Vörösmarty és Petőfi pihenő; A XX. század emberáldozatainak emlékoszlopa

A faragvány Fenyvesi László munkája

A két költő vallomása a természetről.

„A természet örök könyvét forgatni ne szűnjél, Benne az Istennek képe leírva vagyon. „ (Vörösmarty)

Fáktól vagyok körülvéve,

S mint édes fia fejére

Áldó keze az atyának,

Úgy hajolnak rám az ágak

Istenem, be boldog vagyok!

Majd, hogy sírva nem fakadok.

(Petőfi: A hegyek közt)