Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. május 30.

Pünkösd utáni első vasárnap

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA

A Szentháromság hitünk legnagyobb titka. Értelmünk fel nem foghatja, de szívünkhöz nagyon is közel van. Tisz-telete pedig áthatja egész keresztény életünket. A három személyű egy Isten megvallásával lettünk keresztények: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kezdjük és fejez-zük be minden imádságunkat. S keresztény életünk örö-me és boldogsága, hogy az Atya gyermekei, a Fiú test-vérei és a Szentlélek templomai vagyunk.

KEZDŐÉNEK

Áldott legyen az Atyaisten, és Isten egyszülött Fia, va-lamint a Szentlélek, mert irgalmasságot gyakorolt ve-lünk.

OLVASMÁNY MTörv 4, 32–34. 39–40

Az ószövetségi kinyilatkoztatás alaptétele, hogy egy Is-ten van. Minden ember imádással és engedelmességgel tartozik neki.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 32. Zsoltár

Válasz: Boldog az a nemzet, *

melyet az Úr örökbe fogadott.

SZENTLECKE Róm 8, 14–17

Istennek nemcsak teremtményei, hanem gyermekei is vagyunk. A keresztségben Isten nekünk ajándékozta Fiá-nak Lelkét. A Szentlélek a biztosítéka, hogy mint foga-dott gyermekek megkapjuk örökségünket.

ALLELUJA vö. Jel 1, 8

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek: * Istennek, aki van, aki volt, és aki eljön újra!

EVANGÉLIUM Mt 28, 16–20

A keresztelésnél használt szavak mutatják, hogy az Egy-ház kezdettől fogva vallotta a Szentháromság titkát. Ez a titok megsejteti velünk Isten belső életének végtelen gazdagságát. E gazdagságban mi is részesedünk a ke-gyelmi élet által, amelynek beteljesedése lesz majd az örök élet.

RÖVID FOHÁSZOK

A Szentháromság egy Istent dicsőítsék életükkel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztelt em-berek! * A Szentháromság egységének titka vezesse a hit és szeretet egységére az egész keresztény világot! * A Szentháromság kiáradó szeretete vezessen minden em-bert az Evangélium világosságára! * A Szentháromság egysége és békéje uralkodjék a népek és vezetőik szívé-ben! * Az Atya hatalma, a Fiú bölcsessége és a Szent-lélek kegyelme őrizze meg családjaink egységét és bol-dogságát! * A Szentháromság egy Isten áldja és védje azokat, akik ma külön hálát adnak minden égi és földi áldásért és kegyelemért! * A Szentháromság színelátásá–ra jussanak elhunyt szeretteink és jótevőink!

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Az Eucharisztia vétele nemcsak Krisztussal, hanem az Atyával és a Szentlélekkel is összekapcsol minket. A szeretet szentsége ugyanis növeli bennünk a megszen-telő kegyelmet, amely a Szentháromság élete bennünk. Mindezt tudatosítsuk magunkban, és éljünk ennek szel-lemében.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Gal 4, 6

Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szí-vetekbe az Isten, aki őt így szólítja: Abba, Atya!

HIT ÉS TUDOMÁNY

A keresztény tanítás legfontosabb feltétele az Isten léte–zésében való hit, aki a világot teremtette, azt szeretetével fenntartja, Fia halálával megváltja és Szentlelkével erő-síti, vigasztalja és vezeti. Mély elismeréssel adózunk a tudományos haladásnak, amely a mai időkben kibonta-kozik, és aggódunk amiatt, hogy Isten létét a tudomány kézzelfoghatóan nem bizonyítja. De szükséges-e gyer-tyát gyújtanunk ahhoz, hogy lássuk a napot?

Istenkeresésünkben Krisztus élete legyen minden vállal-kozásunk, fáradozásunk mozgatója. Ennek az életnek a beteljesedése pedig az ő feltámadása. Pecsétje a Szent-lélek. Mi a világ? – E kérdésre így válaszolhatnánk: Élet a Szentháromság ölén. Werner von Braun nyomán

EGY GONDOLAT

A Szentháromság a legnagyobb hittitok. Sohasem jöt–tünk volna rá, ha Krisztus ki nem nyilatkoztatja nekünk. Sőt azután sem értjük meg emberi ésszel, mert titka a mi tapasztalatainkat felülhaladja.

A Szentháromság titka által felismerjük, hogy Isten nem csak végtelen hatalom, hanem lényege a Szeretet.

FOHÁSZ A SZENTHÁROMSÁGHOZ

Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú, Szentlélek!

