Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

Egy Szent Ferencnek tulajdonított ima szövegét fedezte fel Aleksander Horowski atya, a Kapucinus Történeti Intézet elnöke és a Bibliographia Franciscana szerkesztője a madridi Nemzeti Történeti Levéltárban (Archivo Histórico Nacional), egy olyan kézirat vizsgálata során, amelyben Szent Klára Végrendeletének átirata található.

A kapucinus kutató nemrég tette közzé felfedezését a Frate Francesco. Rivista di cultura francescana című folyóiratban (2022. év, 88. évfolyam). Az imádságról már korábban is tudtak a kutatók, de nem tartották hitelesnek. Azonban az újabb vizsgálatok és a jelen felfedezés fényében az ima szerzője minden bizonnyal Assisi Ferenc.

A szöveg számos párhuzamot mutat több Ferenc-i istendicsérettel, különös aktualitását pedig az növeli, hogy a Mindenható Urat mint békeszerző Királyt szólítja meg. Annak az embernek az istendicsérete ez, aki maga is megtapasztalta a háborút, a hadifogságot, és aki nem bízott a fegyverekben még az olyannyira szent céllal meghirdetett keresztes hadjáratok idején sem, ám a békét egyedül Istentől és Isten által remélte.

Az imádság első, kezdetleges fordítását adjuk közre.

Ti, emberek fiai,

dicsérjétek a dicsőség Urát mindenek felett,

magasztaljátok őt és ujjongással övezzétek!

Dicsőítsétek őt mindörökkön örökké,

hogy minden tisztelet és dicsőség a magasságban Istené legyen,

a mindenható Teremtőé,

a földön pedig legyen béke a jóakaratú embereknek!

E békeszerző Király a legdicsőségesebb,

minden királyt felülmúl az egész világon.

Urunk, Istenünk, Teremtőnk, Megváltónk és Üdvözítőnk,

Tanácsadónk és csodálatos Törvényhozónk!

Ferences Média, 2022

Zatykó László cikke:

https://www.ferencesek.hu/szendrei-miklos-atya-nyolcvaneves/

Forrás: ferencesek.hu

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Múlt vasárnap Jézus a gazdagságról, javakról beszélt, és azt mondta, hogy az ember szíve ott van, ahol a kincse.

Úgy tűnik, ma változik a beszéd, Jézus önmagáról, küldetéséről szól: azt mondja, azért jött, hogy tüzet hozzon a földre (Lk 12,49), és hogy türelmetlenül várja, hogy ez a küldetése beteljesedjen. Mintha azt mondaná, hogy ott van a szíve, az ő kincse ez a küldetés, amelyet az Atya rábízott.

De mit jelent ez a kifejezés, és Jézust miért ezt a képet használja?

Az Ószövetségben a tűz képe arra szolgált, hogy kifejezze Isten jelenlétét az emberek között. Istent az ember nem láthatja, ezért Isten különféle szimbólumok révén – mint amilyen a tűz is – mutatkozik meg és van jelen.

Gondoljunk Mózesre, az ő tapasztalatára az égő csipkebokornál: Mózes tüzet lát, amely ég, de nem emészt el, közeledik hozzá és a csipkebokorból Isten hangját hallja, aki hozzá szól (Kiv 3,2).

De gondolhatunk Izrael pusztai vándorlására is: a népet maga Isten vezette az úton, Ő járt előttük. A nép pedig éjjel tűzoszlopként látta, nappal pedig felhőként (Kiv 13,21sköv.).

Vannak még további nagyon szép képek, amelyek Isten közöttünk való működését jelenítik meg ki nem oltható tűzként. Gondoljunk például Jeremiás próféta tapasztalatára: a próféta fáradt, csalódott, szeretne megfeledkezni Istenről, de nem tud, mert Isten a próféta bensőjében olyan, mint a tűz, mint valami, aminek nem lehet ellenállni, mint valami, ami belül ég (Jer 20,9).

Ha a tűz képe Isten jelenlétét jelzi, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy Jézus azt mondja, azért jött, hogy Istent elhozza az emberek közé, hogy az Ő jelenléte legyen a földön.

Nem másért jött, mint ezért, hogy beiktassa Isten Országát, hogy felszámolja azt a távolságot, amely elválasztotta az embert Teremtőjétől.

