Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

A mai vasárnapi evangéliumban (Mt 13,1-23) Jézus a magvetőről szóló példabeszédet mondja el az embereknek. Bizonyos értelemben ez a beszéd „önéletrajzi” szakasz, mert Jézus személyes tapasztalatáról, igehirdetéséről szól. Ő a magvetővel azonosítja magát, aki hinti Isten Igéjének jó magvát és látja, hogy az különböző elért hatást, attól függően, hogyan hallgatják az emberek tanítását.

Vannak, akik felszínesen hallgatják az Igét és nem ver bennük gyökeret; mások befogadják, de képtelenek azt megőrizni és minden elvész; vannak olyanok, akiket lekötnek, elcsábítanak a világi ügyek; s vannak, akik figyelmesen befogadják azt, mint jó talaj, s bennük az Ige megmarad és bő gyümölcsöt terem.

Azonban ez az evangéliumi szakasz Jézus tanítói „módszeréről” is szól, vagyis a példabeszédek használatáról. „Miért szólsz hozzájuk példabeszédekben?” – kérdezik tanítványai. És Jézus elmondja, hogy másként beszél a tömegnek és a tanítványainak, vagyis azoknak, akik döntöttek Mellette, nekik nyíltan beszélhet Isten országáról; míg másoknak példabeszédekben, hogy bátorítsa őket is a döntésre, a szívbeli megtérésre, mert a példabeszédek megkövetelik, hogy a hallgatók próbálják azokat megérteni, s ez nem csak az értelem, hanem a szabadság számára is kihívás. Aranyszájú Szent János így magyarázta: „És Jézus így Magához hívja és készteti őket, jelezve, hogy ha Hozzá fordulnak, meggyógyítja őket.”

         Alapjában véve a valódi „Példabeszéd” maga Jézus. Az Ő személye jel az emberiség számára, egyszerre rejti el és nyilatkoztatja ki istenségét. Isten nem kényszerít minket, hogy higgyünk Benne, hanem vonz minket megtestesült Fiának igazságával és jóságával, mert mindig tiszteletben tartja szabadságunkat.

(XVI. Benedek pápa)

Milyen elgondolkodtató mai szemmel nézve, amit Mária tesz. Nem próbál ellenkezni az Úr akaratával, hanem önmagát alázatosan teljesen átadja Istennek. Nem lehetett számára könnyű áldott állapotban szolgálni Erzsébetnek, de mégis megteszi. Hogy magyarázatot kapjunk Mária tettére, a találkozást kell megvizsgálnunk.

Ha megnézzük a Szentírást, igen sok helyen kimagaslóan nagy jelentőség van a találkozásnak. Itt az Ószövetség egy nagy prófétája (nazirja) Keresztelő János és az Újszövetség egyetlen és örök főpapja Jézus Krisztus találkozik egymással. És ez a találkozás örömmel tölti el Keresztelő Jánost. Felujjong örömében és ezt még Erzsébet is észreveszi. Ő Szűz Máriával, a Megváltó édesanyjával találkozik, és ajkain szent ima csendül, mely szavait a mai napig imádkozzuk az Üdvözlégyben.

Az áldott állapot minden anya osztályrésze, ha anyai szíve alatt egy másik élet, gyermeke szíve dobog. Sajnos tapasztalnunk kell azonban, hogy sokan nem tartják fontosnak ezt az életet, elfordulnak tőle, vagy ki is oltják. Mária vállalta szent terhének hordozását.

A Szűzanya alázatosan engedelmeskedik Isten akaratának, és meglepi Erzsébet köszöntése. De szíve annyira el van telve kegyelemmel, hogy ajkairól felcsendül a világtörténelem egyik leggyönyörűbb himnusza, mint egy dicsőséges, ugyanakkor mégis egyszerű szimfónia: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát.” Az alázatos szolgálóleány mindenben engedelmeskedni akar Urának, és azért boldog, mert tökéletesen Istennek adhatja magát.

Igen szép példa ez számunkra is. Bár a vágyainktól fűtve görcsösen próbálunk ragaszkodni saját akaratunkhoz, igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha hagyjuk, hogy Isten munkálkodjon általunk. Alázatosan szolgálva Istent és embertársainkat megtapasztalhatjuk mi is, ha csak néhány pillanatra is azt az örömet, amelyet Szűz Mária egész életében érzett. Ezt tapasztalta meg Kalkuttai Szent Teréz Anya is, amikor a legszegényebbeket szolgálta, vagy Szent II. János Pál pápa, amikor alázatosan kitartott a szenvedésben.

Merjünk elindulni azon az úton, amelyet az Atya kijelöl számunkra, és amelyet Krisztus mutatott meg nekünk, hogy a Szentlélek sugallatait meghallva magasztalhassuk az élet szerzőjét.

