Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

(Jn 20,19–23)

Pünkösd mostani ünnepén János evangéliumának olyan szakaszát olvassuk, amely visszavisz bennünket Húsvét estéjéhez (Jn 20,19–23): a feltámadt Jézus felkeresi az utolsó vacsora termébe bezárkózott tanítványait, és azonnal nekik ajándékozza Lelkét, azt az életet, amelyet újra visszakapott az Atyától. Alig hogy megkapta, azonnal megosztja övéivel, mert éppen ezért jött a világba, éppen ezért kelt át a halálon, így teljesítve az Atya művét.

Ám nem csak erről van szó. Ugyanakkor, amikor a Feltámadott odaadja Lelkét tanítványainak, azonnal misszióba küldi, elküldi őket, képessé teszi őket, hogy a tanúi legyenek.

János evangéliumának ez a néhány verse az új élet, a küldöttek és a tanúk életének lényegéhez vezet bennünket.

Ezeknek a verseknek a középpontjában a Lélek ajándékozása áll, ami lehetővé teszi a megelőzőket és a rákövetkezőket.

Ami megelőzi, az a misszió, a küldetés.

Míg a szinoptikus evangéliumokban nem kevés hely van fenntartva a tanítványok küldetésének, és hosszú leírást találunk arról, hogy hogyan kell ezt a missziót megvalósítaniuk (ne vigyenek magukkal semmit sem az útra, se tarisznyát, se két inget, se botot, stb. …), addig itt minden egyetlen mondatban van összefoglalva, mi több, ebbe az „amint” szóba sűrítve. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21)

Read More

Az „Élő örökség, Népszokás, népművészet, néptánc, népzene” utolsó pendzsomja a Kossuth Klubban…

Az Élő örökség előadás-sorozat utolsó alkalmára került sor a Kossuth Klubban. Május 18-án Dr. Bolya Mátyás a Zene mint örökség címen tartott prezentációt. Persze a cím eléggé tág határok között mozgott, ezért mint népzenész, citerás-kobzos, az LFZ tanára mindjárt szűkítette a népzenére. A világ megváltozott-halljuk napról-napra!

Kép: Wikipedia

Read More

Május 20.

Itáliában, Massa Marttima helyiségben – Sienától nem messze – született. 6 éves volt, amikor szüleit elveszítette, ettől kezdve a nagynénjénél nevelkedett. Kitűnt gyors felfogóképességével, szorgalmával, lelki tisztaságával. Három éven keresztül jogot tanult.

A pesti járván idején – 1400-ban- hősiesen ápolta a betegeket. 1402. szeptember 8-án belépett az obszerváns ferencesek rendjébe, ahol 1404-ben szentelték pappá. Ezt követően az imádságnak és az önképzésnek szentel életét, mintegy 12 éven keresztül, majd 1417-ben a rend megbízta az igehirdetés szolgálatával, főleg Észak-Itália városaiban prédikált. Annyian hallgatták, hogy a szószéket az utcán állították fel, mert a templomban nem fért be a hallgatóság.

Sieneai Szent Bernardin. Kép: pestiferencesek.hu

Read More

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

(Mt 28,16–20)

Máté evangélista nem közli a feltámadt Úr mennybemenetelének elbeszélését, hanem azokkal a versekkel fejezi be evangéliumát, amelyeket ma hallunk.

Ahelyett, hogy Jézus távozását tenné nyilvánvalóvá, Máté inkább jelenlétét hangsúlyozza tanítványai körében, a születő Egyházban. Egyetlen olyan ige sem beszél távozásról, elszakadásról, amelynek Jézus az alanya. Éppen ellenkezőleg, a Feltámadott minden megnyilvánulása kapcsolatról szól, Jézusnak övéihez való közelségéről beszél.

Read More

Az égi Jegyes érte jött.

Halk útján Mária őrködött.

Szép kláris, Klára megszökött,

elhagyván kastélyt, küszöböt.

Elhagyva rangot örömöt,

a testből is kiszökött,

szent fényességbe költözött

ott él sok fényes szent között.

In: Szedő Dénes összes művei I. Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2011.139.o. 40 éve hunyt el Szedő Dénes (1902-1983)

A mennybolt fénybe öltözik,

új csillag szórja fényeit,

szent Ferenc ránk új fényt derít,

rá szeráf tárván szárnyait.

És ím, öt sebbel sarjada

szent keze, lába, oldala,

mert kereszt-jelet ringatta

rég szíve, karja, ajaka.

Fordította: Szedő Dénes ofm. In: Szedő Dénes összes művei I. Műfordítások, Szent István Társulat, Budapest, 2011. 139.o. 40 éve hunyt el Szedő Dénes (1902-1983)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

(Jn 14,15–21)

„Ha szerettek engem” (Jn 14,15)

Ezzel a kijelentéssel kezdődik Húsvét hatodik vasárnapjának evangéliuma (Jn 14,15–21).

Úgy tűnik, az egész további szakasz ettől a bevezető feltételes mellékmondattól függ. Minden attól függ, hogy szeretjük-e az Úr Jézust vagy sem.

Szeretni őt az előfeltétel, az ajtó, amely kinyílik minden következmény előtt, amelyet a rákövetkező versek leírnak.

Az első az, hogy ha szeretjük őt, megtartjuk parancsolatait.

Read More