Hirdetés 2020. július 25.
Évközi 17. vasárnap

A Szent Mónika közösség imaórája július 27–én, kedden 16.30-tól lesz.

Július 26-án, hétfőn a porta és a lelkipásztori szoba felújítása kezdődik majd. A portai szolgálat ügyeletet tart az irodai várakozóban, az iroda is működik majd. Az átalakítás alatt a portán nem lehet kegytárgyakat vásárolni. Kérjük és köszönjük a testvérek megértését és türelmét.

Idén is szervezünk zarándoklatot Mátraverebély-Szentkútra. A zarándoklat augusztus 14-én, reggel 4 órakor indul a templomunkból. További részleteket majd jövő vasárnap hirdetünk majd!

Évközi 5. vasárnap (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

„Az idő beteljesedett és Isten Országa elközelgett” (Mk 1,14): Jézus ezekkel az ünnepélyes szavakkal kezdte meg nyilvános működését Galileában. Azok a szavak viszont, amelyeket a mai evangéliumban találunk, sokkal egyszerűbbek és közönségesebbek: ház, anyós, láz, kézen fogni, felkelni, szolgálni (Mk 1,29–31).

Van valami aránytalanság az evangélium ünnepélyes kezdete és a mai epizód között, de ebben az aránytalanságban rejlik az evangélium újdonsága. Ott van Isten Országának ez az „elközelgett” mivolta, amiről két héttel ezelőtt olvastunk. Mert Isten Országa a találkozások és otthonok hétköznapiságában, a legegyszerűbb kapcsolatokban és élettapasztalatokban teljesedik be.

A mai epizód ahhoz az ún. „kafarnaumi naphoz” tartozik, amit az evangélista Jézus tipikus napjaként ír le, hogy megláttassa velünk, Jézus miként mozog a köznapi életben. Miután elhagyta a zsinagógát, ahol tekintéllyel tanított és megszabadított egy megszállottat, elhallgattatva az őt birtokba vevő tisztátalan lelket, Jézus most új barátai otthonába megy.

A mai evangélium első fontos eleme a ház: itt, egy házban, egy „profán”, nem hivatalos helyen kel életre az első közösség, az első egyház. Jézus gyakran visszatér ide, hogy személyes és mindennapi életet éljen, mely nem kevésbé fontos a láthatóbb, nyilvános életnél. Abban az időben a zsinagóga volt a közösség találkozásának intézményes helyszíne, és épp ez, a nép elöljárói és az írástudók által vezetett, intézményes közeg bizonyul képtelennek arra, hogy a Jézus által hozott, új szabadítást befogadja, (Mk 3,6-ban látjuk, hogy) az első erőszakos elutasítás épp a zsinagógán belül érlelődik meg ellenfeleiben. Úgy tűnik viszont, hogy az otthon olyan hely, ahol az üdvösség történik, ahol Jézus kinyilvánítja Isten Országának életstílusát. A házban a hétköznapi dolgok a fontosak, és éppen ebben a közegben lehet arra az életstílusra rátalálni.

Simon házában – mint annyi más házban – megtörténik, hogy beköszönt a betegség is: egy ugyancsak mindennapos betegség, közönséges láz, ami ugyanakkor annak a törékenységnek is a tünete, amiben az egész emberiség osztozik. Jézus egyszerűen odamegy (Mk 1,31): egy ifjú mester közeledik egy idős asszonyhoz, és létrejön egy emberséggel és szeretettel teli kapcsolat. Mi mást lehetne tenni egy beteggel, mint kézen fogni a barátság és együttérzés jeleként? Jézus is ezt teszi, mert ez annak az Országnak az életstílusa, amit Jézus működése kezdetén meghirdetett.

Nem ez az egyetlen eset, amikor Jézus kézen fog valakit. Máskor is megteszi, és ez a gesztus minden alkalommal szorosan kapcsolódik a gyógyításhoz, és még inkább az életre keltéshez. Így lesz Jairus lánya esetében (Mk 5,41), vagy a rángatózó fiú esetében, aki az exorcizmus után „olyan lett, mint egy halott”. Jézus azonban kézen fogja és felkelti (Mk 9,26–27).

Van egy szekvencia, egy kapcsolat, amely visszatér e két ige között – kézen fog és felkelt –, és ez olyan kapcsolat, mely életet fakaszt, mely legyőzi a halált, feltámaszt. Amikor Jézus keze megfogja a miénket, felemel, visszaadja életünket, mert ahhoz, hogy éljünk, szükségünk van a gyöngédségnek és közelségnek erre az egyszerű gesztusára.

Van azonban egy harmadik fontos ige is: Péter anyósa, amikor meggyógyult, „szolgálni” kezdett (Mk 1,31).

Nem egyszerűen azért gyógyulunk meg, hogy jól legyünk, hanem azért, hogy ezt a nekünk ingyen visszaadott életet mások számára is elérhetővé tegyük. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyógyulás – a feltámadás – csak akkor „teljes”, ha ez a két ige együtt van, ha felkelünk szolgálni: csak így lesz igazán Húsvét.

Jézus éppen húsvéti kontextusban fog önmagáról mint szolgáról beszélni. Ott, ahol majd elmondja, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja sokakért (Mk 10,45).

A mai szakasz nem áll meg Simon házában: az üdvösség, ami ebben a házban megtörtént, kívül is megnyilvánul, a találkozás egy másik fontos helyszínén, a városkapunál (Mk 1,33). Határ ez, olyan hely, ahol mindenki találkozik. Oda mindenki szenvedéssel és fáradtsággal telve érkezik, és gondolhatjuk, hogy ugyanaz a kéz, amelyik Péter anyósát érintette, mindenkit ugyanazzal a gyöngédséggel érint.

A szakasz azonban egy váratlan eseménnyel zárul: Jézus éjjel magányosan visszavonul, hogy óvja saját kapcsolatát az Atyával, életének forrásával.

A Jézust aggódva kereső tanítványok számára, akik amiatt aggodalmaskodnak, hogy nehogy figyelmen kívül hagyja a nép várakozását („mindenki téged keres”; Mk 1,37), Jézus nagyobb távlatokat nyit, mint amilyen meghívásukkor nyílt meg előttük. Felkínálja nekik a „máshova” távlatát (Mk 1,38). Aki őt követni akarja, aki őt keresi, tudja, hogy hol találja meg: mindig „máshol”, mert Ő már elhagyta azt a helyet, ahol jót tett anélkül, hogy a hely foglya maradt volna. Engedelmeskedik annak a meghívásnak, amely arra ösztönzi, hogy „oda is” (Mk 1,38) elmenjen, egy másik helyre.

Ebben van az üdvösség, a gyógyulás, egy mindenki fölé terjesztett kéz lehetősége.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz. Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit, 2021. február 7.

ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP

Az életet Isten ajándékozza az embernek, kegyelmével kíséri, de az embernek tartalommal kell megtöltenie. „Az értelmes ember útja fölfelé visz” (Péld 15, 24). Az idő mindenki fölött eljár, de nem mindegy, hogy ki–ki milyen életre tekint vissza.

KEZDŐÉNEK Zsolt 94, 6–7

Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk Urunk és alkotónk előtt, mert ő a mi Urunk, Istenünk.

OLVASMÁNY Jób 7, 1–4. 6–7

Sokan minden erejükkel azon fáradoznak, hogy meg hosszabbítsák az életüket, hogy megállítsák a rohanó időt. Pedig ez lehetetlen. Ehelyett inkább arra kellene fi-gyelnünk, amit az Írás mond: „Tartsd meg intelmemet, ne tágíts tőle! Őrizd meg, hiszen az életed” (Péld 4, 13).

VÁLASZOS ZSOLTÁR 146. Zsoltár

Válasz: Dicsérjétek az Urat, *

aki a megtört szívűeket meggyógyítja.

SZENTLECKE 1 Kor 9, 16–19. 22–23

De jó volna, ha minden keresztényben élne az a hivatás-tudat és hivatásszeretet, amely Szent Pál apostolban élt: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” – Jaj nekem, ha nem nevelem gyermekeimet! Jaj nekem, ha nem törődöm családommal! Jaj nekem, ha munkámat lelkiismeretlenül végzem el! Jaj nekem, ha munkám el-végzésénél elsősorban a pénz számít és nem a szeretet.

ALLELUJA Mt 8, 17

Krisztus gyengeségünket magára vette, * és betegsége–inket ő hordozta.

EVANGÉLIUM Mk 1, 29–39

A betegek ápolásához és gondozásához különösképpen is szükséges Krisztus lelkülete! A testileg beteg ugyanis – ha nem állunk melléje – lassan lelkileg is beteggé lesz. Krisztus példája és erősítő, vigasztaló szavai csodára ké–pesek.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Betegeink fájdalmas fohászaihoz csatlakozva kérjük a mai szentmisében: „Gyógyíts meg, Uram, és meggyó-gyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem” (Jer í7, 14).

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 106, 8–9

Adjunk hálát az Úrnak jóságáért, az emberek fiaival tett nagy csodáiért, mert bő vizet adott a szomjazóknak, és az éhezőket jóllakatta.

Vagy: Mt 5, 5–6

Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

A hittel rendelkezők számára nincs szükség magyarázatra. A hit nélküli ember számára nincs magyarázat. – Aquinói Szent Tamás

SZENT SKOLASZTIKA

Február 10-e Szent Skolasztika szűz ünnepe. Szent Be–nedek nővére, akit követett a monasztikus szerzetesi életbe, maga köré gyűjtve egy szüzekből álló kisebb kö-zösséget. Nagy Szent Gergely pápa (+604) a Párbeszé-dek című könyvében beszél a testvérek találkozásáról, amely Monte Cassino közelében egy majorban történt. 547 körül halt meg, ott nyugszik testvérével együtt a Monte Cassinói bazilika kriptájában. Bár a II. világhá-borúban a kolostort lebombázták, sírjuk sértetlenül ma-radt. Később felépítették az elpusztult bazilikát.

A LOURDES-I BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA EMLÉKNAPJA

Február 11–én könyörgünk a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária oltalmáért. Boldog IX. Piusz pápa 1854–ben kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dog-máját. Négy évvel később történtek a Mária–jelenések a francia-országi Lourdes-ban 1858. február 11. és július 16. között. Tizennyolc alkalommal jelent meg Soubirous Bernadettnek a Szeplőtelen Szűz. Őt használta fel arra, hogy a betegek, szenvedők figyelmét felhívja az Eucha-risztia jelentőségére. Ez a nap a Betegek Világnapja. Kérjük a Szent Szűz hathatós közbenjárását betegeinkért.

FEBRUÁR 11.

A BETEGEK VILÁGNAPJA

II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11-e legyen a Betegek Világnapja. A megemlékezéssel az Egyház kívánja háláját és elismerését kifejezni mind-azoknak, akik életüket szentelték annak, hogy a bete-gekkel, szenvedőkkel foglalkozzanak.

IMÁDSÁG A LOURDES-I SZŰZANYÁHOZ

Mária, Te a szikla üregében megjelentél Bernadettnek. A téli borúba és hidegbe, jelenléteddel melegséget, fényt és szépséget hoztál. Életünk gyakran sötét mélységeibe, és a világ mélyébe, ahol oly erős a gonosz, hozz reményt, add vissza bizalmunkat!