Aki Jézus követésére vállalkozik, annak a  szenvedések elkerülése lehetetlen. De aki Jézus követésére vállalkozik, soha sem pusztán egy elvet, hanem egy személyt követ. Jézus minden keménysége ellenére, nem volt szadista. Inkább áldozatot hozott, mint áldozatot követelt.  Bár igen kemény dolgokat mondott a családról, de mégsem szakított szét családokat. A saját családja erőszakkal haza akarta vinni, értetlenségük miatt mégsem átkozta ki őket. Jézus áldozatot hoz, de nyoma sincs rajta a vallási fanatizmusnak. Nem akar mindenkiből hőst, és áldozatot csinálni. De ő maga áldozat lesz, Isten szeretetének vértanúja, aki tudta, csak így veheti el a világ bűneit.

Dr. Benyik György

Amint a kedves testvérek is észrevehették a toronysisak felújítása egy-két héten belül a végéhez ér. Arra kérjük a testvéreket, hogy aki teheti, adományaival támogassa a felújítási munkálatokat. Adományaikat leadhatják a portán,befizethetik a plébániai irodában és természetesen átutalással a következő számlaszára ERSTE 1160 0006 – 0000 0000 – 3064 5642 is lehet támogatni a felújítási munkálatokat. Hálásan köszönjük a kedves testvérek adományait!

Ó, régi és új Misztérium! Régi a jelkép által, új a Szentség valósága által, amelyben a teremtmény mindig a legnagyobb újságot veszi magához. Jól tudjuk, és a hitben biztosan látjuk is, hogy az az áldott kenyér és bor isteni hatalom által Tested és Véred lesz Krisztus, Isten és Ember, azokra a szavakra, amelyeket te rendeltél és a pap mond ki ebben a szent misztériumban…

Ó, emberré lett Isten, te minden másnál jobban mérték és határ nélkül bőségesen eltöltöd teremtményeidet és megörvendezteted őket. Ó, te elhanyagolt, félreismert, nem szeretett Jóság, azok találnak meg ismét, akik teljesen akarnak téged és mégsem bírhatnak teljesen… Add, hogy hozzád jöjjek, ó, legfőbb Jó, hogy nagy tisztelettel, nagy tisztasággal, nagy félelemmel és mérhetetlen szeretettel járuljak fönséges asztalodhoz. Örvendezve menjek hozzád, hiszen hozzád járulok, aki minden dicsőség telje vagy, hozzád, aki tökéletes boldogság és örök élet, szépség, édesség, fenség vagy, tiszta és édes szeretet.

Folignói Szent Angéla

A Szentháromság lakást vett bennünk megkeresztelésünk napján: „Én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” S akárhányszor keresztet vetünk, emlékezünk arra, hogy Isten nevében kereszteltek meg minket. A keresztvetésről írja Romano Guardini: „Mielőtt imádkozunk… lelkileg rendbe szedjük magunkat: gondolatainkat, szívünket és akaratunkat Istenre összpontosítjuk, s imádság után pedig keresztet vetünk, hogy amit Isten adott, megmaradjon bennünk…A keresztvetés átöleli egész lényünket, a testet és a lelket.”

A Szentlélek megvilágosítja az emberi lelket és fölfedve a megfeszített és föltámadt Krisztust megmutatja az utat, hogyan válhatunk hozzá hasonlóbbá, hogy tehát “a belőle áradó szeretet kifejeződése és eszközei” legyünk. Máriával együtt az egyház – akárcsak születésekor – ma így imádkozik: “Veni Sancte Spiritus” – Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid szívét és gyújtsd meg bennük szereteted tüzét”.

XVI. Benedek pápa

Ma Krisztus mennybemenetelének ünnepe van. Az Apostolok Cselekedetei ezt a hittitkot a feltámadás utáni 40. napra datálja (Vö. ApCsel 1,3-11), s ez az oka, hogy Vatikánban és néhány országban már csütörtökön megtartják az ünnepet.

A mennybemenetel után az első tanítványok együtt maradnak az utolsó vacsora termében Jézus anyja körül és lázasan várakoznak a Szentlélek ajándékára, amelyet Jézus megígért (Vö. ApCsel 1,14).

A tanítványoknak mondott búcsúbeszédében Jézus nagy hangsúlyt fejezett az „Atyához való visszatérésre”, ami küldetésének megkoronázását jelenti. Jézus valójában azért jött világunkba, hogy az embert visszavigye Istenhez, de nem csak az eszmék szintjén – mint egy filozófus vagy bölcs teszi – hanem valóságban, ahogy a pásztor visszaviszi bárányát az akolba.

Ez az „exodus”, a mennyei hazába való átvonulás, amelyben elsőként Jézusnak volt része, értünk történt. Ő értünk jött le a mennyből a földre és értünk szállt fel a mennybe. Ő mindenben hasonló lett hozzánk, majd átélve az Istentől való távolság mélységét meghalt a kereszten. Az Atyának kedve telt Benne, ezért felmagasztalta Őt (Fil 2,9), s visszatért Hozzá teljes dicsőségben, de már emberségünkkel.

Isten az emberben – ember az Istenben! Ez immár nem teológiai elmélet, hanem valóság! Ezért a keresztény remény Krisztusban van, nem egy illúzióban, ahogy a Zsidókhoz írott levél mondja: „Lelkünk biztos és szilárd horgonya” (Zsid 6,19).

