Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. április 4.

HÚSVÉTVASÁRNAP

KRISZTUS FELTÁMADÁSA

Alleluja + alleluja + alleluja!

Isten feltámasztotta Fiát. A gonosz és házasságtörő nem-zedék nem kapott más jelet, csak egyet, de egy nagyon lényeges jelet, Krisztus feltámadását. Teljesedett, amit az Úr mondott: „Amint Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében” (Mt 12, 40).

OLVASMÁNY ApCsel 10, 34a. 37–43

A keleti keresztények így köszönnek Húsvétkor: „Feltá-madt Krisztus! – Valóban feltámadt!” Kifejeződik ebben is a küldetéstudat. Az örömhírt tovább kell adni. Hirdetni kell, hogy Jézus él, s Jézus az élők és holtak bírája.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 112. Zsoltár

Válasz: Ezt a napot az Úristen adta: *

örvendjünk és vigadjunk rajta.

Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE Kol 3, 1–4

Aki a feltámadt Krisztushoz tartozik, annak az odafönt valókat kell keresnie és nem a földieket.

Vagy: 1 Kor 5, 6b–8

A Húsvétot lelki tisztaságban és igazságban kell ünne-pelnünk. Micsoda „hiánycikk” ezek a mi világunkban! Egyesek túlzott ajándékozással akarják pótolni ezeket az erényeket. Nem csoda hát, hogy nem részesülnek a hús-véti kegyelmekben.

SZEKVENCIA Éneklő Egyház 547. vagy SZVU 86.

ALLELUJA 1 Kor 5, 7b–8a

Krisztus, a mi húsvéti Bárányunk már feláldozta magát. * Üljük meg tehát az Úrral a húsvéti lakomát.

EVANGÉLIUM Jn 20, 1–9

Mária Magdolna és a két apostol megtapasztalja Húsvét reggelén Jézus feltámadásának néhány jelét: az elhen–gerített követ, az üres sírt és az összehajtott lepleket. Eb–ből megértették, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a ha-lálból. Kövessük mi is példájukat.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Péter és János örömével mutatjuk be áldozatunkat. Az oltáron a kenyér és a bor a lakoma jele. Jézus pedig ven-dégünk és útitársunk.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Kor 5, 7-8

Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepel-jünk tehát a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével, alleluja.

A FELTÁMADT ÜDVÖZÍTŐ KEGYELME

TÖLTSE BE ÉLETÜNKET HÚSVÉTKOR

ÉS A HÚSVÉTI IDŐSZAKBAN!

Alleluja + alleluja + alleluja!

HÚSVÉTHÉTFŐ

Krisztus feltámadása hitünk és reményünk alapja. Ezzel ugyanis bebizonyította, hogy ő valóban az Isten Fia, aki-ben bízhatunk. Ezért követhetjük őt nemcsak földi éle-tünkben, hanem dicsőséges feltámadásában is.

Imádkozzunk, testvérek!

Uram, add meg nekem, hogy veled járjak és hirdessem az örömhírt: emberek, üdvösség nektek! Add meg, hogy ne féljek, hanem benned bízzam. Add meg, hogy sose tapadjon kezemhez igaztalan pénz, árulas és megveszte-getés díja. Add meg, hogy soha ne hazudjak, hanem örömmel hirdessem, hogy te vagy az én életem. S a viszontlátás reménye éltessen….

Ünnepeljük együtt a feltámadt Krisztust a húsvéti idő-ben! Kegyelme legyen velünk a mindennapokban.

HÚSVÉT NYOLCADA

Ezt a nyolc napot az Úr főünnepeként üljük meg, vagyis nem kerülhet helyükbe szentnek az emléknapja. Jézus sírjához érkező asszonyok a hit és a szeretet példaképei számunkra. Az őszinte szeretet és hűség készteti őket ar-ra, hogy megadják Jézusnak a végső tiszteletadást. S ez a szeretet segíti őket abban is, hogy a megjelenés hatására hitük fénye ismét lángra lobbanjon.

JÉZUS KRISZTUS, MINDEN SZERETET SZERETETE!

Te mindig bennem élsz, még ha nem is tudok róla.

Te akkor is velem voltál, amikor megfeledkeztem rólad.

Szívemnek szívében rejtőztél, de máshol kerestelek.

Még ha távol maradok is Tőled, Te mégis vársz rám.

És egyszer eljön a nap, mikor így szólhatok hozzád:

Föltámadt Krisztus! Te vagy az életem!

Krisztus, hozzád tartozom; Krisztus a Tiéd vagyok.

Roger testvér

LELKI ÁLDOZÁS IMÁI

1.

Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Mindennél jobban szeretlek és vá-gyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak. Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni, jöjj, legalább lelki módon, a szívembe! Ne engedd, hogy el-szakadjak Tőled! Amen.

2.

Uram, Jézus Krisztus, hiszek Benned, imádlak Téged és szeretlek Téged teljes szívemből.

Bánom minden bűnömet, mert szeretnélek magamhoz fogadni a szentáldozásban, hogy Veled élhessek.

Jöjj hát, ó Jézus, legalább lélekben költözz a szívembe és végy lakást benne örökre! A mi Urunk, Jézus Krisztus Teste őrizzen meg engem az örök életre!

Köszöntelek, ó Jézus, az én szegény szívemben. Neked adom magamat egészen.

Tied akarok lenni életemben és halálom után is. Amen.

Virágvasárnap (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Az idei nagyböjtben az Ige egy út nyomát jelölte ki számunkra.

Olyan utat, amely „felborítja” istenképünket (Jn 2,13–25); amely azután oda vezetett, hogy felemeljük tekintetünket azért, hogy meggyógyulhassunk halálos betegségünkből (Jn 3,14–21); és amely végül múlt vasárnap újra felébresztette bennünk a vonzást az Úr Jézus felé, alázatának és felemeltetésének misztériuma iránt (Jn 12,20–33).

Immár a nagyböjt végén járunk, és ma látjuk Jézust, amint bevonul Jeruzsálembe, ahol minden beteljesedik.

Ez az egyetlen eucharisztikus ünneplés, amikor két evangéliumi szakaszt olvasunk: elolvassuk az elbeszélést arról, hogy Jézus belép Jeruzsálembe, majd pedig elolvassuk a Passiót.

Ezt a tényt tekinthetjük úgy, mint annak megfontolása, amit ma ünneplünk. Számunkra, akik – hasonlóan a múlt vasárnapi görögökhöz – felmegyünk Jeruzsálembe az ünnepre, és látni szeretnénk Jézust, a liturgia mindkét szakaszt felkínálja, pontosan úgy, ahogyan Jézus a görögöknek beszélt szenvedésének és dicsőségének misztériumáról.

Nem olvashatjuk Jézus belépését a szent városba anélkül, hogy azt ne egészítené ki és világítaná meg a Húsvét elbeszélése, és viszont. Ez azt jelenti, hogy Jézus nem úgy vonul be, mint akármelyik király vagy győztes. Az ő dicsősége nem olyan, mint a föld hatalmasaié. Az ő dicsősége egy olyan királyé, aki odaadja életét, aki a végsőkig szereti övéit, aki semmiben nem kíméli magát. Olyan király, aki övéiért elfogad egy méltatlan halált azzal a meggyőződéssel, hogy ez az igazi nagyság, az igazi erő, ami megváltoztatja az életet, ami békét hoz.

Jézus az Izrael által várt Messiásként vonul be Jeruzsálembe. Csikón lovagolva vonul be, sokan mennek, hogy találkozzanak vele, és annak ismerik fel, akit vártak: „Sokan az útra terítették ruhájukat, mások meg a fákról vagdalt lombokat. Akik előtte mentek és akik követték, így kiáltoztak: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, mely íme, eljön! Hozsanna a magasságban!«” (Mk 11,8–10)

De ki az a Messiás, akit nemzedékek óta vár a szövetség népe?

Izrael meghívásban részesült, hogy sajátos kapcsolatban legyen az Úrral. A bibliai történelem során három személytípus különösen is megtestesítette ezt a meghívást, és segítette Izraelt, hogy egyre meghittebb és mélyebb módon élje azt. A királyokról, papokról és prófétákról van szó.

A királyt azért nevezték ki, hogy a nép számára biztonságot és békét, jólétet és igazságot garantáljon: azt, „ami jó az Úr szemében” (vö. 1Kir 15,5). Ezért a királynak mindenekelőtt félnie kellett az Urat, és önmagát nem helyezni az ő helyébe: tehát az egyetlen igazi Király mindig az Úr.

A papok megbízása arra szólt, hogy a kultusszal törődve „gondozzák” az Isten és ember közötti kapcsolatot: tökéletes áldozatok bemutatása révén a pap megjelent Isten előtt, és elnyerte a nép számára Isten áldását és megbocsátását, a Szövetség megújítását.

Végül a próféták Isten akaratának aktualizáló értelmezői voltak, egy másfajta bölcsesség tanúi, Istentől teljesen megragadott, általában meg nem értett, gyakran vértanúvá lett személyek.

Nem véletlen, hogy válságos pillanatokban éppen ezek az alakok kudarcot vallanak, és emberek javát szolgáló szerepüket vesztik. Dániel prófétától látunk erre példát, aki a tüzes kemence mélyéről megvallja vétkét, majd hozzáteszi: „Nincs most sem fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, sem egészen elégő-, sem vágó-, sem hála-, sem illatáldozatunk, sem hely a zsengeáldozatok számára előtted, hogy elnyerhessük irgalmadat” (Dán 3,38). Eltűntek az Izrael identitásának alapjainál álló alakok, és ez a teljes katasztrófa.

Mégis, Jézus idejében a nép számára világos volt, hogy csak a Messiás töltheti be teljesen azt a hivatást, amelynek minden király, minden próféta és minden pap csak előfutára és előképe volt: a Messiással új korszak veszi kezdetét, amelyben Isten igazságossága betölti a földet; amelyben az Isten és az ember közötti szövetség tökéletes és repedések nélküli lesz; amelyben mindenki szent lesz.

Így lép be Jézus Jeruzsálembe.

Mint az igazi Király, aki szelíden érkezik, hogy elhozza a békét, aki egészen odaadja magát népéért. Nem egy gőgös király, hanem szelíd és alázatos, aki csak azért jön, hogy üdvözítsen.

Mint az igazi pap, akivel az új kultusz veszi kezdetét, az új és örök szövetség, aki nem állatokat mutat be áldozatul, hanem önmagát áldozza fel a kereszt oltárán.

És végül úgy érkezik, mint az igazi próféta, aki mindig meghallgatja és ismeri az Atya akaratát; aki egy egészen más logikát hirdet, ami balgaság azoknak, akik nem hisznek, azonban élet mindazoknak, akik neki engedelmeskednek. Egy ugyancsak meg nem értett és vértanúvá lett, ártatlan és feláldozott próféta.

A prófécia és a várakozás Jézusban teljesednek be, és Benne mindenkinek szóló ígéretté válnak: mert az a meghívás, hogy királyok, próféták és papok legyünk a szeretetben megvalósuló teljes életre szóló meghívás, és ez mindenki hivatása.

Annak az új népnek a hivatása, amely a kereszt lábánál születik, ahol a felemelt Messiás mindent magához vonz (Jn 12,32).

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. március 28.

N A G Y H É T

VIRÁGVASÁRNAP,

AZ ÚR SZENVEDÉSÉNEK VASÁRNAPJA

A virágvasárnapi pálma– vagy barkaszentelés és körme–net Jézus ünnepélyes jeruzsálemi bevonulására emlé-keztet. Csatlakozzunk mi is a lelkes tömeghez, köszön-jük meg Dávid Fiának, hogy eljött hozzánk az Úr nevé-ben, és elhozta közénk Isten országát.

URUNK JERUZSÁLEMBE VALÓ BEVONULÁSÁNAK EMLÉKEZETE

Megváltó Királyunk elébe megyünk… (SZVU 77. ének)

Vagy:

Hozsanna Dávid Fiának… (Éneklő Egyház 802. ének)

Üdvözlés – Könyörgés

Evangélium – Mk 11, 1–10

Jézus tanítványainak és követőinek a lelkesedése igaz szívből fakadt. Felismerték benne a Messiás királyt, aki szabadulást és üdvösséget hozott népének. Ugyanilyen hálás lelkülettel köszöntsük őt mi is minden szentmisé–ben.

KÖRMENET

1. antifóna

A választott nép gyermekei, kezükben pálmaágakkal ki-vonultak az Úr elé, hangosan kiáltva: Hozsanna! Dicső-ség a világ Urának!

2. antifóna

A választott nép gyermekei ruháikat Jézus elébe terítik, és csengő hangon kiáltják: „Hozsanna, Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében érkezik.”

ÜNNEPI SZENTMISE

Az Egyház évről évre e napokban üli meg Krisztus hús–véti titkának kimagasló ünnepét. Mélységes komolyság-gal és szent megilletődéssel lépjünk a Nagyhét ünneplé-sébe. Az Úr bevonul Jeruzsálembe, s mi ünnepélyesen elkísérjük őt azon az úton, a szenvedés útján. Szent szín-játék játszódik le előttünk, amelynek azonban nem csak nézői, hanem szereplői is vagyunk.

OLVASMÁNY Iz 50, 1–7

Az olvasmány arról szól, hogy a Messiás az Úr szenvedő szolgája lesz. Nem menekül el a szenvedéstől, hanem elébe megy, mert bízik az Úrban, hogy megsegíti és nem vall szégyent.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 21. Zsoltár

Válasz: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?

SZENTLECKE Fil 2, 6–11

Krisztus szolgai alakot vett fel. Megalázta magát egé–szen a kereszthalálig. Ezért Isten megdicsőítette őt. Ne-künk is magasztalnunk kell a szenvedésben győztes Krisztust, és követnünk kell példáját.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Fil 2, 8–9

Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpe–dig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, * amely fölötte áll minden névnek.

EVANGÉLIUM Mk 14, 1 – 15, 47

Hallgassuk megrendült lélekkel Jézus kínszenvedésének történetét Szent Márk evangélista szerint. Csatlakozzunk Urunkhoz, keresztútján. Érezzünk együtt vele. Legyünk készek mi is felvenni keresztjét, hogy vele együtt dicső-ségre jussunk.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Minden szentmisében jelenvalóvá lesz Krisztus áldoza-ta. Azt hirdeti nekünk, hogy ő szerette az Atyát, és vég-bevitte mindazt, amivel az Atya megbízta. (Vö. Jn 14, 31) Jézus áldozatához csatoljuk hozzá mi is életünk ál-dozatát.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Mt 26, 42

Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint.

ELMÉLKEDÉS

Legyen elég neked Krisztus, a Megfeszített. – Vele szen-vedj, vele pihenj, nála nélkül se ne szenvedj, se ne pi-henj. Ha arra vágyódsz, hogy Krisztust valóban elnyerd, sohasem keresd őt keresztje nélkül. Aki nem keresi Krisztus keresztjét, az nem keresi Krisztus dicsőségét sem. Ha tökéletes akarsz lenni, akkor oszd ki akaratodat a lelki szegények között, jöjj szelíden és alázatosan Krisztushoz, és kövesd őt egészen a Kálvária hegyéig, a sírig. Keresztes Szent János

A HÚSVÉTI SZENT HÁROMNAP

Az emberek megváltásának és Isten tökéletes megdicső-ülésének művét Krisztus főképpen az ő húsvéti titka ál-tal vitte végbe, amikor halálunkat halálával megtörte, és életét feltámadásával újjászerzette. Ünnepeljük együtt a Nagyhetet, ahol és ahogy lehet!

Nagycsütörtökön az esti szentmisével kezdődik a Hús-véti Szent Háromnap és Húsvétvasárnap az Esti dicsé-rettel végződik. A legszentebb napokon különösen is ápoljuk magunkban azt a lelkületet, amelyet Urunk Jé-zustól örököltünk.

Nagypénteken Urunk kínszenvedésére és kereszthalálá–ra, az Újszövetség egyetlen áldozatára emlékezünk. A kereszt, amely egykor a szégyen fája volt, Krisztus vilá-got megváltó győzelmének a jelévé vált, ezért hódolunk előtte. Felnézünk a keresztfára és átérezzük, milyen nagy volt bűneink váltságdíja. Ezen a napon nincs szentmise. A nagypénteki szertartásnak három része van: 1. Igeli-turgia, 2. Hódolat a kereszt előtt, 3. Szentáldozás. Ne fe-ledkezzünk el arról sem, hogy Nagypéntek szigorú böjti nap!

Nagyszombaton az Egyház Urunk sírjánál időzik, az ő szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Majd az ősi ha–gyományok szerint virrasztást tart a szent éjszakán. Ün-nepeljük a feltámadt és élő Krisztust!

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit:

2021. március 21.

NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA

Magyar népi nevén Feketevasárnap

Sok emberről meg lehetne mintázni a helytelen önszere-tet szobrát. Sasszemmel nézik az érvényesülés, a gazda-godás lehetőségeit, lecsapnak mindenre, amiből előnyük származhat. Csak lemondani, adni nem tudnak. Ügyes-nek, gazdagnak látszanak, valójában azonban nagyon is szegények. Sajnálatra méltóan üres az életük. Viszont ör-vendetesen gazdagabbá válik azok élete, akik Krisztusért feláldozzák önmagukat.

KEZDŐÉNEK Zsolt 42, 1–2

Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, az istentelen néppel szemben védd ügyemet, ments meg a gonosz és álnok emberektől, mert te vagy az én megmentő Iste-nem.

OLVASMÁNY Jer 31, 31–34

Jeremiás próféta által üzeni az Úr: az emberi szívekbe írom majd be törvényemet. Ez a belső törvény nemcsak megismerteti velünk Isten akaratát, hanem erőt is ad an-nak teljesítésére.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 50. Zsoltár

Válasz: Istenem, kérlek téged, *

teremts bennem tiszta szívet.

SZENTLECKE Zsid 5, 7–9

Jézus azért jött, hogy annak akaratát teljesítse, aki őt küldte. Engedelmes volt egészen a kereszthalálig, és üd-vösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Jn 12, 26

Jézus mondja: „Aki nékem szolgál, az engem kövessen, * és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám.”

EVANGÉLIUM Jn 12, 20–33

A búzaszemnek el kell halnia, hogy sokszoros termést hozzon. Ugyanígy Jézus kereszthalálából is új élet fakad. Nekünk is készen kell lennünk arra, hogy Jézusért elve-szítsük életünket. Így remélhetjük ugyanis, hogy elnyer-jük az örök üdvösséget.

FEKETEVASÁRNAP

Nagyböjt 5. vasárnapjának népi neve. A liturgiában egy-re erősebben rajzolódik ki a Szenvedő Krisztus képe, megjelenik a Fájdalmak Férfia. Testvérek, vegyünk részt fájdalmában, de lássuk meg benne a Győzőt is. Nézzük benne a Királyt, aki szenvedése által a kereszt trónjáról uralkodik. Gondoljuk végig, hogy mennyire vettük ko-molyan az idei Nagyböjt kihívásait?

Jézus keresztje alatt megértjük,

hogy Isten útjai egészen mások,

mint ahogy mi elképzeljük.

A KERESZT ÚTJÁN

Vianney Szent János szavaival buzdítjuk testvéreinket Nagyböjtben: „A kereszt útján, gyermekeim, csak az el-ső lépés nehéz. Legnagyobb keresztünk nem maga a ke-reszt, hanem az, hogy félünk tőle. Nincs meg a bátorsá-gunk, hogy hordozzuk, jóllehet tudjuk s tapasztaljuk, hogy kikerülni nem lehetséges; utolér bennünket.”

BÖJTI FEGYELEM

Kötelező hústól való megtartóztatás van Nagyböjt pén-tekjein a betöltött 14 éves kortól. * Az év többi péntekje egyszerű bűnbánati nap, amikor elsősorban hústól való megtartóztatással vagy helyette több imádsággal, ön-megtagadással, és egyéb jócselekedetekkel tehetünk eleget a bűnbánati fegyelem előírásának.

URUNK SZÜLETÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Csütörtökön, március 25-én ünnepli az Egyház a meg-váltás hajnalát, Krisztus megtestesülését. Amit a Szeplő-telen Fogantatás előkészített, az ma valóra válik: a Szentlélek mindenható, teremtő erejéből alászáll az örök Ige, mint a természetfeletti élet csírája. A Szűzből anya lesz, anélkül, hogy megszünnék szűz maradni. Ezt az ünnepet oly mély titok hatja át, amely előtt hódolattal és imádattal hajtunk térdet. Amikor a liturgia erről meg–emlékezik (az Úrangyalában, a Hiszekegyben) mélyen meghajlunk. A mai ünnep időpontját a Karácsony napja határozza meg. A legrégibb ünnepek egyike. A görög liturgia így dicsőíti az ünnepet: „Ma van a mi üdvössé-günk kezdete és az örök titoknak megnyilatkozása. Az Isten Fia a Szűz fiává lőn, és Gábor arkangyal isteni kegyelmet hirdet. Azért mi is vele együtt az Isten-szülőnek kiáltsuk: Üdvöz légy, malaszttal teljes, az Úr van teveled!”

ÉNEK AZ ANGYALI ÜDVÖZLETRŐL

Mikor Máriához az Isten angyala

Názáret városba az égből leszálla,

kit szent imádságban Gábriel talála,

ékes köszöntéssel a Szűzhöz így szóla:

„Üdvözlégy, Mária, kit Isten szeretett,

sok nemzetek közül magának eljegyzett.

Készíts azért szállást az Isten Fiának,

mert téged választott szentséges Anyjának.”

„Az Úrnak Igéjét örömmel elvárom,

mint Isten akarja, én is úgy akarom,

tiszta hajlékomba, ha tetszik, bezárom,

mert szüzességemben tudom, nem lesz károm.”

Világosítsa meg az Úr én házamat,

ragyogó fáklyákkal rakja udvaromat,

piros hajnal után hozza fel napomat,

Hogy meglássam én is az én Krisztusomat!

Szöveg: Kájoni Kancionále

Dallam: XVII. sz. erdélyi népi gyűjtés szerint

Nagyböjt 5. vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakasz János evangéliuma 12. fejezetébe vezet bennünket.