Te vagy a Szeplőtelen Fogantatás, legyél nekünk, bűnö-söknek segítsége. Adj nekünk alázatot a megtéréshez, bátorságot a bűnbánathoz. Taníts meg minket minden emberért imádkozni. Vezess minket az igazi élet forrá-sához. Tégy minket egyházaddal együtt haladó zarándo-kokká, gerjeszd éhségünket a vándorlás és az élet ke-nyere, az Oltáriszentség iránt. A Lélek csodát tett ben-ned, Ó Mária, erejével Fiad örök dicsőségébe, az Atya közelségébe emelt. Tekints jósággal a mi nyomorult testünkre és lelkünkre. Szelíd fényként ragyogj előttünk halálunk óráján. Szegény gyermekként könyörgünk előt-ted Bernadettel együtt. Engedd, hogy miként ő, belép-hessünk a boldogságok lelkületébe. Engedd, hogy már itt a földön elkezdjük megismerni a mennyek országának örömét és énekelhessük veled együtt.

Magnificat! Magasztalja lelkem az Urat! Dicsőség Ne-ked Szűz Mária, az Úrnak áldott szolgáló leánya, Isten Anyja, Szentlélek hajléka! Amen.

Fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

Isten prófétákat támasztott népének, végül pedig saját Fiát küldte. Küldöttei tanításának hitelességét csodaje-lekkel igazolta.

KEZDŐÉNEK Zsolt 105, 47

Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts egybe a pogányok közül, hogy szent nevedet magasztaljuk és dicséreted legyen dicsekvésünk.

OLVASMÁNY MTörv 18, 15–20

A próféták Isten üzenetét közvetítették a népnek. Azt mondták, amit Isten rájuk bízott. A népnek ezért hall-gatnia kellett szavukra.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 94. Zsoltár

Válasz: Bár hallgatnátok ma Isten szavára, *

„Népem, ne légy kemény szívű.”

SZENTLECKE 1 Kor 7, 32–35

A szüzesség sokszor nagy kérdőjel, sőt botrány a világ szemében. Az evangéliumi szüzesség nem csupán azt je-lenti, hogy valaki lemond a házasságról, a szexuális élet-ről, hanem hogy egészen átadja magát Jézusnak. A szü-zesség tehát nem hiány, nem valami negatívum, hanem nagy érték: szabaddá teszi az embert, hogy egészen az Úrnak szentelje életét.

ALLELUJA Mt 4, 16

A sötétségben lakó népre nagy fényesség áradt, * és vi-lágosságot láttak, akik a halál szomorú földjén éltek.

EVANGÉLIUM Mk 1, 21–28

Tanítás és tanítás között nagy különbség van. Jézusról azt mondták hallgatói. Úgy tanít, mint akinek hatalma van. Még a tisztátalan lelkek is engedelmeskedtek neki.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

A házasok hűségüket, szeretetüket tegyék le az áldozati oltárra a kenyér és bor mellé. Akik nem élnek házasság-ban, azok tisztaságuk áldozatát mutassák be az Úrnak.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 30, 17–18

Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, irgalmasságodban szabadíts meg engem. Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak!

Vagy: Mt5, 3–4

Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.

URUNK BEMUTATÁSA

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Az ószövetségi törvény előírása szerint a 40. napon a gyermek Jézust fölvitték szülei a jeruzsálemi templom-ba, hogy bemutassák az Úrnak, és áldozatot ajánljanak fel. Ő ezáltal látszólag csupán a törvényt teljesítette, voltaképpen azonban hívő népével találkozott. Az agg Simeon és Anna prófétasszony a Szentlélek indítására a templomba mentek, és felismerték a gyermek Jézusban a világ Megváltóját. Ünnep: február 2.

IMÁDSÁG A SZERZETESEKÉRT

Tekints le Uram azokra, akik a szerzetesi élet hivatását Tőled kapták, és fogadalmaikat a Te kezedbe helyezték.

Miként is tudná halandó, testben élő lélek legyőzni az érzéki vágyak szabadságra törekvését, a megszokás erejét, a kevélység és anyagiasság kisértését, a belső állhatatlanságot, fáradtság és unalom veszélyeit, ha Te Istenünk nem gyújtanád föl bennük és nem táplálnád magad jóságosan a szegénység, szüzesség és engedel–messég szeretetét, s ha nem adnál erőt nekik?!