Nem könnyű küldetés, ezért utal Jézus a szenvedésére, amelyet „keresztségnek” nevez: az a pillanat, amikor majd Jézus belemerül a halálba az a döntő pont lesz, amikor a tűz teljes fényével felragyog.

Valójában az Ószövetségben a tűz képe nemcsak Isten jelenlétére utal, hanem a megtisztításra, a döntésre, az ítéletre is. Jól ismert a Malakiás prófétától vett idézet (3,2): „Ki tudna ellenállni megjelenésének? Ő olyan, mint az olvasztó tűz és mint a posztóványolók lúgja”.

Jézus tehát azt mondja nekünk, hogy valóban, ő Isten jelenléte közöttünk, mint a tűz, de olyan jelenlét, amellyel találkozva döntést kell hozni, ítéletet kell alkotni. A tűzzel való találkozás után a dolgok nem maradnak ugyanúgy, ahogy előtte voltak. Amikor az Úr belép az életünkbe, minden átalakul. Az Úrral találkozva meg kell változnunk.

Úgy szoktuk gondolni, hogy amikor Isten jelen van, a dolgok rendben mennek, Ő megold minden problémát. Valójában ez nem így van. Nem tudjuk befogadni az Urat, ha nem egyezünk bele működésébe, ami a tűz munkája, amely megtisztít, amely eléget minden beteges kötődést, amihez szívünk annyira ragaszkodik, minden hamis gazdagságot és hamis kincset.

Amikor az Úr érkezik, megtisztít és elválaszt, éppen úgy, ahogyan a tűz. Ez érinti a legértékesebb és legmeghittebb kapcsolatainkat, családi kapcsolatainkat is. A tűz ott is dolgozik, hogy valami újat teremtsen; ahol mindent, ami régi, teljességére, igazi értelméhez juttasson. A családi, törzsi, nemzeti kapcsolatokat is…, vagyis Jézus jelenléte által minden kötődésünket át kell, hogy járja az evangélium, mindet meg kell ítélni, meg kell tisztítani, szabaddá kell tenni.

Miközben Jézus a tűzről beszél, azt is mondja, hogy ez a tűz ég Benne: Jeremiáshoz hasonlóan az Ő bensőjében is tűz ég, amely valamiképpen egészen felemészti őt, amelynek a munkája elől Jézus nem menekül el, és amely az Atya szeretete, jóakarata minden ember iránt.

Ez az a tűz, amelyet fellobbantani Jézus jött!

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Múlt vasárnap Jézus a gazdagságról, javakról beszélt nekünk és azt mondta, hogy az ember szíve ott van, ahol a kincse.

Úgy tűnik, ma változik a beszéd témája, és önmagáról, küldetéséről szól: azt mondja, azért jött, hogy tüzet hozzon a földre (Lk 12,49), és azt, hogy türelmetlenül várja, hogy ez a küldetése beteljesedjen. Mintha azt mondaná, hogy ott van az ő szíve, hogy az ő kincse ez a küldetés, amelyet az Atya bízott rá.

De mit jelent ez a kifejezés, és miért ezt a képet használja Jézus?

Az Ószövetségben a tűz képe Istennek az emberek körében való jelenléte kifejezésére szolgált. Isten láthatatlan, így olyan szimbólumokon keresztül jelenik meg, mutatkozik meg, mint amilyen a tűz.

Gondoljunk Mózesre, az ő tapasztalatára az égő csipkebokornál: Mózes tüzet lát, amely ég, de nem ég el, közelebb lép, és ebből a csipkebokorból hallja a hozzá beszélő Isten hangját (Kiv 3,2).

De gondolhatunk akár Izrael kivonulására: a pusztában vándorló népet maga Isten vezette, aki előttük járt. A nép pedig éjszaka tűzoszlopként, nappal felhőként látta őt (Kiv 13,21sköv.).

Vannak más, gyönyörű képek még, melyek Isten bennünk véghezvitt művét kiolthatatlan tűzként rajzolják meg. Gondoljunk például Jeremiás próféta tapasztalatára: a próféta fáradt, kiábrándult, szeretne elfeledkezni Istenről, de nem teheti, mert Isten olyan a próféta bensőjében, mint a tűz, mint valami, aminek nem lehet ellenállni, mint ami belülről éget (Jer 20,9).

Ha a tűz képe Isten jelenlétét jelöli, akkor arra következtethetünk, hogy ma azt mondja Jézus, hogy azért jött, hogy elhozza Istent az emberek közé, hogy ő Isten jelenléte legyen a földön.

Nem másért jött, hanem azért, hogy megnyissa az Isten Országát, megszüntesse a távolságot, ami elválasztja az embert Teremtőjétől.

Nem könnyű küldetés, ezért Jézus utal szenvedésére, amit „keresztségnek” nevez, olyan alkalomnak, amikor belemerül a halálba: az a döntő pillanat lesz, amelyben a tűz világosságával mindent beragyog majd.

Valójában az Ószövetségben a tűz képe nem csupán Isten jelenlétére utal, hanem a megtisztításra, a végzésre, az ítéletre is. Jól ismert a Malakiás prófétától eredő idézet (Mal 3,2): „Ki állhat ellen megjelenésének? Ő olyan, mint az olvasztó tüze és mint a posztóványolók lúgja.”

Jézus tehát azt mondja nekünk, hogy ő biztos Isten tűzhöz hasonló jelenlétében közöttünk, de ez olyan jelenlét, amellyel szemben döntést kell hozni, ítéletet kell mondani. A találkozás a tűzzel valóban nem hagyja ugyanúgy a dolgokat, ahogy korábban voltak. Amikor az Úr belép életünkbe, minden átalakul. A találkozás az Úrral nem hagyhat bennünket változatlanul.

Azt szoktuk gondolni, hogy amikor Isten jelen van, minden a helyére kerül, hogy ő minden problémát megold. Valójában ez nem így van. Nem fogadhatjuk be az Urat, ha nem engedjük meg működését, ami annak a tűznek a tette, amely megtisztít, amely felégeti a szívünket fogva tartó valamennyi beteg kötődést, minden hamis gazdagságot és hamis kincset.

Amikor az Úr érkezik, megtisztít és elválaszt, éppen úgy, ahogyan a tűz teszi. Ezt mutatják még a legkedvesebb és legmeghittebb családi kapcsolatok is. Ott is a tűz dolgozik, hogy valami újat alkosson, ahol az, ami régi teljességre jut, elnyeri igazi értelmét. Még a családi, törzsi, nemzeti… kapcsolatoknak is, vagyis minden kapcsolatnak szüksége van arra, hogy Jézus jelenléte által evangelizált, megítélt, megtisztított, megváltott legyen.

Miközben a tűzről beszél, Jézus azt is elmondja, hogy milyen tűz az, ami őbenne lobog: benne is, mint Jeremiásban, belülről égető tűz lobog, amely végül valamiképpen felemészti őt, amelynek hatásától nem menti meg magát, és amely az Atya szeretete, az Atya jóakarata minden ember iránt.

Ez az a tűz, amelyet meggyújtani jött Jézus.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

Add egy napodat a békéért

1úton nemzetközi zarándoknap a békéért augusztus 13.

A Máriaút sok-sok szakaszán egy napos gyalogos zarándoklás indul a békéért augusztus 13-án. Te is tegyél valamit, hogy béke legyen: áldozd rá ezt a napot, gyere el, zarándokoljunk, imádkozzunk együtt.

A szomszédban elhúzódó háború van, mindannyian érezzük káros, nyomasztó hatását. A háború a halál, a gonosz műve. A béke az élet.

De mit tehetünk mi a békéért, tehetjük fel a kérdést? Nagyon is sokat. Nem a háború a béke eszköze, hanem a megértés és a szeretet, amit az ima segít megteremteni. Ha valakivel kibékülsz, akire neheztelsz, már tettél a békéért. De ha sokan imádkozunk, hogy szűnjön meg a szükségtelen vérontás, annak is lesz hatása.

Én hiszek az ima erejében. Mondok néhány tapasztalatot. Ausztriát az oroszok ugyanúgy elfoglalták 1945-ben, mint minket. Ők, az egész ország, az egész nép egy nagy imahadjáratot végzett, hogy menjenek haza az oroszok. És csodák csodája, 1955-ben kivonultak és Ausztria örök semlegességet fogadott.

Más: Scitovszky János bíboros 1857 szeptember 3-8 között Pozsonyból huszonötezer emberrel zarándokolt imádkozva Mariazellbe, hogy szűnjön meg az osztrák elnyomás, és legyen béke országaink között. A hatalom félt, az osztrák nép nagy szeretettel fogadat a békezarándokokat. S egy évtized múlva megtörtént a kiegyezés és létrejött a Monarchia.

Én személy is átéltem az ima megrendítő erejét: egy súlyosan beteg gyermek gyógyulásáért zarándokoltam imádkozva 2000-ben Mariazellbe gyalog. A gyermek meggyógyult, felnőtt, családos.

Nem tudjuk, hogyan, mikor és miért, de az imának van ereje.

Várunk, hívunk, gyere el velünk: augusztus 13-án. Hogy hozzád melyik zarándoklás esik legközelebb, hogyan jelentkezhetsz, megtalálod a www.1uton honlapon.

Áldozzuk fel ezt a napunkat, hogy béke legyen.

Dr Szabó Tamás

a Máriaút Egyesület alapító elnöke

https://drive.google.com/file/d/1VkUznoSk9H0kRCksNE18ptCTUWJnIwRn/view

Mátraszentimre Abasár:

http://1uton.mariaut.hu/cikk/1262/Matraszentimre__Abasar

1ut_10-08a. Szent Imre Zarándoklat
Koordinátor: Veres József
telefon: +36 30 9640 777, e-mail: swot@t-online.hu
Zarándoklat vezető: Simon Dániel
telefon: +36 30 944 7697

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakasz (Lk 12,32–48) a múlt vasárnapi részlet (Lk 12,21–31) fényében értelmezhető. Ott egy balga embert láttunk, aki úgy gondolta, csak azért élhet jól, mert nagy vagyont halmozott fel. Ez az ember megtöltötte életét dolgokkal, a dolgok pedig bezárták horizontját: minden ebben az életben merült ki, anélkül, hogy megnyílt volna valami felé, ami azon túl van.

Mondhatni egész szíve itt van ezen a világon, ahol javai vannak (Lk 12,34).

Sok java volt, ám azok mind csak erre az életre szóltak.

A mai evangéliumi szakasz az igazi gazdagság meghirdetésével veszi kezdetét: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja Országát.” (Lk 12,32). Mennyiben más ez a gazdagság, mint az, amelyet a földön gyűjtünk?

Az evangélista három különbséget mutat be.

Az első, hogy ez a gazdagság ajándékozott gazdagság (Lk 12,32). Nem azt mondja az evangélium, hogy fáradozni kell azért, hogy elnyerjük, mint a múlt vasárnapi gazdag tette. Az a gazdagság, amelyet a mi Atyánk ad, ingyenes és kizárólag Isten jóakaratától függ, attól a ténytől, hogy Istennek „úgy tetszik”, hogy életet adjon nekünk, hogy megossza az emberrel saját létét. Ez az ő öröktől való terve.

A másik, ami ezt a gazdagságot megkülönbözteti attól, amit az ember maga gyűjt, hogy nem tart az enyészettől: „biztos kincs a mennyben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, és a moly meg nem rágja” (Lk 12,33).

Ez pedig azért van így, mert az a gazdagság, amelyt nekünk ad az Atya, a mi gyermekségünk, Vele való kapcsolatunk. Ez pedig biztos kapcsolat, mert, amint azt már többször mondtuk, olyan kapcsolat ez, amely már átkelt a halálon és nem maradt annak börtönében.

A harmadik különbség, hogy ez a gazdagság paradox módon akkor gyarapszik, amikor megosztjuk másokkal azt, amink van: „Adjátok el, amitek van, és adjátok oda adomány gyanánt; készítsetek magatoknak el nem avuló erszényeket”.

A múlt vasárnapi gazdag raktárakat épített, hogy javait összegyűjtse. Ma azt mondják nekünk, hogy ahhoz, hogy az Isten Országának gazdagságát megtartsuk, „el nem avuló erszényekkel” kell rendelkeznünk, vagyis ahhoz, hogy az örök életet bírjuk, megfelelő tárolóra van szükségünk. Nem lehet az örök életet olyasmibe helyezni, ami arra rendeltetett, hogy elmúljon.

A szakasz éberségre buzdít („legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva” – 35. vers). A keresztény virrasztás az idők jelei megkülönböztetésének művészete. Virrasztani, ébernek lenni azt jelenti, hogy az általunk most élt emberi történelemben keressük Isten tervének, az ő Országának jeleit. Ez türelmet, Isten iránti bizalmat kíván és azt, hogy a történelemre úgy tekintsünk, mint lehetőségre, hogy jót cselekedjünk. Ez az Ország nem valahol túl van, hanem itt. Az éberségnek arra kell vezetnie minket, hogy felismerjük a jeleket itt és most, és elkötelezzük magunkat, hogy konkrétan láthatóvá tegyük azokat.

A mai evangélium egy példabeszéddel folytatódik, amely szintén emlékeztethet a múlt vasárnapi példázatra.

Mert amint a múlt vasárnapi gazdag az ürességet javakkal töltötte be, úgy a mai példabeszéd szolgája kitölti a várakozást a gazdagság egy másik formájával, a hatalommal (Lk 12,45): a hatalom egy másik eszköz, amellyel az ember abba az illúzióba ringathatja magát, hogy eltávolítja a halált, megkerülheti a korlátot.

Ám, ahogyan megelégszünk a hamis gazdagsággal, úgy az ember szíve is megelégszik a kis hatalmakkal. Övé lehetne a Mennyek egész Országa, ám ehelyett úgy tűnik, megelégszik azzal, hogy önmagát becsapva azokon uralkodjon, akik egy kicsit alatta vannak.

Valójában sokkal nagyobb méltóságra kaptunk meghívást, arra, hogy azok a szolgák legyünk, akiket a gazda úgy szeret, hogy önmagát teszi szolgájukká (Lk 12,37).

Az éberség, a virrasztás tehát lényegében emlékezés erre az ingyenesen nekünk adott végtelen méltóságra, miközben arra várunk, hogy ez a méltóság egyre inkább életünk lényegévé váljon.

És akkor válik azzá, ha mi magunk is úgy teszünk, mint az a gazda, aki azért tér vissza, hogy szolgáljon, nem pedig azért, hogy őt szolgálják.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

A Schöffer-Fust Biblia Magyarország talán legrégebbi ősnyomtatványa, melyet most a Gyöngyösi Ferences Könyvtár időszaki kiállításán bárki megtekinthet.

A könyv mintegy kétszázötven nyomtatott példányából összesen húsz maradt fenn teljes egészében (a könyvtár tulajdonában lévő egy ezek közül), ezeken kívül csupán töredékek kerültek elő. A Gyöngyösön kiállított ősnyomtatványt 1998-ban találták meg a rendház egy korábban elfalazott részében.

A kiállításon a Schöffer-Fust Biblián kívül több más ferencesekhez kötődő Szentírást is megtekinthetnek a látogatók, például a Jakosics József tartományfőnök által kézzel leírt Bibliát.

A Schöffer-Fust Biblia kalandos történetéről és a kiállítás további darabjairól bővebben itt olvashatnak:

https://orszagut.com/hitelet/gyongyosi-bibliak-3129?_ga=2.220789656.1277726724.1659462784-1720743106.1652430768

A Ferences Rendi Autista Segítő Központ (3200 Gyöngyös, Barátok tere 2.) gyógypedagógus munkatársakat keres az általános iskolába.

Az önéletrajzokat az ask@ferencesek.hu e-mail-címre várják.

Telefonszám: 06/37-500-417

Az Autista Segítő Központot 1999-ben alapították; fenntartója a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány. Az intézmény Magyarországon egyedülálló módon több tagintézmény együttes, egymásra építő munkájával valósítja meg az autizmussal élő gyermekek és fiatalok, illetve az őket nevelő családok komplex megsegítését. Jelenleg közel 45 családnak segítenek azzal, hogy autista családtagjuk oktatását, bentlakásos gondozását, lakóotthoni ellátását megoldják.

Az intézmény:

https://www.autista.hu/intezmeny-bemutatasa/?_ga=2.241817602.1277726724.1659462784-1720743106.1652430768

Forrás: Autista Segítő Központ

Ferences Média, 2022