Már közel vagyunk a szenvedéshez, ami a 13. fejezetben Jézus tanítványaival elköltött, utolsó vacsorájával veszi kezdetét. A 12. fejezetben viszont előbb a betániai megkenés elbeszélését (Jn 12,1–11) olvashatjuk, majd Jézus diadalmas bevonulását Jeruzsálembe (Jn 12,12–19). Az utóbbi a Jézus „sikerét” szemlélő farizeusok vigasztalan és haragos reakciójával zárul: „A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: »Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!«” (Jn 12,19)

A mai evangélium is arról szól, hogy Jézus képes tömegeket vonzani: a kontextus a Pászka ünnepe, amelyen a Jeruzsálembe zarándoklók között vannak azok a görögök is, akik látni szeretnék Jézust.

A történet nagyon különleges: a görögök erről Fülöppel beszélnek, Fülöp Andrással, majd Fülöp és András beszámolnak róla Jézusnak (Jn 12,21–22). Végül ezek a személyek eltűnnek, és nem tudjuk, hogyan zárul a történet, találkoztak-e a görögök Jézussal vagy sem. Azonban van válasz, éppen az olvasott szakaszban, különösen is annak konklúziójában (32. vers: „mindent magamhoz vonzok majd”). A kérdésre, hogy láthatják-e őt, Jézus azzal válaszol, hogy mindnyájan látni fogják, amikor felemeltetik és mindent magához vonz. Jézus feltárja azt a mély logikát, ami egész létének mozgatója volt, és ami az immár elérkezett szenvedéséhez vezet (vö. 2,4; 7,30). Ezt egy rövid példázattal mondja el, amely a gabonaszemről szól: „ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz.” (Jn 12,24).

Ebben a néhány sorban meglepő újdonság rejtőzik, ami által Jézus kimondja, hogy kétféle logika szerint lehet az életet élni: az egyik a magány logikája, a másik a közösségé. Jézus ebben a perspektívában értelmezi szenvedését és feltámadását.

Egy beszűkült, önmagába zárt, önmagára összpontosító élet magányos létté válik, amely csak önmaga szűkös életterét ismeri, és az a rendeltetése, hogy véget érjen. Egy másokért elveszített élet, amely szeret és önmagát odaajándékozza, belép a kapcsolat logikájába, és az ilyen élet beteljesül.

Jézus jól tudja, hogy a közösség logikája választásának megvan az ára. Ez az ár az ő halála, az, hogy annak a kezébe adja önmagát, aki mindent megtehet vele, amit csak akar. Ezzel a kilátással szembenézve mélyen megrendül (Jn 12,27). Azonban azt is tudja, hogy nagyobb, erősebb kezekben van, az Atya kezében, az igazi dicsőséghez és igazi élethez hűséges kezekben: Jézusnak azzal a döntésével szemben, hogy a végsőkig elmegy a közösség útján, az Atya megerősíti a maga döntését, hogy nem hagyja szeretett Fiát magára és hallatja hangját (Jn 12,28). Megdicsőítette nevét és továbbra is megdicsőíti.

Mit jelent ez? Miféle nevet? Isten neve: „Atya”: János evangéliumában Jézus végtelenszer ismétli. Nos, Isten továbbra is Atya, továbbra is az, aki életet ad. Nem hagyja egyedül a Fiút, mert osztozik a Fiúval a közösségnek és a szeretetnek abban a logikájában, amely szerint kapcsolatuk nem halhat meg.

Ezen a ponton a szenvedés órája a dicsőség órájává lesz (Jn 12,23), az igazság, vagyis Isten szeretete teljes kinyilatkoztatásának órájává: olyan nagy és erős szereteté, amely képes a halált életté, a véget új kezdetté alakítani. Jézus „felemelt” lesz (Jn 12,32): egyetlen szó, amely egyszerre fejezi ki a keresztet és a dicsőséget, mert a kereszt és a dicsőség mostantól elválaszthatatlanok.

Ebből a felemeltetésből új nép születik, amelyhez mindenki csatlakozhat: „Amikor majd felemeltetem, mindent magamhoz vonzok” (Jn 12,32).

Mindazok, akik meghallják szívük mélyén azt a mély vonzást, amit egy ilyen szeretet ébreszt, a látszólagos vereségen és kudarcon túl belépnek az élet egy új logikájába, és követik az Urat oda, ahol Ő van (Jn 12,26).

Múlt vasárnap arra kaptunk meghívást, hogy emeljük tekintetünket a pusztában felemelt kígyóra (Jn 3,14), hogy gyógyulást és életet nyerjünk. Ma azt kéri tőlünk az Úr, hogy emeljük tekintetünket újra a keresztre emelt Jézusra, a mi üdvösségünkre. Ha a tekintetünket Rá szegezve tartjuk, az üdvösségnek ebben a szüntelen szükségében megtapasztaljuk vonzásának erejét, amely megment minket az élet megannyi zaklatottságától, szétszórtságától, és egyesít minket abban a mély vágyban, hogy Vele és egymással szeretetközösségben legyünk.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

Gyóntatási ügyeletet tartunk a Nagyhéten: Március 29-től április 3-ig: reggel 6 órától 18 óráig.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. március 14.

NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA

Laetare!

Az Egyházhoz való tartozásunk fölött érzett vigasság vasárnapja.

Az éj leple alatt nemcsak a gonoszság működik, hanem az éj csendjében munkálkodhat a kegyelem is. A hosszú éjszakában nemcsak bűnbandák szervezkednek, hogy bűntetteket hajtsanak végre, hanem imádkozni, elmél–kedni és megtérni is lehet. Az éjszaka Istenhez is elve-zetheti az embert. Ahogy Nikodémus esetében is történt.

KEZDŐÉNEK vö. Iz. 66. 10–11

Örvendezz, Isten népe! Gyűljetek össze mind, akiknek kedves az Úr ügye. Szívből örüljetek, akik azelőtt szo–morkodtatok. Vigasztalódjatok meg, mint a gyermek megnyugszik anyja kebelén.

OLVASMÁNY 2 Krón 36, 14–16. 19–23

A választott nép eltért az Úr parancsától. Ezzel magára vonta az igazságos Isten büntetését. A babiloni rabság azonban nemcsak a büntetés eszköze volt, hanem alkal-mul szolgált a népnek, hogy bűnbánatot tartson és Isten-hez térjen.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 136. Zsoltár

Válasz: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, *

ha nem emlékezem meg rólad.

SZENTLECKE Ef 2, 4–10

A bűn halálából feltámadni semmivel sem kisebb csoda, mint a testi halálból való feltámadás. Jézus Krisztus sze-retete és hatalma által részesülhetünk benne. Legyünk mindig hálásak Isten kegyelmi adományáért.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Jn 3, 16

Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta ér–te, * hogy örökké éljen minden őbenne hívő.

EVANGÉLIUM Jn 3, 14–21

Isten kezébe szívesen adnánk ostort, hogy verjen végig a világon, és büntesse meg a gonoszokat. Isten azonban nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje azt, hanem hogy üdvözítse. Higgyünk és bízzunk Isten irgalmas sze-retetében.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Isten előtt már az Ószövetségben is a bűnbánó lélek volt a kedves áldozat (vö. Zsolt 50, 18–19). Őszinte bűnbána–tomat teszem én is a szentmise oltárára. Add, Uram, hogy szívem mindig kész legyen a bűnbánatra.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 121, 3–4

A szent város szilárdan áll: biztos védelmet nyújt min–denkinek. Oda vonulnak az Úr választottai, hogy ma-gasztalják az Úr nevét.

IMÁDUNK TÉGED, KRISZTUS ÉS ÁLDUNK TÉGED. MERT SZENT KERESZTED ÁLTAL MEGVÁLTOTTAD A VILÁGOT.

LELKI TANÁCS

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid.

Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteid.

Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid.

Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed.

Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat.

ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART!

MÁRCIUS IDUSÁN

IMÁDKOZZUNK HAZÁNKÉRT

Úristen, akinek kezében van minden ország és nép sorsa, áraszd hazánkra mennyei áldásodat, távoztasd el tőlünk az éhséget, háborút, betegséget, drágaságot. Vezéreld akaratod szerint elöljáróink szívét, hogy az igazság, hűség és béke áldásai boldogítsák országunkat. Amen.

A görög katolikus hívek imakönyvéből

SZENT JÓZSEF, A BOLDOGSÁGOS

SZŰZ MÁRIA JEGYESE

Főünnep: Március 19.

Szent Péter apostol írja a házastársak köteleségeiről: „Az Isten szemében az ember rejtett énje az értékes, a szív a maga békés szelídségében és zavartalan nyugalmában” (1 Pét 3, 4). Szent József, Jézus nevelőatyja ilyen ember volt. Csendes, szorgalmas munkás volt. Kereste Mária titkának magyarázatát, de bölcs emberként belenyugo-dott Isten akaratába. Védte Máriát, és nevelte Jézust. Tisztelete és ünnepe Nyugaton a 14-15 században terjedt el. 1621-től szerepel a nyugati Egyház naptárában. IX Piusz pápa az Egyház védőszentjévé nyilvánította, XXIII. János pápa pedig bevette nevét az I. Euchariszti-kus imába.

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció dekrétumot adott közre 2013. május 1–jén, Szent József, a munkás napján, amely elrendeli, hogy a római hivatalos mise–könyv 2. 3. és 4. Eucharisztikus imádságában az „Isten Anyja, a Boldogságos Szűz Mária” rész után említsék meg a „Szent József, az ő Jegyese” betoldást.

Szent József példája munkára, alázatosságra, tisztaságra bíztat. Kérjük őt, hogy amint gondviselője volt a gyer-mek Jézusnak, úgy legyen oltalmazója az ő Egyházának is. A másik kérésünk pedig az legyen, hogy Szent József boldog halálához hasonlóan Jézus és Mária álljon mellettünk is halálunk óráján.

AZ ISTENI IRGALMASSÁG RÓZSAFÜZÉRE

BEVEZETÉS: Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy

NAGY SZEMEKRE: Örök Atya! Felajánlom neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak testét és vérét, lelkét és istenségét engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért. KIS SZEMEKRE: Jézus fáj-dalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész vi-lágnak!

BEFEJEZÉSRE: az öt tized után (háromszor): Szent Isten, szent erős Isten, szent halhatatlan Isten, irgalmazz nekünk és az egész világnak!

Nagyböjt 4. vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Múlt vasárnap láttuk, hogy a húsvéti út során meg kell tennünk egy fordulatot, meg kell változtatnunk a nézőpontunkat. Az az evangéliumi szakasz, amelyet ma olvasunk, továbbra is ezen az úton tart minket és további elmélyítést kínál.

János evangéliumának 3. fejezetét nagyrészt Jézus és Nikodémus éjszakai beszélgetése teszi ki. Nikodémus olyan ember, aki az igazságot keresi, és keresése során közeledik Jézushoz. Így kezdetét veszi egy összetett beszélgetés, melynek során Jézus a Törvény tanítója előtt új világosságot támaszt, és Nikodémust teljes „fordulatra” hívja.

A szakasz, amelyet ma olvasunk (Jn 3,14–21) Jézus válasza Nikodémus harmadik közbevetésére. Jézus épp azt mondta neki, hogy ahhoz, hogy valaki az élet részese legyen, felülről kell újjászületnie, és ez a születés nem lehet emberi mű: Isten ajándéka, melyben Lelke által részesít. Ezzel a távlattal szembesülve Nikodémus nagy zavarban van: a beszélgetést azzal kezdte, hogy tud valamit (Jn 3,2: „tudjuk, hogy Istentől jöttél”), ám azután minden tudása egy nem értő ember kérdéseinek enged teret: „Hogyan születhet valaki, amikor már öreg?” (Jn 3,4), „Hogy történhet ez?” (Jn 3,9).

Azért, hogy Nikodémust annak megértésre vezesse, hogy mindez csak kegyelemből történhet, Jézus a Számok könyve egy képét (Szám 21,4–9) idézi fel: Izrael pusztai vándorlásának egy nevezetes mozzanatáról van szó, amikor az izraeliták sokadik zúgolódását követően Isten mérges kígyókat küldött a nép közé, és „számos izraelita meghalt”. A nép felismerte vétkét és arra kérte Mózest, hogy járjon közben az Úrnál. Ő meghallgatta kérésüket és egy rézkígyót emelt egy fára: mindaz, aki megmarva tekintetét a kígyóra emelte, meggyógyult.

Ez a kép a mi valóságunkról vall, arról, hogy megsebzett és megváltott teremtmények vagyunk. Vagyis azt mondja el, hogy betegséggel sújtott személyek vagyunk, és ez a betegség halálos, vagyis az örök élet teljes hiányát jelenti. Ugyanakkor ez a kép arról is árulkodik, hogy van orvosság. Az orvosság a keresztre feszített Fiúra emelt tekintet: nincs más gyógymód, csak ez.

Isten szeretete van ott, azon a kereszten, mindenkiért. Semmi más nem gyógyíthat meg minket, csak ez a keresztre feszített Szeretet, csak az a teljes önátadás, ami abban nyilvánul meg, hogy az Atya odaadja értünk a Fiút (Jn 3,16). De csak az menekülhet meg, aki fölemeli tekintetét és egy ilyen Isten elé áll.

Ahhoz, hogy ez megtörténjen, két dolog lényeges.

Az első, hogy felismerjük vétkünket, felismerjük betegségünket, azt, hogy gyógyulásra van szükségünk. Aki ezt nem teszi, magára marad anélkül, hogy bárkitől szabadítást várhatna. Nem elég felismerni botlásainkat, hibáinkat: valami mélyebbről van szó. Egészen a bennünk élő rossz gyökeréig kell hatolni, ami abban áll, hogy valaki úgy él, mintha az élet nem Isten ajándéka volna, mintha nem volna kapcsolatban, közösségben az Úrral. A bűn az, hogy képtelenek vagyunk azt mondani: „köszönöm”, az, hogy kisajátítjuk magunkat. Ennek a felismerésnek megvan az ára: nem olyasmi, amit az ember egyedül, a saját erejéből megtehet. Ez Isten ajándéka. Ajándék, amelyre vágynunk kell, amelyet kérnünk kell.

A második lépés, hogy elfordítsuk önmagunkról, még a bűnünkről is a tekintetünket azért, hogy valami másra irányítsuk. Az üdvösség az, hogy látjuk a bennünk rejlő rosszat és nem maradunk meg benne; az, hogy törekszünk rá, hogy betegségünk segítségkérésre, a gyógyulás kérésére ösztönözzön bennünket. Jézusra tekinteni a hit cselekedete, úgy nézni rá, hogy Tőle várjuk az életet. Csak e hit által lehetséges az újjászületés.

A Bölcsesség könyve, amikor a kígyó történetét magyarázza (Bölcs 16,5–7), helyesen mondja: „Mert aki odafordult, nem az által gyógyult meg, amit látott, hanem általad, mindenek megmentője által”. Ezért a halál mérgétől szabadulás azok hitére adatott, akik bíztak az „üdvösségnek abban a jelében” (Bölcs 16,6), amelyet magasba emeltek, hogy mindenki – akár közel, akár távol van – láthassa azt.

Az üdvösség mindenkié, de megtörténhet, hogy valaki úgy él, hogy nincs tudatában annak, hogy megváltott. Ez az ember számára nagy szerencsétlenség, nagyobb, mint maga a bűn: nem tudni, nem hinni, hogy megbocsátottak nekünk.

Ekkor Jézus megerősíti: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Majd hozzáteszi, hogy nem azért küldte őt az Atya, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse (Jn 3,17–18).

Nikodémus valószínűleg úgy gondolta, hogy Isten azért küldte a Fiút, hogy elítélje a világot: ha az ember vétkezett, természetes, hogy van ítélet. Ez részben igaz. Van ítélet, de ebben az ítélethozatalban Isten nem bíróként lép fel, hanem mint ügyvéd és orvos.

Istent könyörtelen bíróként elgondolni a halálhoz vezet. Az ítélet az, amit mindenki maga választ akkor, amikor elutasítja egy olyan Isten valóságát, aki megszabadít, aki úgy vált meg, hogy kereszthalált hal mindenkiért.

Nikodémus meghívásban részesült, hogy megtegye ezt az utat, ezt a fordulatot. Onnan, amit tud Istenről (Jn 3,2), oda, hogy rátekintsen egy olyan szeretetre, amellyel szemben csak hagynia kell, hogy az nézze és szeresse őt.

