Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

Jelentés¹

A Vörös Hadsereg katonáinak magyarok által történt meggyilkolásáról és megsebesítéséről Gyöngyösön

1./ 1945. szeptember 26-án Gyöngyös város szélén, közel a vasútállomáshoz, egy meggyilkolt orosz katonának, Fjedor Konsztantinovics CHORJKOV-nak a holttestét fedezték fel.

2./ 1945. szeptember 30-án 22 óra 30 perckor a gyöngyösi Katolikus Legényegylet környékén Jevgenij Boriszovics MUCHIN-t, a Vörös Hadsereg hadnagyát a vállán megsebesítették. A nyomozás során megállapították, hogy MUCHIN a Katolikus Legényegylet táncmulatságán volt. 22 óra 30 perckor MUCHIN a Legényegyletből kiment az utcára és a Legényegylettől 50 méternyire találkozott egy polgári ruhás egyénnel, aki, miután MUCHIN-nal dulakodott, rálőtt és a vállán megsebesítette. A tettes elrejtőzött.

3./ 1945. szeptember 30-án éjjel, Gyöngyös utcáján három ismeretlen magyar pisztollyal súlyosan megsebesítette a hasán Szegat Sakirovics SZALICHBAJEV-et, a Vörös Hadsereg főhadnagyát.

4./ 1946. január 2-án 2 órakor a gyöngyösi Deák Ferenc utcai lakásának kapujában két pisztolylövéssel halálosan megsebesítették Sztyepan Pjotrovics GLADKOV-ot, a Vörös Hadsereg hadnagyát. GLADKOV, midőn még eszméletén volt, elmondta, hogy a lakásához érve találkozott három magyarral, akik őt megsebesítették.

5./ 1946. január 10-én 21 óra 15 perckor Gyöngyös város szélén két utca kereszteződésében a hasán megsebesítették Vaszilij Ivanovics KRASZIKOV-ot, a Vörös Hadsereg egyik alakulatának gépkocsivezetőjét. Sebesülése után KRASZIKOV jelentette, hogy az utcán menve találkozott három polgári ruhás magyarral, akik háromszor utána lőttek, amelyek közül egy megsebesítette őt.

Azonban a magyar és a szovjet jelentések között több időpontbeli ellentmondás található.

1. 1945. szeptember 4-én a Bethlen Gábor utcában agyonlőttek egy szovjet tisztet.

2. 1945. szeptember 5-én a Vak Bottyán utcában agyonlőttek egy szovjet főhadnagyot.

3. 1946. január 3-án a Deák Ferenc utcában megöltek egy szovjet tisztet.

4. 1946. január 10-én újabb merényletre került sor a Jászkürt utcában.

5. 1946. április 16-án Salánk (Ukrajna, Kárpátalja) község mellett tizenhat lövéssel meggyilkoltak egy szovjet katonát.

1. 1945. november 2-án 21 óra körül több felfegyverzett álarcos megtámadta a nagyrédei rendőrbiztosságot és az ott tartózkodó három rendőrt lefegyverezte. A rendőröket levetkőztették, fegyvereiket elvitték.

2. 1945. december 14-én 21 óra körül több felfegyverzett álarcos megtámadta a gyöngyössolymosi rendőrbiztosságot. A bent lévőket lefegyverezték, levetkőztették és a fegyverekkel együtt távoztak.

3. 1945. március 25-én a gyöngyöstarjáni téglagyár közelében Ludányi József rendőrt egy álarcos és egy álarc nélküli fegyveres megtámadta, fegyverét elvették.²

4. 1945. december 25-én a gyöngyösoroszi rendőrbiztosság megtámadására került sor. A rendőrök felkészülve várták a támadókat, akik rövid, de eredményes tűzharc után meghátráltak.³

5. Ha két különböző esetről van szó, akkor a helyes dátum december 25. Az akcióra vonatkozóan nemcsak a rendőrség anyaga ellentmondásos, hanem az azokban szereplő vallomások is. Ezért érdemben figyelembe vehetőnek csak az első két akció tekinthető. Ezt alátámasztják a tanúk, tehát a nagyrédei és a gyöngyösoroszi eset a fenti időben valóban megtörtént. A főbb cselekmények szintén megegyeznek a valóságban történtekkel. Az azonban, hogy a rendőröket összeverték, és hogy a támadók fennen hangoztatták fasiszta beállítottságukat, már a rendőrség által kiszínezett történethez tartozott.

„Az idetartozás oázis volt. A régi iskolánkba, a Koháry István Gimnázium épületébe akkor már nem járhattunk, a polgári leányiskolába kellett járnunk nekünk, felsősöknek minden délután. Mindig más-más osztályban volt a tanítás, állandó helyünk nem volt. Új, eddig még soha nem látott emberek tanítottak. Olyan dolgokat kellett tudni, ami az eddig tanultakkal ellentétben voltak. Dicsőíteni kellett a hős szovjet katonákat, akikről a saját örök nyomot hagyó emlékeink jutottak eszünkbe. Oroszul kellett tanulni német helyett, a történelmet egészen másképp kellett tudni, mint ahogy addig tanultuk. Éreztem ebben a gátlástalan hazugságot. Undorral jártam iskolába. A KEDIM jelentett nyugodtságot. Itt egymás közt voltunk. Ismertük egymást, megvoltak a barátaink, új barátokat szereztünk.”¹

Mindennap lehetett sakkozni, biliárdozni, pingpongozni, tánctanfolyamra járni, őket érdeklő előadásokra járni, könyvtárat használni. A háború utáni nehéz gazdasági helyzetben még lapot is tudtak indítani Fiatal Magyarok: Ifjúsági, irodalmi és tudományos szemle címmel, mely 12 oldalon jelent meg, színvonalas cikkekkel. Az újság mottója: „Szebbet, többet, magyarabbat!” Bár a jelmondat alatt a következő idézet olvasható: „Európa felett ezentúl a népek szabadságának és a nemzetek közötti békének nagyszerű zászlaja fog lengeni.” Sztálin.² A közösség költségeit adományokból fedezte, elsősorban New Brunswick-i híveitől kapott összegeket, vagy gyöngyösi polgároktól kapott pénzt fordította erre.

2Fiatal Magyarok, 1945. június, I. évfolyam 2. szám

Videó megtekintése:

https://www.youtube.com/watch?v=xJt8V9RkPII