyezi kép fő alakja Krisztus Király – lába alatt a világmindenség, jobbján az angyalok, balján nemzetiszínű zászló alatt közeledő, népviseletbe öltözött magyarok. A jelent az egyház és a nemzet kapcsolatát hangsúlyozza. a harmadik, orgonakarzat feletti mennyezeti kép a grecciói karácsonyt ábrázolja. A hajótérbe lépcső öt pár boltozat tövében, a falpillérek felett szentek nagyalakú képeit láthatjuk. a diadalívtől haladva az első pillérpár felett, északi-déli egymásutánban eképpen következnek: Péter-Pál, János Máté, Simon-András, Bertalan-Tamás, Jakab-Tádé. A boltozatokkal körülvett északi, fenti falsíkok festményei: az első Szent Ferenc, a második Szent Antal, a harmadik Kapisztrán Szent János, a negyedik Árpád-házi Szent Erzsébet életének egy-egy mozzanatát ábrázolja.
A főhajó húsz pár barokk padsorát a kolostor laikus testvérei készítették az 1700-as évek elején.
Említésre méltók a sekrestye öltözőszekrényei és a folyosókon látható olajképek: Az előbbiek XVIII. századiak, míg az utóbbiak barokk és klasszicista alkotások. A Magyar Nemzeti Galéria letétként őriz hat XV. század végi táblaképet, mely a gyöngyösi kolostorból került állami gyűjteménybe. a táblaképek a középkori ferences templom Páduai szent Antal tiszteletétre szentelt szárnyas oltárhoz tartoztak. (Más XVII-XVIII. századi – táblaképek is kerültek állami gyűjteménybe a kolostorból)
dr. Misóczki Lajos: Gyöngyös: A ferencesek plébániatemploma; Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 391. szám; Budapest 1990
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja