Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

A kárpátaljai ferences misszióban élő testvérek felhívására gyűjtést indít a Ferences Rendtartomány. Támogatásokat több módon fogadunk.

A háború okozta bajok enyhítése céljából, a kárpátaljai ferences misszióban élő testvérekkel egyeztetve a Ferences Rendtartomány adománygyűjtést indít. A határ közelsége miatt az ország egyéb területeiről sokan Kárpátalja felé igyekeznek elhagyni az országot: valószínűleg ezen a területen is be kell majd fogadni menekülteket. Jelenleg anyagiakkal tudunk a leghatékonyabban segíteni. Az adományokat a rendtartomány központi adományszámláján és a Ferences Alapítványon keresztül is fogadjuk.

Ferences Rendtartomány

– adományszámla: 11600006-00000000-28408844

Külföldről: SWIFT code GIBAHUHB; IBAN HU8411600006-00000000-28408844 (devizanem: HUF)
Számlavezető pénzintézete: Erste Bank Zrt. H-1138 Budapest, Népfürdő utca 24-26. Hungary

közlemény: békés életért 2022

Ferences Alapítvány

– online adományozás bankkártyával, PayPalon keresztül vagy sárga csekk igénylésével: https://www.ferencesalapitvany.hu/
– az alapítvány számlaszáma: 11600006-00000000-49195664

Külföldről: SWIFT code GIBAHUHB HU78 11600006-00000000-49195664 (devizanem: HUF)
Számlavezető pénzintézete: Erste Bank Zrt. H-1138 Budapest, Népfürdő utca 24-26. Hungary

közlemény: békés életért 2022

Kérjük a testvéreket, hogy utalás esetén a közleményben minden esetben tüntessék fel:
békés életért 2022

Csatlakozva miniszter generálisunk és testvéreink kéréséhez mindenkit buzdítunk a békéért végzett böjtölésre és imádságra.

Ferences Rendtartomány, 2022

forrás: www.ferencesek.hu

…TEMPLOM SZÁRNYASKERÉKKEL

Alig néhány lépésnyire áll a katolikus templom. Az ország egyik legérdekesebb katolikus temploma. A MÁV adta hozzá a telket, az építési anyagok nagy részét. Homlokzatát azért a MÁV szárnyaskereke díszíti. Tudomásom szerint az egyetlen templom az országban ezzel a dísszel.

Plébánosa Kiss Szaléz ferencrendi szerzetes. A rendház a templommal szemben áll. Tejcsarnoknak épült, de gazdája nem tudta befejezni, s mire kész lett, rendházzá változott. Megvette az egyház s az fejezte be. Sem kívülről, sem belülről nem lehetne megállapítani, ha nem mesélné el a mosolygó páter: Hozzám tartozik két telep – mondja – a Nyilastelep és a Csapókert, valamint tizennégy tanyai csoport lakossága, mintegy hat-hétezer lélek. Munkám javát a szegénygondozás köti le. Ezeknek egy része sokat költöző, munkáját sokat változtató szegény, másik része a nagyerdei vákáncsosok (erdei munkások) csoportja.”¹

2. kolostorunk

„Szent Ferenc fiai még e hónapban immár harmadszor telepednek le Tiszántúl fővárosában, Debrecenben. Igen jelentős eseménye ez a háborútól és a tengernyi bajtól megpróbált magyarságnak. Ünnepe a magyar katolicizmusnak. Talán nem túlozzuk a dolgot, ha jobb jövőnk egyik hajnalcsillagának tekintjük ezt a letelepedést. Vajon miért? Egyszerűen azért, mert a történelem tanúsága szerint minden debreceni letelepedésünket egy-egy békésebb kor, építőbb szellem jellemzi. Háborús időben telepedtek le őseink, a béke munkásai és letéteményesei.”¹

A hazatérésről így számolt be: „Miért kellett hazajönnie atyának? – kérdezzük.

Csak rövid ideig lehettem volna magyar, fel kellett volna vennem az amerikai állampolgárságot. Így inkább a hazatérésre gondoltam. A „Drottinghelm” nevű svéd gőzösön, a diplomatahajón jöttem haza. Tíz magyaron kívül 800 német, 125 olasz, 6 bolgár és 5 román jött haza a hajón.

Nem volt izgalmas a hajón?

Minden este nyugodtan tértünk aludni. Amint szürkülni kezdett az összes lámpákat meggyújtották és hatalmas fényszórók vakító fehérbe öltöztették a hajót. A távírászok állandóan dolgoztak, távol tartottak minden hadihajót a hajótól, amelynek állandóan jelezték irányát. Így történt aztán, hogy utunk alatt egyetlen hajót sem láttunk. Békés és nyugodt volt az út…

A kilencnapos hajóút után még sokáig a portugál fővárosban, Lisszabonban időztek a diplomáciai hajó utasai s onnan érkezett haza június 24-én Szaléz atya.”¹

Bi. Pi., a cserkészet megalapítója Londonban született 1857. február 22-én.