Ez az igazi, nagy fordulat, ez a megtérés, amelyre mindnyájan meghívottak vagyunk.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. március 7. NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA

 „Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek… Az Úr a te tanítód” (Iz 18, 20). Istenünk, Atyánk a templomban vár bennünket. Tanít, táplál, megbocsát. Isten ellen vétkezik, aki megszentségteleníti a templomot. Krisztus nem en-gedte meg, hogy az alkudozás és az üzletelés hangja hát-térbe szorítsa az imádságot. Mindig illő módon visel-kedjünk a templomban!

KEZDŐÉNEK Zsolt 24, 15–16

Szemem mindig az Úrra tekint, hiszen ő vonja ki lábam a csapdából. Tekints rám és irgalmazz: elhagyatott va-gyok és nyomorult.

Vagy: Ez 36, 23–26

Ha majd elismeritek, hogy én vagyok a ti szent Istene-tek: egybegyűjtelek titeket az egész világról. Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztítlak minden gonoszságtól: új lelket adok belétek – mondja az Úr.

OLVASMÁNY Kiv 20, 1–17

A tízparancsolat Isten atyai szívének ajándéka. Mint szü–lő a gyermekét, úgy véd bennünket. Parancsainak tilal-maival segít, hogy boldog legyen az életünk.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 18. Zsoltár

Válasz: Uram, Istenem, *

örök életet adó igéid vannak.

SZENTLECKE 1 Kor 1, 22–25

Igaz, amit a közmondás tart: „Isten nem tud mindenki–nek a kedvére tenni”. A zsidók olyan Megváltót vártak, aki hatalommal jön el. A görögök pedig a tudós böl-csességét kívánták tőle. S ehelyett megjelent a keresztre feszített Jézus. Ismerjük fel keresztjében Isten bölcses-ségét és hatalmát!

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Mt 17, 5

A fényes felhőből az Atya szózata hallatszott: * „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

EVANGÉLIUM Jn 2, 13–25

Jézus a jeruzsálemi templomban kijelentette: testének lerombolt templomát majd újra felépíti. Az apostolok Jé-zus feltámadása után vissza is emlékeztek erre.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Minden templomnak az legszentebb feladata, hogy he–lyet adjon a szentmiseáldozatnak. Mi is Isten templomai vagyunk. Ajánljuk fel életünket Istennek kedves áldoza-tul.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 83, 4–5

A veréb is otthont talál magának, és fészket a gerle, aho-vá fiait helyezze; én a te oltárodnál, Seregek Ura, Iste-nem és Királyom! Boldogok, akik házadban laknak, és téged örökké magasztalnak.

IMÁDUNK TÉGED, KRISZTUS ÉS ÁLDUNK TÉGED. MERT SZENT KERESZTED ÁLTAL MEGVÁLTOTTAD A VILÁGOT.

AZ IRGALMASSÁG

Az irgalmasság kettőt jelent: Adni. Az Egyházatyák egybehangzó tanítása, hogy a böjt akkor értékes Isten előtt, ha az így megtakarított pénzből (időből, stb.) a ná-lunk szegényebbeket segítjük. Az irgalmas szeretet egy-ben bűnbánati cselekmény, mert „a szeretet befödi a bű-nök sokaságát.” (1 Pét 4, 8) Megbocsátani. Őszinte szívből, semmi viszonzást és hálát nem várva, minden-kinek, aki ellenünk vétett. Ez is bűnbánati cselekmény, mert Krisztus ennek függvényévé tette az ő bocsánatát: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbo-csátunk az ellenünk vétkezőknek.”

AZ IMÁDSÁG

A böjt és a jócselekedet közvetve vonatkozik Istenre. Az imádságban, elmélkedésben, lelki olvasmányban a lélek közvetlenül Istenhez emelkedik: a teremtményektől a Teremtőhöz, a hasznostól az igazsághoz, az anyagiaktól a szellemiekhez, a hétköznapok túl sok külső eseményé-től a belsőhöz fordul, kilép önmagából, hogy megtalálja iga–zi önmagát. A Nagyböjt a több liturgikus ima, kö-zösségi ima, magánima, templomlátogatás, vallási tanu-lás és olvasás megszentelt időszaka.

NE LEGYÉL GÉPIES

Azt mondod, hogy nincs időd imádkozni. Napod az utol–só percig foglalt, és tevékenységeid felemésztik minden erődet. Igaz, hogy nem jutsz imához, mert egyik teendő a másikat éri. De próbálkozz kis röpimákkal. Hatásuk olyan, mint a lökhajtásos gépeké. Jól illenek a mai gyor-sasághoz. Időtartamuk: néhány másodperc. Napi munká-dat vallásos gondolatokkal, Isten megszólításaival kell átszőnöd. Ez az áhítat a nagy imaművészet titka!

IMA A FÁJDALMAS ANYÁHOZ

Mária szívét hét tőr járta át:

‘A te lelkedet is tőr járja át.’ (Lukács 2;33-35)

Üdvözölt légy Mária, fájdalommal teljes.

A keresztre feszített Jézus van teveled.

Méltó, hogy együtt szenvedjünk veled.

Az asszonyok közül, és méltó,

hogy együtt szenvedjünk a te

méhednek gyümölcsével Jézussal.

Asszonyunk Szűz Mária,

a keresztre feszített Jézus Anyja,

érdemelj ki könnyeket nekünk,

Fiad megfeszítőinek,

most és halálunk óráján! Amen.

FERENC PÁPA ÜZENETE

Az Evangélium örömhíre betölti a szívét és az egész életét azoknak az embereknek, akik találkoznak Jézussal. Azok, akik hagyják megmenteni magukat, megszabadulnak bűneiktől, szomorúságaiktól, a bel-ső ürességtől és az elszigeteltségtől.