Lelkiismeretvizsgálat előtt tartsunk egy kis csöndet, majd hívjuk segítségül a Szentlelket, hogy minden bűnünket megismerjük, és megbánhassuk.
A bűnbocsánat szentségére való készületkor a lelkiismeretvizsgálatot azzal kezdjük, hogy megkérdezzük önmagunktól:
Azért járulok-e a bűnbocsánat szentségéhez, mert őszintén vágyódom a megtisztulásra, Isten felé fordulásra, életem megújítására és Istennel való barátságom elmélyítésére, vagy talán a gyónást súlyos tehernek tekintem, amit csak nagyritkán veszek a vállamra?
Elfelejtettem-e, vagy szándékosan kihagytam-e súlyos bűnöket előző gyónásomban?
Elvégeztem-e a kiszabott elégtételt? Jóvátettem-e az esetleg okozott károkat? Igyekeztem-e tettekre váltani az evangéliumi élet megvalósítására irányuló jó elhatározásaimat?
Ezután Isten Igéjének, a Szentírásnak fényében vizsgáljuk meg életünket:
I. Az Úr mondja: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből!” (Mt 22,37)
Úgy fordultam-e Isten felé, hogy tanításait hűségesen megtartom, és őt valóban mindennél jobban szeretem? Vagy talán inkább az ideigvaló javakkal törődtem?
Hiszek-e rendíthetetlenül Istenben, aki szent Fia által szólt hozzánk? Ragaszkodom-e szilárdan az Egyház tanításához? Törődöm-e a krisztusi életben való előrehaladásommal? Hallgatom-e Isten Igéjét a szentmisén, vagy mással foglalkozom (pl. olvasás, gyónás)? Kerülöm-e mindazt, ami a hitemet veszélyezteti? Megvallom-e bátran és félelem nélkül hitemet Istenben és az Egyházban? Szívesen tettem-e tanúságot magán- és nyilvános életemben arról, hogy keresztény vagyok, azaz hogy Krisztushoz tartozom?
Imádkoztam-e rendszeresen? Imádságom valóban Istennel való beszélgetés-e, vagy csak külső formaság? Felajánlottam-e Istennek munkámat, örömeimet, szenvedéseimet? Hozzá menekülök-e kísértések idején?
Tisztelettel és szeretettel ejtettem-e ki Isten nevét, vagy talán megsértettem káromkodással, hamis esküvel vagy nevének meggondolatlan emlegetésével? Nem voltam-e tiszteletlen Szűz Mária és a Szentek iránt?
Megszenteltem-e az Úr napját és az Egyház ünnepeit; részt vettem-e a Szentmisén tevékenyen a Szentírás, a Prédikáció meghallgatásával, énekléssel?
Vannak-e hamis Isteneim: vagyis van-e valami, amivel jobban törődöm, vagy amiben jobban bízom, mint Istenben? Ilyen hamis istenek pl. a pénzvágy, babonák, a szellemidézés, agykontroll stb.
II. Jézus mondja: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!” (Jn 15,12)
Él-e bennem igazi szeretet embertársaim iránt, vagy a magam előnyére kihasználom testvéreimet, és olyasmit teszek nekik, amikről nem szívesen venném, ha nekem tennék? Adtam-e okot súlyos megbotránkoztatásra, azaz lelkük kárára szavaimmal és tetteimmel?
Vizsgáld meg, hogy türelmeddel és igaz szereteteddel családodban a többiek javára és örömére szolgáltál-e! A gyermekek kifejezésre juttatták-e tiszteletüket szüleik felé, és segítették-e őket, ha szellemiekben, anyagiakban rájuk szorultak? A szülők törődtek-e gyermekeik keresztény nevelésével, segítették-e őket jó példájukkal és szülői tekintélyükkel? A házastársak megőrizték-e az egymás iránti hűséget másokkal való találkozásaiban, szívükben és cselekedeteikben egyaránt?
Megosztom-e javaimat a nálamnál szegényebbekkel? Amennyiben tőlem telik, védem-e az elnyomottakat, támogatom-e a gyengéket, segítem-e a rászorulókat? Vagy talán inkább lenézem embertársaimat, különösebben a szegényeket, a nyomorultakat, az öregeket, hontalanokat és a más fajhoz vagy nemzethez tartozókat?
Életem tanúsítja-e, hogy emlékezem a bérmálásban kapott küldetésemre? Részt vettem-e az Egyház apostoli és karitatív tevékenységében? Részt veszek-e az egyházközségem életében aktívan? Van-e ott valamilyen szolgálatom? Tartozom-e valamilyen kisközösséghez? Osztozom-e az Egyház nagy gondjaiban, imádkozom-e ilyen célokért: pl. az Egyház egységéért, az evangélium terjedéséért, a béke megőrzéséért?