A mai napon leborulva előtted, dicsőítelek az egész te-remtett világért, és azért a teljes szeretetegységért, amelyben hárman egyként éltek. Hadd élhessek én is Szentháromságtok fényében és melegében! A minden-napi élet hajszájában sohase feledjem, hogy a Szent-háromság bennem él, s erőt ád minden küzdelemben! Amen.

A MAGYAR HŐSÖK EMLÉKÜNNEPE

A Magyar Hősök Emléknapját minden év utolsó vasár-napján tartják Magyarországon. Eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza. Ebben mondták ki elő-ször, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni. A szocialista Magyarországon e napot nem ünnepelték. A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nem-zedékek okulására, a hősök dicsőségére a 2001. évi LXIII. törvény alapján minden esztendő május hónapjá-nak utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvánította.

Szentháromság vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A Szentháromság ünnepének evangéliumán elmélkedve, álljunk meg két egyszerű, rövidke elöljárószónál [a görög nyelvben elöljárószók, melyek magyarul ragokként jelennek meg].

Az első a -ben rag, amelyet a 19. versben találunk: „megkeresztelve őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében…”

A második pedig a -val, -vel rag a 20. versben: „Én veletek vagyok…”

E két ragon keresztül lépünk be a mai alkalom ünneplésébe. Ezeken keresztül törekszünk szemlélni azt az új életet, amelyet Jézus hozott a földre, de amely még azelőtt a Szentháromság relációiban élt.

Jézus feltámadása után Galileában találkozik tanítványaival. Ott elbúcsúzik tőlük, hogy visszatérjen az Atya dicsőségébe, de ezt csak azután teszi, miután egy egészen új küldetést bíz rájuk: „Menjetek el tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetet, megkeresztelve őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,18–19).

Ebben a küldetésben van valami paradox: Jézus előtt tizenegy személy áll, tizenegy egyszerű, leginkább írástudatlan személy, és elküldi őket az egész világra, hogy minden nép számára hirdessék a hitet. Van valami nyilvánvaló aránytalanság a küldöttek szegénysége és a küldetés mérhetetlen nagysága között.

Nem ez az egyetlen paradoxon. Paradoxon az is, hogy ez az új hit nem egy új etika, nem újabb betartandó törvény, hanem belemerülés (ezt jelenti a keresztelés) valaki más életébe, Isten életébe.

Mit jelent ez?

A Pünkösddel befejeződő húsvéti idő során János evangéliumának 15–17. fejezeteit olvastuk. Jézus ott több alkalommal használta ezt a képet, azt, hogy egymásban élni: a szőlővessző a szőlőtőben, Jézus az Atyában, mi Őbenne.

A régi élet olyan élet, amikor ki-ki magában marad, saját magányába, saját egyéniségébe bezárva; tehetnek jó dolgokat, mély meglátásaik lehetnek, de saját „énjük” határain belül maradnak.

Az új élet ellenben egymásban való élet, olyan élet, amely a kölcsönös egymáshoz tartozás olyan mély érzését teremti meg, hogy az egyik nem tud a másik nélkül élni: az egyik élete a másik életévé válik.

Számunkra ez távoli kép lehet, mert szokásos tapasztalatunk, hogy egymás mellett élünk, ha nem egyenesen egymással szemben állva.

A keresztség azonban beolt minket abba az egészen új tapasztalatba, amelyet nem vagyunk képesek egyedül megadni önmagunknak: ez a Húsvét gyümölcse, az az újdonság, amit a Szentlélek visz véghez bennünk, mint valami újjáteremtést.

Annak tapasztalata, hogy igazán önmagunkra leljünk, csak a másikkal való kapcsolatban valósul meg.

Azonban még ez sem meríti ki e vers paradox hatását: az élet, amelybe minden nép belemerülhet három személy kapcsolata, vagyis az a szeretet, amellyel egymást szeretik.

Az új élet ez a belemerülés ebbe a szeretetbe, ebbe az életbe; élni az ő terükben, az ő szeretetükben, az ő gondolataikban, bennük: abban, ami az Atyáé a Fiúval és a Szentlélekkel.

Itt érkezünk el a másik, a -val, -vel raghoz.

Az új élet, amelybe belemerülünk. élet valakivel.

Olyan rag, amely társaságot, közösséget, megosztozást, … jelent; ami olyan életmódot fejez ki, amelyben valaki nincs egyedül.

Az élet, amelybe belemerülünk, amelyben élünk a kommunió (közösség) és szeretet élete.

Isten nem hajlandó elválni, Ő mindig az egységet választja.

Közösséget él saját relációin belül, és hasonlóképpen azon kívül is, teremtményével, akivel mindenáron közösségben marad.

Ennek az életstílusnak, ennek a létmódnak a gyümölcse a megtestesülés, ami azt jelenti, hogy Isten velünk van.

Így Pünkösd az egyetlen lehetséges mód Isten számára, hogy velünk maradjon.

Ez az tehát, amibe mi, keresztények belemerülünk; ez az, amit ajándékul kapunk megkeresztelkedésünk napján, és ami azután kivirágzik életünkben megannyi pünkösd által, melyeket éltetőül kapunk.

Az egyetlen, amit Isten kér tőlünk, hogy tagadjuk meg önmagunkban azt az egész életszemléletet, amiben csak saját határainkat – mint valami kizárólagos, örökérvényű valóságot – akarjuk ellenőrizni, védelmezni, megóvni.

Örüljünk annak, hogy egységben és szeretetben szenteltek vagyunk, mert csak ez az igazi élet.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz. Gy.

Pünkösd (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A húsvéti idő nem fejeződik be a mennybemenetel ünnepével, és Jézusnak, az Atyától küldött Fiúnak a küldetése nem ér véget akkor, amikor a feltámadt Úr visszatér a dicsőségbe. Az üdvösség nem volna teljes, ha főhöz kapcsolódó egész test ne részesedne ebből a hazatérésből, az Istennel szeretetközösségben való életnek ebből a döntő lehetőségéből.

Azonban ahhoz, hogy felmehessünk az Atyához, hogy az életünk eucharisztia lehessen, szükségünk van a Szentlélekre. Ezért végződik a húsvéti idő a Pünkösddel, a Fiú feltámadott élete emberiségnek szóló ajándékával, amely zsengéje és elővételezése lesz bennünk a végső sorsunkat, örökségünket jelentő dicsőséges életnek: a Pünkösddel elkezdődik a mi felmenetelünk az Atyához.

A mai evangélium (Jn 15,26–­27; 16,12–15) a Lélek bennünk véghezvitt művéről mond számunkra valamit. Jézus hosszan beszél tanítványaival szenvedése előtt, és egyszer csak kijelenti, hogy még sok mondanivalója van; de hozzáteszi, hogy a tanítványok még nem tudnák elviselni annak súlyát (Jn 16,12).

Van valami, amit a tanítványok egyedül nem tehetnek meg: Jézus szavainak olyan súlya, olyan nagysága, olyan mélysége van, hogy a tanítványokban nincs meg annak a képessége, lehetősége, hogy hordozzák, befogadják és éljék azt.

Végig az evangéliumokban, és még inkább Szent Pál leveleiben, itt-ott megtaláljuk azt a kifejezést, amely a tanítványok és az emberiség teljes tehetetlenségét mondja ki: önmagukban nem képesek, nincs erejük. „Nélkülem semmit sem tehettek” – mondja Jézus néhány verssel a mai evangélium előtt (Jn 15,5).

Mit nem tehet az ember egyedül?

Az ember egyedül nem tudja befogadni Isten ajándékát, mert az ajándék olyan nagy, olyan „súlyos”, hogy nagyobb szív kell hozzá. Van valami „túl sok”, valami több az életben, amit az Úr nekünk akar ajándékozni, de amit mi, egyedül, nem tudunk befogadni. Ez az ember nagy drámája.

Magányában az ember találhat különféle megoldásokat erre a drámára: megelégedhet egy középszerű élettel, ami alulmúlja azt, amire meghívást kapott; bízhat a saját erejében, javaiban, és keresheti önmagában az életet; betöltheti az ürességet azzal, amit birtokol; vagy reményét vesztheti. Ezek mind zsákutcák. Van valami, amit nem érhetünk el pusztán az eszünkkel, a vagyonunkkal, sem hatalommal, erővel.

A Szentlélek pontosan az, Aki képessé tesz minket az Isten ajándékához méltó életre; képessé tesz minket erre a „túl sokra”, erre a többre. Odaér, ahová mi egyedül nem tudunk. Ezt pedig belülről teszi: nem rak ránk további terhet, nem kíván tőlünk még több erőfeszítést. Elvezet minket az igazsághoz, ami az evangéliumban soha nem egy eszme, hanem mindig egy személy. Az igazság az evangéliumban nem más, mint az az ingyenes szeretet, amely egyesíti az Atyát és a Fiút, amelybe mi is meghívást kaptunk, hogy ingyen belépjünk ebbe a szeretetbe.