És mire van nagyobb szüksége minden kor emberének, mint hogy szilárd reménye legyen? És ismét látjuk Mária jelenlétének jelentőségét. Tekintsünk rá úgy, ahogy az első tanítványok tették, s azonnal Jézushoz jutunk. Az Anya a Fiára mutat, aki már nem testben van köztünk, hanem az Atya házában vár reánk.

Jézus nem arra hív, hogy az eget bámuljuk, hanem, hogy közösen imádkozzunk, s hívjuk a Szentlélek ajándékát. Azoknak, akik „felülről”, Isten Lelke által új életre születtek, bemenetelük van a mennyei királyságba (Vö. Jn 3,3-5). És ezek között a „felülről újjászületettek között” az első éppen Szűz Mária. Ezért fordulunk Hozzá teljes húsvéti örömmel.

(XVI. Benedek pápa)

Egri Főegyházmegye – Rendelkezések a járványügyi korlátozások részleges feloldásáról

2020. május 18-tól, hétfőtől kezdve ismét tarthatunk nyilvános szentmiséket és más liturgikus cselekményeket templomainkban vagy alkalmas szabadtéri környezetben Főegyházmegyénk egész területén.

Ennek során gondosan tartsuk meg a mindenkori állami előírásokat!

A szertartások során ügyeljünk arra, hogy az egyes résztvevők között másfél méter távolságot tartsunk. Fertőtlenítsük a kilincseket, helyezzünk el kézfertőtlenítőt a bejárat közelében. Kérjük a paptestvéreket és a liturgiában segédkezőket, hogy a szentmise előtt és után fertőtlenítsék kezüket. Figyelmeztessük a résztvevőket a szájat és orrot eltakaró maszk (vagy kendő) használatára.

A szenteltvíztartók továbbra is üresen maradnak, a szentáldozás kizárólag kézbe adással történik.

Perselyezés, adománygyűjtés a mise végén történjen.

További intézkedésig Főegyházmegyénkben fennmarad a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alóli felmentés, valamint a több gyónónak egyéni bűnvallomás nélkül adható általános szentségi feloldozás lehetősége. Aki azonban így feloldozásban részesül, az később, a legközelebbi egyéni gyónás során tartozik bűneit megvallani.

Ezek a felmentések és óvatossági rendelkezések különösen is az idősek és gyenge egészségűek védelmét szolgálják, akikért továbbra is fokozott felelősséggel tartozunk.

Ahol van rá lehetőség, folytassuk a szentmisék online közvetítését. Ez a fajta kapcsolattartás a hívő közösség tagjaival a járványügyi helyzet remélt javulásával úgy is folytatható, hogy egyes szentmisék helyett más vallási tartalmakat közvetítünk.

A tömegrendezvényeket a hatósági előírások még nem teszik lehetővé, így közösségi alkalmakat csak a járványügyi szabályok megtartásával szervezzünk.

Kérjük a Szentlélek Úristen elevenítő erejét plébániáink és egész egyházmegyénk számára!

Eger, 2020. május 16.

† Ternyák Csaba
egri érsek

Az evangéliumban Jézus a „Paraklétosz” kifejezést használja, amikor tanítványainak a Szentlélekről beszél.

Egyes helyeken e kifejezés annyit jelent, mint „vigasztaló”, máshol „védelmező”, néha pedig együtt mindkettő. Az Ószövetségben Isten volt a nép Vigasztalója. A „Vigasztalás Istene” testet öltött Jézus Krisztusban (Róm 5,14), aki Maga is vigasztaló, azaz Paraklétosz (Vö. Jn 14,45).

A Szentléleknek – aki Krisztus művét folytatja, s beteljesíti a Szentháromság munkálkodását – szintén Vigasztaló a neve. „A Vigasztaló veletek marad mindörökre” – mondja Jézus.

Húsvét után az egész Egyháznak a belső és külső nehézségekben, az üldözések és próbatételek közepette, a mindennapi életben élő tapasztalata volt a Szentlélekről, a vigasztalóról és védelmezőről. Az Apostolok Cselekedeteiben ezt olvassuk: „Az Egyház növekedett, az Úr félelmében és a Szentlélek vigasztalásában élt.” (9,31)

Le kell vonnunk a gyakorlati következtetést. Nekünk is vigasztalókká kell válnunk! Ha igaz, hogy a keresztények „Krisztus képmásává” kell lennie, akkor ugyanúgy igaz, hogy a „Paraklétosz képmásává” kell válnunk!

A Szentlélek nemcsak megvigasztal, hanem képessé tesz arra, hogy mi is megvigasztaljunk másokat. Az igazi vigasztalás Istentől jön, aki „minden vigasztalás Atyja”. Ezt a vigasztalást nyerik el azok, akik szenvednek, de itt nem ér minden véget: akik megtapasztalták ezt a vigaszt, maguk is ugyanúgy vigasztalnak másokat, ahogy Isten megvigasztalta őket.