Törődöm-e annak az emberi közösségnek a javával és hasznával, amelyben élek, vagy csak a magamra van gondom? Teljesítem-e állampolgári kötelességeimet (szavazás, adó)?
Munkámban lelkiismeretes, szorgalmas, becsületes vagyok-e? Megadtam-e az igazságos bért a munkásnak és beosztottjaimnak? Ígéretemet, adott szavamat, vállalt kötelezettségeimet beváltottam-e?
Elöljáróim iránt engedelmességet és tiszteletet tanúsítottam-e?
Beosztásomat a mások javára használtam-e, a szolgálat szellemében?
Igazlelkű és hűséges voltam-e, vagy hazug szóval, rágalmazással, megszólással, vakmerő ítélettel és a rám bízott titkok elárulásával ártottam-e másoknak?
Mások életét, testi épségét, jó hírét és becsületét vagy egyéb javait sértettem-e? Okoztam-e nekik valami kárt? Szóval, vagy cselekedettel oka voltam-e terhesség-megszakításnak? Gyűlöltem-e másokat? Elrontottam-e velük való viszonyomat veszekedéssel, ellenségeskedéssel, gyalázkodással, haraggal? Vétkes önzéssel elmulasztottam-e embertársaim ártatlansága mellett tanúskodni?
Megloptam-e mást? Kívántam-e valamit jogtalanul, rendetlen vággyal? Okoztam-e kárt másoknak? Visszaadtam-e másét, és az okozott kárt megtérítettem-e?
Ha jogtalanságot szenvedtem, kész voltam-e a kibékülésre? Krisztus iránti szeretetből kész voltam-e megbocsátani? Vagy gyűlöletet, bosszúvágyat táplálok magamban?
III. Krisztus Urunk azt mondja: „Aki parancsaimat elfogadja és megtartja, az szeret engem.” (Jn 14,21)
Mire van beállítva alapvetően az életem? Lelkesít-e az örök élet reménye? Van gondom arra, hogy előrehaladjak a jóban: imádság, Isten Igéjének olvasása és átelmélkedése által, a szentségek vételével és az áldozatok vállalásával? Kész voltam-e megfékezni rossz szokásaimat és szenvedélyeimet pl. az irigységet, mohóságot, és az élvezetvágyat? Kevélységből és büszkeségből nagynak tartottam-e magamat, és megvetettem-e másokat, kiválóbbnak tartva magamat náluknál? Ráerőszakoltam-e akaratomat másokra, miközben mások jogát és szabadságát semmibe vettem?
Hogyan kamatoztattam időmet, erőimet és mindazokat az ajándékokat, amelyeket Istentől kaptam? Henyéltem-e, lustálkodtam-e? Kellő időt szánok-e a munka mellett kikapcsolódásra. Keresztény felelősséggel használom a televíziót, internetet? Nem rabolja-e el időmet? Csak olyan programokat, honlapokat keresek-e fel, amelyek hitemet erősítik, tudásomat növelik, vagy akár a kikapcsolódásban segítenek?
Békével viseltem-e a megpróbáltatásokat, az élet terheit? Hogyan hordoztam testemben a szenvedést? Végeztem-e pénteken bűnbánati cselekedetet, megtartottam-e az Egyház parancsát a böjttel kapcsolatban?
Szemérmességben és tisztaságban megőriztem-e egész érzésvilágomat és testemet, mint a Szentlélek templomát? Megőriztem-e tisztaságomat, amely az Isten és emberek közötti hűséges szeretet jele, legfőképpen a szentségi házaséletben? Beszennyeztem-e testemet paráznasággal, szemérmetlenséggel, illetlen szavakkal és gondolatokkal, bűnös vágyakkal, illetlen szavakkal vagy cselekedetekkel? Kihívó viselkedésemmel bűnre ingereltem-e másokat? Folytattam-e a keresztény és az emberi tisztességgel ellenkező olvasmányokat vagy beszélgetéseket, néztem-e ilyen képeket, filmeket? Kerestem-e ilyen szórakozásokat?
Megvallottam-e hitemet? Félelemből vagy álszenteskedésből tettem-e valamit a lelkiismeretem ellen?
Egész életünkre vonatkozó kérdések: Járulok-e rendszeresen (évente legalább 4-6 alkalommal) szentgyónáshoz? Minden vasárnap szentáldozáshoz járulok-e? Bérmálkoztam-e? Házasságomat templomban kötöttem-e? Vagy igyekeztem-e rendezni?