A Szentlélek vezet el minket ehhez az igazsághoz, mert Ő maga ez az igazság, Ő a par excellence ajándék. Hogy részesei legyünk ennek az ajándéknak, annak talán egyetlen feltétele van: hogy szegények legyünk.

A Szentlélek előtt megnyíló szegénység ikonját a mai evangélium záróverseiben találjuk, ahol Jézus a szentháromságos életstílusról beszél: a Lélek nem önmagától szól, hanem hirdeti mindazt, amit hallott, semmit sem tartva meg önmagának; a Fiúnak semmije sincs önmagától, csak az, amit az Atya neki adott; az Atya pedig semmit sem tart meg önmagának, mert mindent a Fiúnak ad, és mindent odaad a Fiúban (Jn 16,13–15).

Számunkra tehát az a kérdés, hogy belépünk-e egy új létezésnek abba a látásmódjába, amelyben a kapott ajándékból élünk, és tanuljuk a mindent odaajándékozást.

Ez a Szentlélek műve bennünk, aki egyenlővé tesz minket a Fiúval, és Atya iránti bizalmában, Atyára hagyatkozásában teljessé teszi életünket.

+ Pierbattista

Frodította: dr. Sz.Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. május 23.

PÜNKÖSDVASÁRNAP

A SZENTLÉLEK MINDENT EGYBEFOGÓ ISTENI ERŐ,

AKI MEGTANÍT MINKET A SZÓNAK,

AZ IGE ÁLTAL NEKÜNK ADOTT IGÉNEK ÉRTELMÉRE.

Pünkösd a Szentlélek eljövetelének és az Egyház szüle–tésének ünnepe. Az apostoloknak nagy szükségük volt arra, hogy a Szentlélek megerősítse őket. Az Egyháznak is a Szentlélek az erőforrása. Azért tudott a történelem folyamán és azért tud ma is megújulni.

Az embereket mostanában rendkívüli módon foglalkoz-tatja a Szentlélek eljövetlének külső jele; ugyanígy a vi-lág végét kísérő jelenségek. Pedig azzal kellene inkább foglalkoznunk, hogy együttműködjünk a Szentlélekkel; és azzal törődnünk, hogy mindig készen álljunk az Isten-nel való találkozásra. Jöjj el, Szentlélek Úristen, hiszen csak te vagy képes megújítani a világot!

KEZDŐÉNEK Bölcs 1, 7

Az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, és aki egybe-fogja a mindenséget, tud minden szóról, alleluja.

Vagy: Róm 5, 5; 10, 11

Isten szeretete kiáradt szívünkbe a bennünk lakó Szent-lélek által, alleluja.

OLVASMÁNY ApCsel 2, 1–11

Jó volna, ha mindig úgy beszélnénk, „ahogyan a Lélek a szót ajkunkra adja! Jó volna, ha a kegyelem indításait mindig meghallanánk és megfogadnánk!

VÁLASZOS ZSOLTÁR 103. Zsoltár

Válasz: Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: * újítsd

meg a föld színét. – Vagy: Alleluja.

SZENTLECKE 1 Kor 12, 3b–7. 12–13

A művész apró mozaikkövekből rakja ki csodálatos mű-vét. Isten különféle szolgálatokat, feladatokat oszt ki Egyházában, és így formálja a történelmet. Építsük az Is-ten országát ott, ahová Isten állít bennünket. Tegyük meg azt, amit ő szabott ki feladatul nekünk.

Vagy: Gal 5, 16–25

Pál apostol a megváltás és a megigazulás hatását több-féle képpel és kifejezéssel érzékelteti. A legvilágosabb a testi ember és a lelki ember szembeállítása. Testi embe-ren azt érti, aki ösztöneinek és vágyainak szolgaságában van, s aki a test cselekedeteit hajtja végre. Lelki ember az, akit az Isten Lelke vezérel, azért megteszi az atya akaratát, s életét a Lélek gyümölcsei kísérik: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság és szabadság.

SZEKVENCIA SZVU 97.

Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fé-nyességed sugarát! Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el…

ALLELUJA

Jöjj el, Szentlélek Isten, töltsd el híveid szívét, * és sze-reteted tüzét gyullaszd föl bennünk!

EVANGÉLIUM Jn 20, 19–23

„A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5, 22–23). Kérjük a Szentlelket, hogy töltse be lel-künket ajándékaival. Ezek adják meg életünk igazi ízét.

Ó alkotó Lélek, jöjj!

