231 Front Street, Lahaina, HI 96761 info@givingpress.com 808.123.4567

Elhunyt Gordos Miklós atya

A megfeszített Úr feltámadt a halálból, és megváltott minket, alleluja.”

(Magnificat-antifóna)

AZ EGRI FŐEGYHÁZMEGYE

a papság és a rokonság nevében

fájdalommal, de a feltámadásba vetett hittel tudatja, hogy

GORDOS MIKLÓS

c. kanonok, c. esperes, ny. plébános

életének 73., áldozópapságának 47. évében,

2022. május 6-án a nagyiváni Szent József Otthonban

szentségekkel megerősítve elhunyt.

Paptestvérünkért a szentmisét 2022. május 19-én, csütörtökön 10 órakor

a tiszaújvárosi Magyarok Nagyasszonya templomban mutatjuk be, majd ezt követően

az altemplomban helyezzük sírba az örök élet reményében.

R.I.P.

(Gordos Miklós Kunmadarason született 1950. 03. 25-én. Pappá 1975. 06. 22-én szentelték. 1975-től 1980-ig Szendrőben; 1980 és 1981 között Miskolc-Szent Anna plébánián volt káplán. 1981-től 1997-ig Hidvégardón, majd 1997 és 2018 között Besenyőtelken szolgált plébánosként. 2018-tól tartós betegszabadságon volt, 2021-ben nyugállományba vonult. Szolgálatát 1995-ben c. esperesi, majd 2006-ban c. kanonoki címmel ismerték el.)

Forrás: Egri Főegyeházmegye

 

 

 

 

 

 

Kizmann Ottó másodrendű vádlott a Kiss Szaléz-féle perben

Kizmann Ottóval kapcsolatban a különböző szóbeli „pletykák” megjegyzik, hogy anyját és testvérét megerőszakolták az orosz katonák. ( Kizmann sváb származású katona – Kizmann József ny. honvéd főtörzsőrmester- fiaként született Gyöngyösön. Apja nem Ottó szülőanyjával, hanem annak húgával élt. Így Ottó nem szülőanyját, Gyuris Máriát, hanem nevelőanyját, Gyuris Erzsébetet tekintette édesanyjának.) Kizmann Ottóék szomszédja B. István, ott volt ezen az ominózus éjszakán, a Kizmann ház pincéjében, mivel a két család jóban volt és az ő házukat elfoglalták a szovjetek. 1944 végén az egyik este valóban jött három szovjet katona, hogy elvigye a nőketkrumplipucoláscéljából. A két családfő, valamint Ottó azonban a rájuk fogott fegyverek ellenére, kisebb fizikai erőszak alkalmazásával menekülésre késztették a katonákat. Tehát, mint hiteles szemtanú, ám a dulakodásra koránál fogva be nem avatkozó 14 éves B. István állításán alapulva megcáfolom a nők megerőszakolásának tényét. Ezenkívül megcáfolom azt is, hogy Kizmann Ottó leánytestvérét is megerőszakolták volna. A tanú, valamint az anyakönyvi adatok tanúsága szerint egyáltalán nem volt. Volt egy fiú testvére, aki szülőanyjával, Gyuris Máriával Budapesten élt. Én ezt az okot sváb származásában, otthoni neveltetésében, kommunistaellenességében látom és a szovjet csapatok Gyöngyösön elkövetett erőszakos cselekményeiben vélem felfedezni. Mert az bizonyított tény már, hogy édesanyját nem erőszakolták meg, de a város tele volt meggyalázott, megfertőzött, vagy a megerőszakolások után megölt gyereklányokkal, nőkkel, asszonyokkal.1 Bár Patócs Róbert, illetve B. István egyetlen éjszakát említ, csodálkoznék, ha az orosz katonák nem jöttek volna vissza erősítéssel egy másik alkalommal, amikor a fiatalkorú István nem tartózkodott odahaza.

1 Patócs Róbert: Páter Kiss Szaléz élete és az 1946-os gyöngyösi koncepciós per, Debrecen, 1997.

Lukács Pelbárt ofm

Május 9-én négyüket és P. Lukács Pelbárt hatvani ferences lelkipásztort Budapestre szállították az Andrássy út 60-ba, vele együtt Molnár Attila hetedikes gimnazistát, és Molnár Béla harmadikos gimnazistát, Pócsy Frigyest, akiket fegyverrejtegetés vádjával tartóztattak le. Attila, Béla és Frigyes elválaszthatatlan jó barátságot alkottak, mindig együtt látták őket. Szintén triumvirátust alkotott Kiss Sándor, Kizmann Ottó és Bodnár László. Ez a hármas tömörülés, mint az összeesküvés alapsejtje, jól jött a vallatóknak.

Húsvét 4. vasárnapja (C év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A húsvéti időszak első vasárnapjain azokat az evangéliumi szakaszokat hallottuk, amelyek a Feltámadt Úr tanítványaival való találkozásaira vonatkoznak.

Ma kezdjük azt szemlélni, hogy milyen volt a feltámadottak új élete, milyen volt azoknak a hívőknek a meghívása, akiket a Föltámadott élete újdonságának részeseivé tett.

A ma hallott evangéliumi szakasz János evangéliuma 10. fejezetéből való, abból a fejezetből, amelyben az evangélista Jézus jó pásztorról szóló beszédét közli.

Az első részben (Jn 10,1–18) Jézus vázolja a jó pásztor portréját; majd van egy közjáték (Jn 10,19–24), amely közli a zsidók e szavakra adott reakcióját, kérdésükkel Jézus identitására vonatkozóan: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”

A ma olvasott szakasz Jézus válasza erre a kérdésre, és amint az gyakran történik, Jézus fordít egyet a kérdésen.

Mindenekelőtt azt mondja, hogy ahhoz, hogy megtudják, hogy igazán ő-e a Krisztus, az ő nyájához kell tartozni („juhaim” – 27. vers; „akiket Atyám nekem adott” – 29. vers). Nincs olyan megismerés, ami kívülálló maradhat, ami pusztán intellektuális ismeret, olyan tudás, ami nem vonja be az életet, ami ne kívánna kockázatot. Jézus megismerése a szereteten, a bizalom és ráhagyatkozás kapcsolatán át vezet, alázatos engedelmességből fakadó követés. Valójában ez Jézus kapcsolata is az Atyával (Jn 10,18).

Jézus a pásztor és a nyáj metaforájánál maradva alkalmaz néhány kifejezést: kettő a tanítványok Jézushoz való viszonyát, irányában megnyilvánuló cselekvését írja le; a másik kettő arról szól, amit Jézus tesz értük.

A tanítványok lényegében két dolgot tesznek: hallgatják és követik („Juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem” – 27. vers).

A hallgatás és követés a tanítványi lét, az új élet lényege, és ez a kettő szorosan összetartozik: olyan mértékben követ valaki, amilyen mértékben meghallgat.

A pásztor két másik, szintén alapvetően fontos dolgot tesz: ismer és életet ad („ismerem őket” – 27. vers; „örök életet adok nekik” – 28. vers). Mélyen meghitt kapcsolata van övéivel, ezért minden egyes tanítvánnyal személyes kapcsolata van. Ez a kapcsolat kizárólag élete odaajándékozásának köszönhető.

Ezek a versek ennek a kapcsolatnak az egzisztenciális vetületét mutatják.

Az új életnek, ami az Úrral való kapcsolatból születik, egyértelmű jellemzői vannak: ez egy egybehívott közösség („hallgatnak szavamra” – 27. vers). Krisztus meghívása új kapcsolatba vonja őket vele („ismerem őket” – 27. vers); olyan kapcsolatba, ami új életstílusra vezet („követnek engem” – 27. vers). Megajándékozott közösség („örök életet adok nekik” – 28. vers), Isten Országának új élete az övék; egy biztonságot jelentő közösség („nem vesznek el” – 28. vers).

Nem azoknak a biztonsága az övék, akiknek azt ígérték, hogy soha semmi kellemetlen vagy veszélyes nem fog történni, hanem azoké, akik tudják, hogy életük jó kezekben van.

Ezért mondja Jézus, hogy ez az élet soha nem vész el (Jn 10,28).

Jézus korábban megtapasztalta ezt az Atyával való kapcsolatban: az Atyára bízta önmagát, őrá hallgatott, és élete nem veszett el; átkelt a halálon, de az Atya nem hagyta őt magára és visszaadta életét. Jézus megtapasztalta, hogy az Atyával való kapcsolat biztonságot jelentő, megbízható kapcsolat.

És ez az a kapcsolat, amit most tanítványainak akar adni, akik tehát meghívottak arra, hogy az Úrra hallgassanak és kövessék őt a bizalomnak abban a tapasztalatába, ami által átkelnek a halálon és csodálkozva fedezik fel, hogy életük nemcsak hogy nem vész el, hanem örök, igazi életté válik.

A mai evangélium két verse említi a kezeket: Jézus kezét (Jn 10,28) és az Atyáét (Jn 10,29). A húsvéti evangéliumokban gyakran tűnnek fel kezek.

Olyan kezek, amelyek mindent megkaptak, amelyek átkeltek a halálon, aminek dicsőséges jeleit viselik magukon. Most pedig éppen ezért képesek mindent megoltalmazni anélkül, hogy bármi elveszne abból, amit az Atya ezekbe a kezekbe helyezett.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

 

 

 

Májusi Szentkút Hírlevél

Kedves Testvérek!

Május 14-én, szombaton Medjugorjei Lelkinapot szerveznek Szentkúton. Tanúságot tesznek Eperjes Károly színművész, a Cenacolo közösség és Kindelmann Győző, a Szeretetláng Mozgalom koordinátora. A lelkinapot Kemenes Gábor atya vezeti. Várunk mindenkit szeretettel a 15.00 órakor kezdődő programra.

Lélekutak címmel kiállítás nyílik a Galériánkban. Az ünnepélyes megnyitó május 15-én, 12.15 órakor kezdődik. A tárlat az értelmi fogyatékossággal élő Kárpát-medencei művészek alkotásait mutatja be.

Május 21-én szeretettel hívjuk a családokat az Óvodások Zarándoklatára, egyben az első szentkúti családi napra, ahol a 11.00 órás, Beer Miklós által celebrált misét követően bábszínház, Szalóki Ági gyermekkoncert, ugrálóvár, arcfestés, népi játszótér várja a kicsiket.

A kegyhelyen zajló építkezés miatt a sátorozás szabályai változtak. Kérjük, hogy az érintettek a weboldalon tájékozódjanak a részletekről.

 

P. Wertheim Mátyás ferences plébános sikere

Kis csapatunkkal körbefutottuk a Balatont. A kép jobb szélén P. Wertheim Mátyás ofm, Szeged-alsóvárosi ferences plébános

 

Húsvét 3. vasárnapja (C év)

Feltámadása után harmadszor jelenik meg tanítványainak!

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakasz is olyan epizódot beszél el, amelyben az Úr feltámadása után megjelenik tanítványainak. János evangéliuma 21. fejezetét olvassuk, ahol az evangélista pontosítja, hogy ez a harmadik alkalom, amikor Jézus kinyilatkoztatja önmagát (Jn 21,14).

Ez az első adat, amelynél elidőzünk: az a tény, hogy Jézus többször nyilatkoztatja ki magát, nem egyetlen alkalommal.

Jézus jön, majd visszatér, és mindannyiszor kinyilatkoztatja önmagát.

Nem véletlen, hogy a szakasz annak bejelentésével kezdődik, hogy Jézus „ismét” kinyilatkoztatja önmagát (Jn 21,1), mert mindannyiszor, amikor Jézus jön, mindannyiszor, mindannyiszor, amikor az Úr megjelenik életünkben, valójában mindig valami új történik, újdonság kínálkozik. Az Úrral való egyetlen találkozás sem ugyanolyan, mint amit korábban megtapasztaltunk, ezért figyelmesnek kell lennünk, virrasztanunk kell, késznek kell lennünk, hogy befogadjuk az Úr mindig új megjelenését.

Ha ez igaz, akkor felmerül a kérdés: hogyan ismerjük fel őt? Milyen feltételek mellett válik útja találkozássá, életünk új alapjává?

A szakasz kínál számunkra néhány momentumot erre vonatkozóan.

Az első az ő hiányának tapasztalatából születik: akkor ismerjük fel az Urat, amikor felismerjük, hogy nélküle semmit nem tehetünk.

A tanítványok elmennek halászni, „de azon az éjszakán semmit sem fogtak” (Jn 21,3), és ez nem véletlen, nem csak egy különösen balszerencsés éjszaka. Olyan kérdés, amely mindnyájunkat sokkal mélyebben érint, amely az igazat mondja életünkről: ha nem vagyunk Vele egységben, ha Ő nincs jelen az életünkben, akkor csak a semmiről, az ürességről szerzünk tapasztalatot. Nélküle nincs mit ennünk (Jn 21,5).

Nos, az Úr éppen ott nyilatkoztatja ki önmagát. Méghozzá az élet ígéretével nyilatkozik meg: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, és találni fogtok!” A Feltámadott az egyetlen, aki ígérhet teljes, bőséges életet és megtarthatja ígéretét, éppen azért, mert ő a Feltámadott, mert legyőzte a halált. Sokan megígérhetik az életet, de igazán egyedül a Feltámadott ajándékozhatja.

A tanítványok pedig valóban megtapasztalják ezt, és ebből a tapasztalatból ismerik fel: „Ő az Úr” (Jn 21,7).

Van még egy hangsúlyos momentum, amely közös ebben és a Feltámadott más, evangéliumokban elbeszélt megjelenéseiben. Mindannyiszor, amikor Jézus megjelenik, mindig van egy szó, egy gesztus, amely megnyitja a hitetlen, kételkedő vagy egyszerűen csak őt felismerni még nem képes tanítványok szívét.

Van valami ismerős, ami szívhez szól, ami felidéz egy emléket, ami felnyitja a szemeket.

A magdalai Mária számára ez saját neve, amelyet Jézus úgy mond ki, hogy abból Mária azonnal felismeri a Mestert (Jn 20,16). Az emmauszi tanítványok számára a kenyértörés (Lk 24,31), egy ismerős, baráti gesztus, amit Jézus többször tett társaságukban. A mai evangéliumban ismét a közös étkezés (Jn 21,12), az asztalközösség Vele: a tanítványok ennek köszönhetően képesek újra látni az Urat.

A mai evangélium második része Jézus és Péter személyes találkozásáról szól (Jn 21,15–19). Ismét az Úr új megjelenése, amely Péter számára új meghívást jelent.

János evangéliumában Jézus valójában egyedül itt hívja meg Pétert arra, hogy kövesse őt. Jézus átkelt a Pászkán, Péter pedig megtapasztalta a maga bűnét, azt, hogy az Úrnak tett egyetlen ígéretét sem képes megtartani.

Most, hogy tudja, hogy egyedül az Úr tartja meg életre szóló ígéretét, és hogy az ő követése nem más, mint ráhagyatkozni, ahogyan a mai evangéliumban a tengerbe vetette magát (Jn 21,7): mondhatjuk, hogy ez kissé Péter megkeresztelkedésének a szimbóluma, választása, hogy az Urat követi kizárólag a Jézus halálával és feltámadásával való mély egység erejében.

+ Pierbattista

fordította: Dr.Sz.Gy.