LELKI TÜKÖR FELNŐTTEK SZÁMÁRA
Lelkiismeretvizsgálat előtt tartsunk egy kis csöndet, majd hívjuk segítségül a Szentlelket, hogy minden bűnünket megismerjük, és megbánhassuk.
A bűnbocsánat szentségére való készületkor a lelkiismeretvizsgálatot azzal kezdjük, hogy megkérdezzük önmagunktól:
Azért járulok-e a bűnbocsánat szentségéhez, mert őszintén vágyódom a megtisztulásra, Isten felé fordulásra, életem megújítására és Istennel való barátságom elmélyítésére, vagy talán a gyónást súlyos tehernek tekintem, amit csak nagyritkán veszek a vállamra?
Elfelejtettem-e, vagy szándékosan kihagytam-e súlyos bűnöket előző gyónásomban?
Elvégeztem-e a kiszabott elégtételt? Jóvátettem-e az esetleg okozott károkat? Igyekeztem-e tettekre váltani az evangéliumi élet megvalósítására irányuló jó elhatározásaimat?
Ezután Isten Igéjének, a Szentírásnak fényében vizsgáljuk meg életünket:
I. Az Úr mondja: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből!” (Mt 22,37)
Úgy fordultam-e Isten felé, hogy tanításait hűségesen megtartom, és őt valóban mindennél jobban szeretem? Vagy talán inkább az ideigvaló javakkal törődtem?
Hiszek-e rendíthetetlenül Istenben, aki szent Fia által szólt hozzánk? Ragaszkodom-e szilárdan az Egyház tanításához? Törődöm-e a krisztusi életben való előrehaladásommal? Hallgatom-e Isten Igéjét a szentmisén, vagy mással foglalkozom (pl. olvasás, gyónás)? Kerülöm-e mindazt, ami a hitemet veszélyezteti? Megvallom-e bátran és félelem nélkül hitemet Istenben és az Egyházban? Szívesen tettem-e tanúságot magán- és nyilvános életemben arról, hogy keresztény vagyok, azaz hogy Krisztushoz tartozom?
Imádkoztam-e rendszeresen? Imádságom valóban Istennel való beszélgetés-e, vagy csak külső formaság? Felajánlottam-e Istennek munkámat, örömeimet, szenvedéseimet? Hozzá menekülök-e kísértések idején?
Tisztelettel és szeretettel ejtettem-e ki Isten nevét, vagy talán megsértettem káromkodással, hamis esküvel vagy nevének meggondolatlan emlegetésével? Nem voltam-e tiszteletlen Szűz Mária és a Szentek iránt?
Megszenteltem-e az Úr napját és az Egyház ünnepeit; részt vettem-e a Szentmisén tevékenyen a Szentírás, a Prédikáció meghallgatásával, énekléssel?
Vannak-e hamis Isteneim: vagyis van-e valami, amivel jobban törődöm, vagy amiben jobban bízom, mint Istenben? Ilyen hamis istenek pl. a pénzvágy, babonák, a szellemidézés, agykontroll stb.
II. Jézus mondja: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!” (Jn 15,12)
Él-e bennem igazi szeretet embertársaim iránt, vagy a magam előnyére kihasználom testvéreimet, és olyasmit teszek nekik, amikről nem szívesen venném, ha nekem tennék? Adtam-e okot súlyos megbotránkoztatásra, azaz lelkük kárára szavaimmal és tetteimmel?
Vizsgáld meg, hogy türelmeddel és igaz szereteteddel családodban a többiek javára és örömére szolgáltál-e! A gyermekek kifejezésre juttatták-e tiszteletüket szüleik felé, és segítették-e őket, ha szellemiekben, anyagiakban rájuk szorultak? A szülők törődtek-e gyermekeik keresztény nevelésével, segítették-e őket jó példájukkal és szülői tekintélyükkel? A házastársak megőrizték-e az egymás iránti hűséget másokkal való találkozásaiban, szívükben és cselekedeteikben egyaránt?
Megosztom-e javaimat a nálamnál szegényebbekkel? Amennyiben tőlem telik, védem-e az elnyomottakat, támogatom-e a gyengéket, segítem-e a rászorulókat? Vagy talán inkább lenézem embertársaimat, különösebben a szegényeket, a nyomorultakat, az öregeket, hontalanokat és a más fajhoz vagy nemzethez tartozókat?
Életem tanúsítja-e, hogy emlékezem a bérmálásban kapott küldetésemre? Részt vettem-e az Egyház apostoli és karitatív tevékenységében? Részt veszek-e az egyházközségem életében aktívan? Van-e ott valamilyen szolgálatom? Tartozom-e valamilyen kisközösséghez? Osztozom-e az Egyház nagy gondjaiban, imádkozom-e ilyen célokért: pl. az Egyház egységéért, az evangélium terjedéséért, a béke megőrzéséért?