Vagy: Jn 15, 26–27; 16, 12–15

Krisztus istenfiúságának egyik legnagyobb megnyilatko-zása volt a Szentlélek megígérése. Ő tudta, hogy földi példája és szavai nem elegendők az emberek átalakítá-sához. Ahhoz isteni erőre van szükség, hogy az ember egészen kitáruljon az igazság előtt, hogy az üdvösségért feláldozza földi vágyait, és hogy jótetteivel tanúskodjék Isten mellett. A Szentlélek éppen ezt adja meg az Egy-háznak. Rányomja a szellemiség bélyegét, s így Krisztus meghatalmazott tanújává teszi.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

„Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, mindenható Urad tökéletességét?” (Jób 11, 7) Fel tudjuk fogni, hogy mit jelent a bűnbocsánat? Fel tudjuk fogni, hogy mit je–lent a szentmise? Fel tudjuk fogni, hogy mit jelent, ami-kor a Szentlélek megszenteli kenyerünket és borunkat? Ha nem is tudjuk felfogni, törekedjünk arra, hogy a Szentlélek segítségével minél mélyebben hatoljunk be hitünk titkaiba.

ÁLDOZÁSI ÉNEK ApCsel 4, 4. 11

Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és hirdették Isten nagy tetteit, alleluja.

ELMÉLKEDÉS

A Szentlélek mindent egybefogó isteni Erő, aki megtanít minket a szónak, az Ige által nekünk adott igének értelmére.

EGY GONDOLAT

Nem az a fontos, hogy valami nagyot tegyünk, hanem hogy Isten általunk valami értékeset tegyen.

W. Wagner

AZ EGYHÁZ ANYJA

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2018 tava–szán elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egy–ház Anyjának kötelező emléknapját, amelyet pünkösd-hétfőn (május 24.) ünnepelünk a liturgiában. Mária az Egyház liturgikus cselekményeiben, amikor egyszerű, de a Lélektől áthatott szavaink egyesülnek a mennyei liturgia istendicséretével, maga is velünk imádkozik, mert tagja a szentek közösségének, és mert az üdvösség művében elválaszthatatlan Fiától.

A MI URUNK, JÉZUS KRISZTUS,

AZ ÖRÖK FŐPAP

A pünkösdöt követő első csütörtökön üljük a mi Urunk, Jézus Krisztus, az Örök Főpap ünnepét.

Az ünnep Krisztust mint az új és örök szövetség közvetí-tőjét és megváltó áldozatát ünnepli (vö. Zsid 7,24; 9,11), ugyanakkor rámutat arra is, hogy Ádámnak az Egyház-ban szolgálatot végző fiai papokként Krisztus papságá-nak misztériumából nyerik hivatásukat és küldetésüket.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. május 16.

URUNK MENNYBEMENETELE

Ma van a Tömegtájékoztatás világnapja.

Jézus azt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14, 5) Ellenségei szerették volna, ha ez az út véget ér, ha ez az igazság csődöt mond, ha ez az élet megsemmisül a halálban. Jézus azonban az ő fel-támadásával és mennybemenetelével keresztülhúzta ellenfelei számításait. Ő ma is él a mennyben. Egyháza által tanít minket, és mutatja az örök élet felé vezető utat.

KEZDŐÉNEK ApCsel 1, 11

Galileai férfiak! Mit néztek csodálkozva az égre? Aho–gyan szemetek láttára Jézus a mennybe ment, úgy jön el egykor ismét, alleluja!

OLVASMÁNY ApCsel 1, 1–11

Az Úr kivezeti tanítványait az Olajfák–hegyére és sze–mük láttára felemelkedik a mennybe. A tanítványokhoz hasonlóan mi is tekintsünk az égre, ahonnét Krisztus új-ból eljön majd a világ végén.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 46. Zsoltár

Válasz: Ujjongás közt ment föl Isten, *

az Úr égbe emelkedett harsonaszóval.

Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE Ef 1, 17–23

Nem élhetünk reménység nélkül. Az örök élet el nem múló ígérete lelkesítsen minket a jócselekedetek gyakor-lására. Jézus elmondhatta főpapi imájában: „Én megdi-csőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben ré-szem volt nálad, mielőtt a világ lett.” (Jn 17, 4–5) Fel–adatainkat végezzük Isten dicsőségére! Mi is megkapjuk érte örök jutalmunkat.

Vagy: Ef 4, 1–13

A keresztény hit mindig közösségi, egyházi hit. Az egyes ember az Egyháztól kapja a hitet, és a közösség–ben éli le. Az Egyház egységének belső biztosítéka a Szentlélek, ő gondoskodik arról, hogy egy legyen a hit, a remény és a szeretet. Ő irányítja az Egyház szervezetét, ő adja a kegyelmi indíttatásokat, hogy az Egyház eleven szervezet maradjon: Krisztus titokzatos teste, ahol az egyes tagok elérik a krisztusi nagykorúságot. A mennybe ment Jézus Krisztus így gondoskodik arról, hogy evan-géliuma történeti tényező legyen.

ALLELUJA Mt 28, 19a. 20b

Jézus mondja: Menjetek, tegyetek tanítványommá min–den népet! * Én veletek vagyok a világ végéig.

EVANGÉLIUM Mk 16, 15–20

Jézus nemcsak feladatot, küldetést ad tizenegy apostolá-nak, hanem biztosítja őket segítségéről is. Megígérte ne–kik, hogy együtt munkálkodik velük és utódaikkal a vi–lág végezetéig.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

„Miért álltok és néztek az égre?” – kérdezték az angya–lok az apostoloktól. Sok hívőtől meg lehetne kérdezni: miért áll és nézi külső szemlélőként a szentmisét, és mi-ért nem tevékeny résztvevője az áldozatnak?

ÁLDOZÁSI ÉNEK Mt 28, 20

Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig, alle-luja!

IMÁDSÁG

Ó Isten, emelkedj föl az égbe… te, aki egy anya méhében voltál bezárva, akit az formált meg, akit te magad teremtettél… te, akit az agg Simeon kicsinek ismert meg, de nagyként ünnepelt, akit az özvegy Anna csecsemőnek látott és mindenhatónak ismert fel; te, aki éhséget és szomjúságot szenvedtél értünk… te, akit letartóztattak, megkötöztek, megostoroztak, tövissel koronáztak, a keresztfára feszítettek, lándzsával átdöftek; aki meg-haltál és eltemettek, emelkedj föl a mennybe, ó Isten! (Serm. 262,4)

Feltámadásod, Uram, a mi reménységünk, Mennybeme-neteled a mi megdicsőülésünk… Add, hogy veled együtt mi is a mennybe menjünk, és szívünk hozzád emel-kedjék. De azt is add meg, hogy fölemelkedve ne vál-junk gőgössé, se ne bizakodjunk el erényeink miatt, mintha a mi tulajdonunk volna. Add, hogy a szívünk a magasban legyen, de melletted, mert a szív felemelése, de nem tehozzád, az kevélység, hozzád emelése viszont biztonság. Te, aki fölmentél a mennybe, menedékünk lettél…

Ki az, aki fölmegy? Ugyanaz, aki leszállt. Azért szálltál le, Uram, hogy meggyógyíts, azért szálltál fel, hogy fölemelj. Ha magamtól emelkedem fel, elesem, de ha te emelsz fel, sértetlen maradok… Neked, aki feltámadsz, ezt mondom: Uram, te vagy a reménységem; neked, aki a mennybe szállsz: te vagy az én menedékem. (Serm. 261, 1) Szent Ágoston püspök

A REMÉNYTELEN HELYZETEK SZENTJE: SZENT RITA

Casciai Szent Rita, a „lehetetlen” ügyek szentje több mint hat évszázada pártfogója mindazoknak, akik bár–milyen szükségben közbenjárását kérik. A természetes és a lelki élet különböző állomásait végigjárva támasza azoknak, akik megoldatlan ügyekben bizalommal hozzá fordulnak. Ünnepe: május 22.

CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚ 2021. MÁJUS 22.

A csíksomlyói Mária-kegyhelyre, a Szűzanya csodatevő szobrához való pünkösdi zarándoklat kiemelt vallási esemény. Idén lesz csíksomlyói búcsú, de járványügyi szabályozással, meghatározott létszámban vehetnek részt zarándokok. A búcsú mottója: “A Magasságbeli ereje borít be árnyékával.” (Lk 1, 35)

+ + +

Könyörögjünk Isten szent Egyházáért, hogy a világban tanúságot tegyen Urunkról, Jézus Krisztusról!

Urunk mennybemenetele (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Márk evangéliuma az üdvösség olyan hírével veszi kezdetét, amelyben mindenkinek hirdetik, hogy Isten Országa elközelgett (Mk 1,14–15). Az evangélium azután elbeszéli, hogy ez a hír hogyan válik életté, történetté Jézusban: Jézus mindenkihez közeledik, konkrétan szeret, betér az emberek otthonába, a személyek életének mindennapiságába, gyógyítja magányukat, megszabadítja őket az Istentől való távolságtól, megszilárdít egy kapcsolatot.

Azután Jézust kiszolgáltatják és halálra adják, de a halál sem képes megsemmisíteni az Ország közelségétől felébredt reményt. Sőt, a Feltámadott még inkább jelenlét, közelség, térben és időben végtelenül kiterjesztett kapcsolat lehetősége.

Márk evangéliuma a ma hallott szakasszal zárul (Mk 16,15–20): Jézus búcsúzása övéitől, visszatérése az Atyához. De hogyan egyeztethető össze az evangélium kezdete ezzel a befejezéssel? Hogyan van közel Isten Országa akkor, amikor az Úr elhagyja ezt a földet és visszatér a dicsőségbe? Isten Országa még mindig közel van? Hogyan?

Valójában Isten Országa éppen akkor teljesedik be, amikor Jézus visszatér az Atyához. Mert akkor beteljesedik az örömhír, ez pedig az a hír, hogy az Atyához való visszatérés a mi sorsunk, a mi utunk is.

Jézus nemcsak azért jött közénk, hogy új életmóddal ajándékozzon meg minket, hanem azért is, hogy ez az új életmód elérje azt a célt, amelyért eleve teremtetett, nevezetesen a visszatérést az Atyához.

A mennybemenetel tehát nemcsak Jézus földi életének végső titka, hanem a mi életünk titka is. Ikon, mely az igazságot mondja el rólunk: ezért a mennybemenetelért teremttettünk, ezért a visszatérésünkért az Atyához. Az egész teremtés csak erre vágyik, és az ember tudatában van ennek a mozgásnak, ennek a felajánlásnak.

Jézus visszatérése az Atyához tehát az ő végső tanítása, döntő felkínálása egy új életnek: nem csak arra vagyunk rendelve, hogy itt egy szép, új életünk legyen, amely azonban idő és tér határai közé van zárva. Mostantól arra vagyunk meghívva, hogy más terekben és időkben éljünk, hogy Istenben legyünk és Ő bennünk.

Az örömhír az, hogy a föld lett ennek az úton létnek az útja: nincs többé leküzdendő vagy elkerülendő akadály, nincs több eltöltendő idő, míg az igazságra várunk. A föld titokzatos módon mostantól az örökkévalóság öle, annak lehetősége lett.

Az Atya rátekint erre a felajánlásra és kiárasztja Lelkét, mely örökkévalóvá teszi az életet.

Jézus visszatér az Atyához, de köztünk marad, ott, ahol minden ember önnön létezéséről így kezd gondolkodni, az Életnek ebben az új mozgásában.

Jézus más módon marad ebben a világban: tanítványaiban, egyházában marad, amely arra kapott meghívást, hogy pontosan úgy éljen és cselekedjen, ahogyan Jézus élt és cselekedett, hogy az elközelgett Isten Országa legyen. Ezért kell elindulniuk és elmenniük „az egész világra” és kell hirdetniük az evangéliumot „minden teremtménynek” (Mk 16,15).

Nem kell sokat tenniük, nem kell elképesztő vállalkozásokat véghez vinniük.

Csak „hinniük” kell (Mk 16,7), és meglátják, hogy életük egyszerűen megmutatja az Úr jelenlétét: „Az Úr velük együtt munkálkodott, és megerősítette a tanítást az azt kísérő csodajelekkel.” (Mk 16,20). Nem ők adják a jeleket, hanem a jelek kísérik hitüket; ők maguk jel lesznek.

Krisztus jele lesznek, vagyis a jóság gonoszság fölött, az élet halál fölött aratott győzelmének jele: az élet jele lesznek.

Érdekes, hogy azokban a versekben, amelyek a ma olvasottakat közvetlenül megelőzik, a szöveg háromszor említi a tanítványok hitetlenségét (Mk 16,11.13.14): akik arra küldettek, hogy hirdessék az evangéliumot az egész világnak (Mk 16,15), akiktől annyi ember üdvössége függ (Mk 16,16), ők maguk az első hitetlenek és keményszívűek (Mk 16,14).

Éppen ez ad reményt: csak azok vihetik el az Országot testvéreikhez, akik ismerik a hitetlenséget, csak azok, akik számolnak saját bezártságukkal, csak azok, akik megtapasztalták, hogy az Ország valóban kegyelem.

Isten Országa nem azok sziklaszilárd biztonságában közelít, akik még soha nem ismerték a kétséget, hanem azok szavainak és tetteinek szelídségében, akik engedik, hogy átalakítsa őket az evangélium ereje.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. május 9.

OKHÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA

USA & Kanada: Anyák napja

A szeretet a legnagyobb a világon. A hívő ember leg–boldogítóbb ismerete Istenről, hogy ő a szeretet. Isten is azt értékeli bennünk legjobban, ha szeretjük őt és egy-mást. A szeretet adja meg cselekedeteink legfőbb értékét is. Aki igazán szeret, annak egyetlen cselekedete sem vész kárba.

KEZDŐÉNEK Vö. Iz 48, 20

Ujjongó szóval hirdessétek, hogy mindenki hallja, hir–dessétek mindenütt a földön: megváltotta az Úr az ő né-pét, alleluja!

OLVASMÁNY ApCsel 10, 25–26. 34–35. 44–48

„A szél ott fúj, ahol akar.” (Jn 3, 8) A Szentlélek jóra és megtérésre inthet pogányt és keresztényt, hívőt és hitet-lent. Értékeljük azt is, ha a Szentlélek másokon keresztül szól hozzánk.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 97. Zsoltár

Válasz: Az Úr megmutatta üdvösségét *

a nemzetek színe előtt.

Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE 1 Jn 4, 7–10

Istent a legjobban a szeretetből ismerik meg az emberek. Tudósokat, nagy embereket vezetett már el a hithez a világ szépsége, a természet törvényei, az élet titka. A legtöbb embert azonban a szeretet vezette el Istenhez; a szeretet szava és a szeretet gyakorlása. Gyakoroljuk a szeretetet, hogy általa Istenhez vezessünk másokat.

ALLELUJA Jn 14, 23

Jézus mondja: „Aki szeret engem, megfogadja szavamat. * Atyám is szeretni fogja, és hozzá költözünk.”

EVANGÉLIUM Jn 15, 9–17

Krisztus önmaga szeretetét állította elénk példának. Ő nem felszínesen szeretett. Szeretete nem leereszkedő szeretet volt. Ő az Atyában élt, s az Atyáért élt. Mi meg éljünk őbenne és őérette. Szeretetet vetett szívünkbe, és a szeretet gyümölcseit várja tőlünk.

RÖVID FOHÁSZOK

Áldd meg, Urunk, Szentatyánkat, Ferenc pápát, hogy a Szentlélek erejével hirdesse Isten szeretetét! * Szüntesd meg, Urunk, a kíméletlen vetélkedést és az ellenséges-kedést a népek között, hogy szeretetben éljenek egy-mással! * Gyógyítsd ki, Urunk, a világot az önzés beteg-ségéből, hogy megszűnjön az ínség és a nyomor a föl-dön! * Engedd, Urunk, egyházközségünk tagjai becsül-jék meg egymásban Krisztus barátait! * Áraszd reánk, Urunk, Szentlelkedet, hogy tanításod szerint helyesen szeressük egymást!

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Az Eucharisztia a szeretet köteléke. Bárcsak minden szentáldozás erősítené isten– és emberszeretetünket!

ÁLDOZÁSI ÉNEK Jn 14, 15–16

Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat – mondja az Úr. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, aki veletek marad mindörökké, alleluja.

ELMÉLKEDÉS

HIT ÉS KÖZÖSSÉG

Az Egyház történelmében mindig voltak olyan idősza-kok, amikor egyesek hitvallása mások hitének megerő-sítésére szolgált. Senki sem tud sokáig egyedül küsz–ködve hinni! Közösségre van szüksége, amely védelme-zi, erősíti. A kereszténység csak a szeretet közösségében tud kibontakozni, amelyet Jézus Krisztus Egyházként alapított, s csak benne tud teremtő módon életté válni.

Georg Moser

DSIDA JENŐ: HÁLAADÁS

Köszönöm, Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!

Körülvesz virrasztó, áldó szeretettel.

Értem éjjel–nappal dolgozni nem restel.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad.

Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

– itt a földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad.

Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy–nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását–kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

SZENT MÁTYÁS APOSTOL

Az Úr feltámadása után választották az apostolok ma–guk közé a hűtlen Júdás helyére, hogy az Úrtól rendelt tizenkettes szám teljessé váljék. Júdeában, majd Etiópiá-ban hirdette a hitet. A pogányok megkövezték, majd bárddal lefejezték. Ünnepe: május 14. (Magyarországon: február 24.)

SZERETETTEL ÉS TISZTELETTEL KÖSZÖNTJÜK AZ ÉDESANYÁKAT!