1941-09-19: Kicsoda olyan mint az Isten? 1941-10-03: Olvasós Boldogasszony népe; 1941-10-10: Magyarok Nagyasszonya; 1941-10-17: Jézus Szíve szolgálatában; 1941-10-24: Krisztus a Mindenség Királya; 1941-11-01: Istennek Minden Szentjei; 1941-11-07: Díszes és jeltelen sírok hívogatnak; 1941-11-14: Krisztus titokzatos teste; 1941-11-21: Sajtó és lelkiség; 1941-11-28: Kimúlást vagy életet akarunk? 1941-12-05: A cselekvő magyar Advent; 1941-12-12: Az Egyház és a papság jelentősége; 1941-12-19: Jézust váró lelkiség; 1941-12-19: A magyar betű karácsony; 1941-12-25: Köszönjük Jézus, – búcsúzunk Tőled; 1942-01-02: Építő magyarok; 1942-01-09: Erős családokat; 1942.01.16???;Legjobb közbenjárónk; 1942-02-06;Gondolatok egy sír mellől; 1942-02-13;A katolikus ifjúság rögös útján; 1942-02-20: Lelket a nagyböjtbe; 1942-02-27: A nagy miért; 1942-03-06: A titkos bűn; 1942-03-13: A kincses bűnbánat; 1942-03-20: A győzelmes élet; 1942-03-27: A nagy utak Krisztusa és én; 1942-04-03: Az én húsvétom; 1942-04-10: A hit csodája; 1942-04-17: Krisztus a világ reménye; 1942-04-27: A hódító szeretet; 1942-05-01: Az élet asszonya; 1942-05-08: Az édesanyánk Anyja; 1942-05-15: Mária az ég királynője; 1942-05-22: Keresztények segítsége; 1942-05-29: Magyarok reménysége; 1942-06-05: A szeretet hatalma

A sajtóapostol

Kinn tartózkodása elején P. Bíró Benedek (Medárd atyával teljes egyetértésben) felkérte, hogy segítsen be az Amerikai Magyarok Vasárnapja c. lap kiadásába, vállalja el a társszerkesztői hivatalt, illetve időnként tartson sajtónapokat, lelkigyakorlatait kapcsolja össze a sajtóapostolkodással. (A hetilapot Böhm Károly atya alapította. Az ő munkáját folytatta Rickert Ernő loraini /Ohio/ plébános. Bár jó író volt, de nem tudott megküzdeni a hétköznapok nehézségeivel, más konkurens újságokkal. Az újság adóssága folyamatosan nőtt. Bíró Benedek atya, az erdélyi ferencesek vezetője meg akarta menteni a lapot, és megvásárolta adósságaival együtt. Ide nyerte hát meg Szaléz atyát.) Ezt a munkát nagy örömmel vállalta el. Már korábban olvashattuk, hogy Egerben részt vett a Fiókbarát szerkesztésében, 1927-ben gyöngyösi klerikusként aktív szerepet vállalt a Magyar Umbria kiadásában. Később is mindig fontos eszköznek tartotta a sajtót az örömhír hirdetésére. Rendszeres kapcsolatot tartott fenn olyan vezető személyiségekkel, akik meghatározói voltak a magyar katolikus sajtónak.

Nagy lendülettel fogott hozzá ehhez a munkához is. Először kisebb cikkeket küldött el a szerkesztőségbe P. Tarzíciusznak, később azonban két hét kivételével minden héten egészen hazautazásáig ő írta a vezércikkeket. Ezzel egy időben más katolikus magyar sajtóorgánumokban is jelentek meg cikkei, bár nem ilyen gyakorisággal.² Rendszeres időközönként tartott sajtónapokat is, melyeken felhívta a magyarok figyelmét, hogy elsősorban magyar újságokat, magyar és katolikus kiadványokat olvassanak. Ezen sajtónapok alkalmával tartott még egyéb beszédeket, szentmiséket, búcsúkat az adott egyházközségben.

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakasz (Lk 6,27–38) szorosan kapcsolódik a múlt vasárnapihoz, annak következménye. Múlt héten a boldogmondások lukácsi változatát hallgattuk.

A boldogságokat hallgatva Jézus tekintetével szemléltük az életet és megláttuk úgy, ahogyan Ő, hogy a szegényekben, a legutolsókban, a szomorkodókban titokzatos módon jelen van Isten Országa: a szegénységnek ez a megélése egyedülálló módon részesít Isten életében, abban, ahogyan ő teremt kapcsolatot.