Törődöm-e annak az emberi közösségnek a javával és hasznával, amelyben élek, vagy csak a magamra van gondom? Teljesítem-e állampolgári kötelességeimet (szavazás, adó)?
Munkámban lelkiismeretes, szorgalmas, becsületes vagyok-e? Megadtam-e az igazságos bért a munkásnak és beosztottjaimnak? Ígéretemet, adott szavamat, vállalt kötelezettségeimet beváltottam-e?
Elöljáróim iránt engedelmességet és tiszteletet tanúsítottam-e?
Beosztásomat a mások javára használtam-e, a szolgálat szellemében?
Igazlelkű és hűséges voltam-e, vagy hazug szóval, rágalmazással, megszólással, vakmerő ítélettel és a rám bízott titkok elárulásával ártottam-e másoknak?
Mások életét, testi épségét, jó hírét és becsületét vagy egyéb javait sértettem-e? Okoztam-e nekik valami kárt? Szóval, vagy cselekedettel oka voltam-e terhesség-megszakításnak? Gyűlöltem-e másokat? Elrontottam-e velük való viszonyomat veszekedéssel, ellenségeskedéssel, gyalázkodással, haraggal? Vétkes önzéssel elmulasztottam-e embertársaim ártatlansága mellett tanúskodni?
Megloptam-e mást? Kívántam-e valamit jogtalanul, rendetlen vággyal? Okoztam-e kárt másoknak? Visszaadtam-e másét, és az okozott kárt megtérítettem-e?
Ha jogtalanságot szenvedtem, kész voltam-e a kibékülésre? Krisztus iránti szeretetből kész voltam-e megbocsátani? Vagy gyűlöletet, bosszúvágyat táplálok magamban?
III. Krisztus Urunk azt mondja: „Aki parancsaimat elfogadja és megtartja, az szeret engem.” (Jn 14,21)
Mire van beállítva alapvetően az életem? Lelkesít-e az örök élet reménye? Van gondom arra, hogy előrehaladjak a jóban: imádság, Isten Igéjének olvasása és átelmélkedése által, a szentségek vételével és az áldozatok vállalásával? Kész voltam-e megfékezni rossz szokásaimat és szenvedélyeimet pl. az irigységet, mohóságot, és az élvezetvágyat? Kevélységből és büszkeségből nagynak tartottam-e magamat, és megvetettem-e másokat, kiválóbbnak tartva magamat náluknál? Ráerőszakoltam-e akaratomat másokra, miközben mások jogát és szabadságát semmibe vettem?
Hogyan kamatoztattam időmet, erőimet és mindazokat az ajándékokat, amelyeket Istentől kaptam? Henyéltem-e, lustálkodtam-e? Kellő időt szánok-e a munka mellett kikapcsolódásra. Keresztény felelősséggel használom a televíziót, internetet? Nem rabolja-e el időmet? Csak olyan programokat, honlapokat keresek-e fel, amelyek hitemet erősítik, tudásomat növelik, vagy akár a kikapcsolódásban segítenek?
Békével viseltem-e a megpróbáltatásokat, az élet terheit? Hogyan hordoztam testemben a szenvedést? Végeztem-e pénteken bűnbánati cselekedetet, megtartottam-e az Egyház parancsát a böjttel kapcsolatban?
Szemérmességben és tisztaságban megőriztem-e egész érzésvilágomat és testemet, mint a Szentlélek templomát? Megőriztem-e tisztaságomat, amely az Isten és emberek közötti hűséges szeretet jele, legfőképpen a szentségi házaséletben? Beszennyeztem-e testemet paráznasággal, szemérmetlenséggel, illetlen szavakkal és gondolatokkal, bűnös vágyakkal, illetlen szavakkal vagy cselekedetekkel? Kihívó viselkedésemmel bűnre ingereltem-e másokat? Folytattam-e a keresztény és az emberi tisztességgel ellenkező olvasmányokat vagy beszélgetéseket, néztem-e ilyen képeket, filmeket? Kerestem-e ilyen szórakozásokat?
Megvallottam-e hitemet? Félelemből vagy álszenteskedésből tettem-e valamit a lelkiismeretem ellen?
Egész életünkre vonatkozó kérdések: Járulok-e rendszeresen (évente legalább 4-6 alkalommal) szentgyónáshoz? Minden vasárnap szentáldozáshoz járulok-e? Bérmálkoztam-e? Házasságomat templomban kötöttem-e? Vagy igyekeztem-e rendezni?
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja