Bérmálásakor született meg benne a vértanúság gondolata – Részletek Kiss Szaléz OFM naplójából

Cikk a Magyar Kuríron:

https://www.magyarkurir.hu/hirek/bermalasakor-szuletett-meg-benne-vertanusag-gondolata-reszletek-kiss-szalez-ofm-naplojabol

A Fájdalmas Szűzanya búcsút előkészítő szentbeszédeket P. Lukovits Milán OFM tartja szeptember 23-tól 25-ig (csütörtök-szombat). A szentmisék 18 órakor kezdődnek. A szombat esti szentmise gyertyás körmenettel zárul, amelyhez gyertya a portán kapható.

Szeptember 26-án, vasárnap a szentmisék reggel 6.30-kor, 10 órakor, és este 18 órakor lesznek. Mátraházán és Püspökiben nem lesz szentmise.

A járványhelyzetre való tekintettel ebben az évben sem hirdetjük meg a máriás csoportok találkozóját.

Az ünnepi szentmisét Juhász Ferenc mesterkanonok, volt gyöngyösi plébános mutatja be.

Program:

2021. szeptember 25. szombat

18.00 Szentmise a Fájdalmas Szűzanyag búcsúján résztvevőkért, utána gyertyás körmenet

19.30 Énekes Mária köszöntő

20.30 A Fájdalmas Szűzanya vecsernyéje

21.00 Csendes imádság

24.00 Szentmise az elhunytakért

01.00 A templom bezárása.  A járványügyi helyzet miatt szállást nem tudunk biztosítani.

2021. szeptember 26. vasárnap

A kegytárgyárusok érkezése

6.00 A Fájdalmas Szűzanya zsolozsmája

6.30 Búcsúsok szentmiséje

7.00 Gyónási lehetőség

10.00 Szentmise a szabadtéri oltárnál a résztvevők szándékára, a szentmise után ünnepélyes körmenet

14.30 Litánia

18.00 Szentmise a búcsúsok szándékára

Kicsik és nagyok

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Jézus Jeruzsálem felé tartó útja alkalmat ad arra, hogy Jézus ennek az útnak az értelméről és annak céljáról tanítsa őket, ami ott rá vár.

Ezért beszél nekik háromszor arról a szenvedésről, amely a Szent Városban éri majd. A tanítványok reakciója minden alkalommal megmutatja, hogy mennyire távol vannak attól, hogy Mesterük optikájával szemléljenek.

Első alkalommal Péter volt az – amint azt múlt vasárnap láttuk –, aki kiállt, hogy keresse, miként „mentse meg” Jézust a sorsától (Mk 8,32), most az egész csoport kinyilvánítja nem csak annak nehézségét, hogy Jézus szavait megértésék, de azt is, hogy mi lakik igazán a szívükben: mindnyájan tekintélyes posztok betöltésére és hatalomra törekedtek.

Az elbeszélés két részben bontakozik ki.

Az első rész végig úton lét: Jézus elsősorban megteremti annak lehetőségeit, hogy övéivel beszéljen anélkül, hogy mások jelenléte vagy bármilyen beavatkozás megzavarná.

Ez azonban nem elegendő a sikeres kommunikációhoz: az Úr szavai nem találnak helyet szívükben, mely nem képes felfogni a szavak jelentését.

Márk azt mondja, hogy a tanítványok nem értik, de nem csak ez a gond. A probléma az, hogy félnek magyarázatot kérni Jézustól (Mk 9,32) és hallgatnak.

A „félelem” szó többször visszatér Márk evangéliumában és gyakran az önmagukba zárkózás, visszahúzódás magatartása kíséri.

Egy példát találunk Mk 11,28-ban, amikor a Templomban az elöljárók kérdezik Jézust arról a hatalomról, amellyel véghezviszi tetteit. Márk úgy fogalmaz, hogy Jézus reakciójával szemben, aki János keresztségéről kérdezi őket, féltek megmondani az igazat (Mk 11,32), és megmaradtak abban a bénultságban, amelyet saját feltételezéseik váltottak ki. Ahelyett, hogy megnyíltak volna a párbeszédre, a tanítványokhoz hasonlóan bezárkóztak magánbeszélgetéseikbe és védőbeszédeikbe.

Ezt a félelmet találjuk az evangélium végén is (Mk 16,8): az asszonyok félelmét az Úr feltámadásának hírével szemben, ami ez alkalommal is néma, riadt hallgatásba zárja a szívet és az ajkat. („Kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket, és nem mondtak senkinek semmit, mert féltek.”)

A félelem tehát mindig ott jelenik meg az evangéliumban, ahol van valami újdonság, amely előtt meg kell nyílni, és amelynek engedni kell, hogy átalakítsa és tágítsa a szívet.

A mai evangéliumi szakaszban a tanítványok szívének meg kellene nyílnia Jézus fájdalma előtt, az előtt, hogy ő testében hordozta minden egyes ember szenvedésének misztériumát. Ezért nem lepődünk meg a rettentő félelmen a példátlan kilátással szemben, hogy Úr szenvedéseinek részesei legyenek.

Mégis éppen ez, és nem más, tesz kereszténnyé, ez teszi lehetővé, hogy a szív megnyíljon a végtelenre.

Nagyon szomorú az lehetőség, mely a szakasz egész második részét áthatja: a lehetőség valójában a nagyzási hóbort és hatalomvágy hiábavaló hajszolása, ami teljesen össze nem illő annak az ajándéknak a mélységével, amelyet eléjük vetítettek.

Azt mondhatnánk, hogy ahol hiányzik az igazi nekifeszülés annak, ami hitelessé teszi az életet, ott az ember beleveszik a látszat keresésébe: ez minden idők bűne.

Így van abban valami ironikus, hogy a szív kicsinységéről árulkodik, amikor valakit az az ambíció fűt, hogy nagy legyen.

Hogy ki igazán nagy, azt Jézus maga mondja ki egy jelentőségteljes gesztussal: az ingyenesség evangéliumi logikája szerint nagy az, aki képes befogadni a kicsit.

Valóban, a nagy dolgokat képesek vagyunk mindnyájan befogadni, mert az kicsit magán viseli azt az emberi dicsőséget, melybe reményünket vetettük.

Azonban a kis dolgokat elfogadni annak rejtett tette, aki nem önmagát keresi, hanem a másik javát, aki szeret anélkül, hogy cserébe várna valamit. Ugyanígy gondolkodik, aki nem szomszédokat és ismerősöket hív, hanem szegényeket és nyomorékokat (Lk 14,12–14), aki úgy ad alamizsnát, hogy nem kürtöltet maga előtt (Mt 6,2), aki imádkozik ellenségeiért (Mk 5,44), aki bezárja az ajtót és rejtekben imádkozik (Mt 6,6).

A keresztény közösség vezetésére tehát nem a legjobbak, a legintelligensebbek vagy a leghatalmasabbak kapnak meghívást.

Azok a meghívottak, akik elsajátították az ingyenes befogadásnak ezt a gondolkodásmódját, és képesek hordozni annak az árát, a keresztet.

Csak így válhat életük a testvérek szolgálatává és nem önmaguk keresésévé; ahogyan a jó Pásztor is odaadja életét bárányaiért (Jn 10,11).

Mindig itt kell elkezdeni minden hiteles megújulást.

Nem véletlen, hogy Márk pontosítja, hogy Jézusnak ez a tanítása Kafarnaumban történt: valóban, Galileában újrakezdődik a tanítványok útja (Mk 16,7) a kereszt nagy félelme után, ami annyira messze terelte őket az Úrtól, hogy végül képtelenek voltak befogadni a feltámadás hírét: „Menjetek el, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: »Előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek.«”

Amikor minden becsvágy összetörik, onnan kezdődik újra az Úr követése, és akkor kezdi az ember dicsőségét ismét Belé helyezni, abba, Akit keresztre feszítettek és föltámadt.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

A Fájdalmas Szűzanya búcsút előkészítő szentbeszédeket P. Lukovits Milán OFM tartja szeptember 23-tól 25-ig (csütörtök-szombat). A szentmisék 18 órakor kezdődnek. A szombat esti szentmise gyertyás körmenettel zárul, amelyhez gyertya a portán kapható.

Szeptember 26-án, vasárnap a szentmisék reggel 6.30-kor, 10 órakor, és este 18 órakor lesznek. Mátraházán és Püspökiben nem lesz szentmise. A járványhelyzetre való tekintettel ebben az évben sem hirdetjük meg a máriás csoportok találkozóját.

Az ünnepi szentmisét Juhász Ferenc mesterkanonok, volt gyöngyösi plébános mutatja be.

Program:

2021. szeptember 25. szombat

18.00 Szentmise a Fájdalmas Szűzanyag búcsúján résztvevőkért, utána gyertyás körmenet

19.30 Énekes Mária köszöntő

20.30 A Fájdalmas Szűzanya vecsernyéje

21.00 Csendes imádság

24.00 Szentmise az elhunytakért

01.00 A templom bezárása.  A járványügyi helyzet miatt szállást nem tudunk biztosítani.

2021. szeptember 26. vasárnap

A kegytárgyárusok érkezése

6.00 A Fájdalmas Szűzanya zsolozsmája

6.30 Búcsúsok szentmiséje

7.00 Gyónási lehetőség

10.00 Szentmise a szabadtéri oltárnál a résztvevők szándékára, a szentmise után ünnepélyes körmenet

14.30 Litánia

18.00 Szentmise a búcsúsok szándékára

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Ami a mai liturgiában idézett gyógyítás-elbeszélésben (Mk 7,31–37) szíven üt, az Jézus gesztusai: félrevonja a süketnémát, beledugja ujját a fülébe, nyálával megérinti a nyelvét, sóhajt és egy szót szól (Mk 7,33–34).

Miért van szükség ezekre a gesztusokra a beteg meggyógyításához?

Máskor egyszerűen úgy gyógyít Jézus, hogy kezét a betegre helyezi, máskor pedig csupán egyetlen szóval. Ebben a szakaszban a sokaság arra kéri, hogy tegye kezét a betegre, mint már annyiszor. Jézus azonban egy rövid, eleven liturgiát mutat be, melyben hangsúlyos a testi, fizikai elem.

Ezek a gesztusok az ember teremtésének elbeszélésére (Ter 2,7) utalnak, ahol Isten kezével formálja meg teremtményét, összegyúrja a vízzel, melyet teremtett, az élet leheletét orrába fújja. Az ember csak ily módon válik élőlénnyé.

A teremtés-elbeszéléssel mutatkozó kapcsolatot megerősíti a sokaság reakciója, amely a csodát látva így kiált fel: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat.” (Mk 7,37) Nyilvánvaló utalás ez arra a refrénre, amely jelzi a teremtés napjait, amelyek végén „Isten látta, hogy jó.”

Az új teremtés gondolata kedves Márk evangélista számára, aki új kezdetként, Jézus által hozott és mindenkinek ajándékozott új életként értelmezi Isten Fia küldetését az emberek között.

Ez rögtön látható már Jézus pusztai kísértéseinek elbeszélésében. A másik két szinoptikustól eltérően Márk nem időz az egyes kísértéseknél, viszont hozzátesz egy fontos részletet: Jézus „vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki” (Mk 1,13). Az új ember számára adott a lehetőség, hogy az egész teremtett világgal (vadállatok) kiengesztelődött életet éljen, és Isten világával (angyalok) teljes közösségben legyen.

Az új élet tehát, melynek helyreállítására Jézus jött: egy teljes közösségben megnyilvánuló élet.

Kezdetben Isten „nyitott” embert teremtett, vagyis kapcsolatra, meghallgatásra, dialógusra kész embert: barátságra képes embert. Az ember a bűn miatt zárult önmagába és félelmeibe.

A süketnéma épp a bukott ember alakja, olyan emberé, aki önmagába zárkózott, aki képtelen kapcsolatra Istennel és másokkal. Erre vonatkozóan meg kell jegyeznünk, hogy az evangélium más betegeitől eltérően, a süketnéma nem fordul Jézushoz. Sokan mások megteszik, odakiáltják az Úrnak, hogy szükségük van szabadításra. Azonban éppen ez hiányzik a süketnémánál, a kiáltásra és a segítségkérésre való képesség, ami az első lépés a felé a kapcsolat felé, amely megszabadít. Ezért szüksége van másokra, hogy az Úrhoz vigyék és könyörögjenek érte (Mk 7,32).

Ezen a ponton válik érthetővé, hogy miért szükségesek a gesztusok: ezek a kapcsolat első, legegyszerűbb, legközvetlenebb formái annak számára, aki elvesztette a képességét a meghallásra és a beszédre. Jézus érintése újra képessé teszi az embert a meghallgatásra, újra képessé teszi egy teljes kapcsolatra.

És érthetővé válik az is, hogy Jézus miért ezzel az „Effata” szóval fordul hozzá, melynek szó szerinti jelentése: „nyílj ki teljesen, nyílj meg egészen”.

A bűn miatt a magány és elszigeteltség betegségétől sújtott ember önmagába zárt ember: csak akkor él, ha megnyílik a vele kapcsolatba lépő Ige ajándékára. Ez az új teremtés.

Egy utolsó megjegyzés: a „néma” szóval fordított kifejezés valójában beszédben akadályozott (gátlásos, ügyetlen) személyt jelöl: az Újszövetségben csak itt jelenik meg, az Ószövetségben pedig egyszer Izajás könyvében (Iz 35,6 – lásd az olvasmányt.)

Izajás könyvében az Úr szabadító tette – amely visszaadja a vakoknak a látást, a süketeknek a hallást, a némáknak a szót … – a választott népnek szólt, és a pogány népekkel szembeni fenyegetés vagy csapás összefüggésébe illeszkedett (Iz 34).

Itt éppen ellenkezőleg, a címzett egy pogány, akinek Jézus a földjére lépett, ahol elfogadást és nyitottságot talált: az új teremtés tehát megkülönböztetés nélkül mindenkié, és az Úr kezének érintése mindenkit elér, akinek életre van szüksége.

+ Pierbattista

fordította: Dr. Sz.Gy.

Szentkúton is újraindul az élet – Beszélgetés Orosz Lóránt OFM kegyhelyigazgatóval

Páduai Szent Antal, aki imádságból táplálkozott – Varga Kapisztrán OFM elmélkedése