Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

Kiv 12,1–8.11–14; Zsolt 115; 1Kor 11,23–26; Jn 13,1–15.

„Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek” (Lk 22,15) – mondja Jézus tanítványainak a halála előtti utolsó vacsora kezdetén. Jézus valójában mindig erre vágyik. Ezen az estén is együtt akar lenni tanítványaival, a régiekkel és a mostaniakkal, velünk is. Ez életének utolsó napja, az utolsó alkalom, amikor együtt lehet tanítványaival: ő választotta ki őket, gondoskodott róluk, szerette és védelmezte őket. Jézus harminchárom éves, élete teljében van. Alig huszonnégy óra múlva azonban a sírban fekszik majd. Ezen az estén az Úr vágyva vágyik rá, hogy velünk lehessen. És mi? Vágyunk-e rá, hogy mellette legyünk, legalább egy keveset? Képesek vagyunk-e rá, hogy megajándékozzuk azzal a közelséggel és szeretettel, ami a szívünkből telik? Ha szembenézünk az igazsággal, be kell vallanunk: ő volt az, aki mindig mindent megtett, hogy közel legyen hozzánk, és az evangéliumhoz kössön minket. Ezen az estén, életének utolsó estéjén Jézus továbbra is azon fáradozik, hogy szeretetének végső erejével végérvényesen tanítványaihoz kösse magát.

Read More

ESTI MISE AZ UTOLSÓ VACSORA EMLÉKÉRE

Az Egyház ősi hagyománya szerint ezen a napon tilos minden magánmise.

Az esti órákban — megfelelő időpontban — mutatjuk be az utolsó vacsora miséjét, a helyi hívő közösség teljes részvételével. Minden pap és egyházi személy részt vesz benne a rendjének megfelelő szolgálattal.

Azok a papok, akik a krizmaszentelési misében koncelebráltak, vagy a hívek érdekében engedélyezett misét bemutatták, az esti misében újból koncelebrálhatnak.

Ahol pedig lelkipásztori érdekek úgy követelik, az illetékes főpásztor másik esti misét is engedélyezhet a templomokban, nyilvános vagy félig nyilvános kápolnákban. Sőt valóban komoly szükség esetén reggeli időpontban is engedélyezhet misét azoknak a híveknek, akik az esti misén semmiképpen sem tudnak részt venni. Vigyázni kell azonban, hogy ezeket a miséket ne magánérdekből végezzék, és az esti főmise ezek miatt kárt ne szenvedjen.

A hívek csak mise közben áldozhatnak, a betegek azonban a nap bármely órájában részesíthetők a szentáldozásban.

NAGYCSÜTÖRTÖK

A keresztelendők olajának megáldása

Püspök:

Istenünk, szent néped erőssége és oltalmazója! Te alkottad meg az olajat és tetted az erő jelképévé. Áldd meg + kegyesen olajunkat, és adj erőt a keresztelendőknek, akiket vele megkenünk. Fogadják lelkükbe az isteni bölcsességet és erőt, hogy egyre mélyebben megértsék Fiadnak, Krisztusnak Evangéliumát, és nagylelkűen vállalják a keresztény életet.

Legyenek méltók az istengyermekség kegyelmére; Egyházadban örvendezve szülessenek újjá, és boldogan éljék a keresztény életet. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

A krizma megszentelése

Read More

AZ EUCHARISZTIA ALAPÍTÁSA

1337 Az Úr, mivel szerette övéit, mindvégig szerette őket. Tudván, hogy eljött az óra, amikor ebből a világból átmegy az Ő Atyjához, a vacsora közben megmosta lábukat, és átadta nekik a szeretet parancsát. [170] Hogy rájuk hagyja e szeretet zálogát, s hogy övéitől soha ne távozzon el és húsvétja részeseivé tegye őket, halála és föltámadása emlékezetéül megalapította az Eucharisztiát, és megparancsolta Apostolainak, „akiket akkor az Újszövetség papjaivá szentelt,” [171] hogy visszajöveteléig ünnepeljék.

Read More

Drága Úr Jézus! Adj erőt, amire most szükségem van a szenvedés elhordozásához. Megnyitom szomorú szívem előtted, hogy töltsd be Szereteteddel. Alárendelem magam Neked, hogy követem lábnyomaidat a kereszt útján – amelyen most vezérelsz engem.

Megnyitom számat, hogy töltsd be a szívből jövő hálaadás szavaival mindazért az áldásért, amelyet betegségem által kapok. Tölts be a Szeretetedben való bizalom szavaival, mert sohasem adsz nekem nagyobb terhet, mint amennyit elviselhetnék. Szereteted mérte meg és választotta ezt a keresztet éppen nekem. Atyám! Bízom benned és Szeretetedben. Bízom hatalmadban, hogy segítesz rajtam, mert a Te erőd sokkal nagyobb, mint az én hiányom ebben a betegségben. Ámen.

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

(Mt 21,1–9)

Közelednek a napok, amikor Jézus bevégzi földi útját, amikor felemeltetik a kereszt királyi trónjára.

Ezért az Úr felmegy Jeruzsálembe, azonban nem léphet be úgy, mint minden más alkalommal, nem léphet be úgy, mint minden más zarándok.

Jézus, amikor bevonul, tudatában van, hogy itt az idő, hogy királyi és messiási mivoltát feltárja: királyként, Messiásként lép be a szent városba.

Másutt az evangéliumok azt mondják, hogy a tömegek királyukká akarták tenni Jézust (Jn 6,15), azonban ő mindig elzárkózott követelésük elől. Ezúttal azonban nem. Nem csak, hogy nem zárkózik el, hanem ő készíti elő az eseményeket, hogy ez a királyi bevonulás megtörténhessen.

Read More

A kislány karácsonyi csomagot készített. Egy do­bozt csomagolt be, drága aranypapírba. Arányta­lanul sok papírt használt fel, sok színes zsinórt és díszeket.

– Hát te meg, mit csinálsz? – kérdezte feddő han­gon az apja. – Pazarolod a drága papírt, mintha te vetted volna.

A leány sírt és félrehúzódott egy sarokba. A do­bozt a szívéhez szorította. Szentestén, amikor a család tagjai megajándé­kozták egymást, a leány is odaadta apjának a sze­retettel becsomagolt dobozt.

Read More

Egy meglehetősen jómódú közös barátjuk halálának hírére az egyik ember azt kérdezte a másiktól:

– Mennyit hagyott hátra?

A másik azt válaszolta:

– Mindent.

Egy messzi ország hercege szívesen kérkedett me­sés gazdagságával. Minden, nap arannyal hímzett és drágakövekkel ékesített ruhákat öltött magára, és reg­gel, de mindig csak reggel, amikor- a nap az arcába ragyogott és a szivárvány színeinek ezer árnyalatában csillogtatta meg a ruháit, kilépett királyi palotájából, hogy fogadja alattvalói hódolatát. Kedvét lelte az ilyes­miben.

De egyszer a herceg délután lovagolt ki. A nap a háta mögött volt, és a fiatal uralkodó először látta meg a saját árnyékát. Olyan volt, mint egy fekete felhő, amely egy pillanatra sem hagyta el. A herceg dühében ordí­tott egyet és megsarkantyúzta a lovát. Nem tudott ural­kodni ott, ahol az árnyéka volt. Elhatározta, hogy megkeresi azt az országot, ahol nincs árnyék. Útnak indult és még most is lovagol.

Meg kell tanulnunk együtt élni a halálunk árnyéká­val.

A végéről kezdve – Körök a vízen 56. oldal (Ferrero, B.)

Read More