Hogy milyen ez az Ország, hogy milyen Isten életstílusa, azt az a szakasz írja le, amelyet ma olvasunk. Összefoglalhatjuk abban az egyszerű élményben, hogy jobban szerethetjük a másikat, mint önmagunkat.

Hogy miből következik ez?

A 27–30. versek konkrét élethelyzeteket beszélnek el, olyan dolgokat, amelyek a mindennapi kapcsolatokban történnek: megesik, hogy valaki elvisz valamit, ami a miénk, hogy valaki rosszat tesz nekünk vagy hogy valaki elkér tőlünk valamit, ami számunkra fontos. Mit tegyünk?

Úgy tűnik, két lehetőségünk van.

Az első, hogy szeretjük a másikat, önmagunkat tekintve mértéknek: szeretek addig, amíg a szeretet semmi olyat nem vesz el tőlem, amit létfontosságúnak tartok a magam számára. Ha a szeretet valamit elvesz tőlem, megállok, mert ami az enyém, fontosabb számomra a másiknál.

Ha ez történik, ha így szeretek, akkor valójában nem szeretek senkit önmagamon kívül, és mindazt, amit teszek, igazából önmagamért teszem.

Van azonban egy másik mérték: jobban szeretni a másikat önmagamnál; jobban, mint a fájdalmamat, mint igazság iránti igényemet, mint jogomat a kártérítésre, jobban, mint amennyire a sebeimet szeretem. Ezzel a mértékkel szeretni azt jelenti, hogy a másikat mindezek elé helyezem, jobban mondva, hogy mindezek elé helyezem azt az értéket, amit a másikkal való kapcsolatnak tulajdonítok, még akkor is, ha ő rosszat tett velem.

Nem fogadom el, hogy bármi, amit a másik elvesz vagy kér tőlem, hogy bármiféle seb, amivel a másik engem megsebzett, akadálya lehet annak, hogy kapcsolatban maradjak vele, mert nem tudok anélkül élni, hogy a másikat úgy szeressem, ahogyan van.

Az igazi szeretet mértéke tehát nem mi vagyunk.

Akkor hát ki? A választ a 36. versben találjuk: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok irgalmas”.

Isten Országában, amit Jézus a szegényekben és kicsinyekben jelenlevőnek lát, a szeretetnek egyetlen módja létezik, az Atyáé: nem csak, hogy mindnyájan ilyen szeretetre kaptunk meghívást, de csakis azért szerethetünk így, mert az Atya szeretete bennünk él, jelen van bennünk a Szentlélek által. Ez a mennyek Országa.

Mindaddig, amíg valaki erőfeszítéseket tesz, hogy a saját erejével szeressen, csak saját szeretetének mértékén belül tud maradni; ami, bármilyen nagy is legyen, önmagát nem képes meghaladni.

Mi történik akkor, amikor valaki úgy szeret, ahogyan az Atya?

A mai evangélium utolsó versei elmondják nekünk, hogy mi az eredménye egy ilyen módon élt életnek, hogy mi történik azzal, aki szeretetének mértékéül az Atyát választja.

Érdekes, mivel múlt vasárnap a szegények felé forduló tekintetből indultunk ki, akik az életben az utolsók, és akik számára az élet nehéz. Ma olyan képhez érkezünk, amely bőséget mutat be, valamit, ami minden várakozást és reményt felülmúl, meghalad: aki megnyílik a szeretetnek arra a mértékére, ami az Ország stílusának felel meg, valóban gazdaggá válik, egy életet betöltő gazdagság részesévé.

Úgy tűnik, mintha egy vesztes, valaki, aki nem képes jogait érvényesíteni, igazságot szerezni önmagának, tiszteletre méltó és elismert volna.

Valójában az életnek olyan igazán különleges és egyedülálló mértéke adatik neki, amelyet csak azok ismernek, akik szeretnek.

Nem csak, hogy semmit nem veszít, hanem azzal, hogy megóvja a kapcsolatot baráttal és ellenséggel egyaránt, a szeretet lehetőségének olyan gazdagságára talál, ami az életet igazivá, örök életté teszi.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

„Igazi vértanúszellem a magyarságé. Borzalmas jövő előrevetett árnyéka – a nácizmus, a kommunizmus. Európát, a kereszténységet hazánknak kell ismét megsegítenie.” „Legyetek máriás magyarok” – hirdette a Carey-Ohio kegyhelyén összesereglett magyar búcsúsoknak. – Mily öröm titeket itt látni Máriánál. Forrjatok össze az otthoni búcsús-máriás magyarokkal, és 1938-ban jöjjetek az Ostyához (a budapesti Eucharisztikus kongresszusra), Máriához, Szent Istvánhoz. Jók legyetek, értetek megkönyörül az Úr otthoni véreinken.”

Vígasztaló Szent Szűz Bazilika – Carey – Ohio