Add meg hát nekik védelmedet és vezetésedet. Legyen meg bennük, Uram, a Te Lelked adományaként az okos mértékletesség, a bölcs jóság, a komoly szelídség, a tisz-ta szabadság.

Ízzék bennük a szeretet és kívüled semmit se szeresse-nek. Éljenek dicséretes módon, de dicséretre ne töreked-jenek. Téged dicsérjenek testük szentségével és lelkük tisztaságával, szeretettel féljenek Tőled és szeretetből szolgáljanak Neked. Te légy az ő tisztességük, örömük: Te a szomorúságban vigaszuk, kétségben tanácsuk, sérelmekben oltalmuk, szorongatásban türelmük. Te légy a szegénységben bőségük, a böjtölésben eledelük, a betegségben orvosságuk! Benned legyen mindenük, Téged mindenek felett szeressenek. Amit fogadtak őriz-zék is meg. Általad pedig nyerjék el életük koronáját. Amen. Pontificale Romanum

SZENT BALÁZS ÜNNEPE

Február 3–a Szent Balázs püspök és vértanú napja. A IV. században Örményországban élt, hitéért Diocletia–nus császár borzasztó kínzások után lefejeztette. Torok-bajban és más betegségekben szoktak a hívők közbenjá-rásáért fohászkodni. A „Balázs–áldás” szentelmény, amely az egészségünkért való imádkozáshoz hozzáadja az Egyház és a közbenjáró Szent érdemeinek támogatá-sát.

BALÁZS–ÁLDÁS

Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szaba–dítson meg téged (titeket) az Isten a torokbajtól és minden más bajtól: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Amen.

IMÁDSÁG

Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas, te vagy a békesség, te vagy az egység, te vagy a tisztaság, te vagy a jóság. Atyja és Ura vagy mindazoknak, akik a békes-ség gondolatait táplálják szívükben. Adj nekünk aláza-tosságot, reményt és erős hitet! Engedd, hogy a testvéri szeretet lelke, a te Lelked ékesítsen bennünket, úgy kö-zelítsünk egymáshoz tiszta szeretetben, mert ez minden parancsnak beteljesítése. Add, hogy boldognak mondjon bennünket egyszülött Fiad. Jeruzsálemi Szent Cirill

A SÖTÉTSÉG MÚLÓBAN VAN ÉS AZ IGAZ VILÁGOSSÁG MÁR RAGYOG, ÍRJA SZENT JÁNOS.

Évközi 4. vasárnap (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakasz (Mk 1,21–28) Márk jellegzetes tömör stílusában Jézus első tanítványaival megkezdett működését tárgyalja.

Az első figyelemreméltó momentum, hogy az evangélium elejétől kezdve Jézus nem egyedül indul útnak, hanem mindig tanítványai kísérik (megérkeztek Kafarnaumba), akik itt négyen vannak, és akiknek a meghívását múlt vasárnap hallottuk. Ők az első tanúk.

Jézus Galileában kezdi működését, különböző zsinagógákban (ma a kafarnaumiban), vagyis a lakosság gyülekezőhelyein, ahová azért gyűlik össze a nép, hogy imádkozzon és hirdesse Isten Szavát, de azért is, hogy egyszerűen csak együtt legyenek. Jézus ott van jelen, ahol az emberek élnek, mindennapi közegeikben, ellentétben az írástudókkal és farizeusokkal, akik saját elit köreikben mozognak, és általában nem keverednek a helység egyszerű lakosaival.

Jézus tanítani kezd (22. és 27. versek), méghozzá olyan tekintéllyel, amely ellentétben az írástudók tanításával, félelemmel vegyes (27. vers) csodálkozást (22. vers) kelt. A jelenlevők benne másfajta tekintélyt és új tanítást vélnek felfedezni: „Mi ez? Új tanítás, hatalommal?” (Mk 1,27). A jelenlevők tehát elámultak Jézus tekintélyétől.

Mit jelent ez a tekintély és honnan ered? Mikor van egy tanításnak tekintélye?

Akkor, amikor nem elégszik meg azzal, hogy a törvényt tanítsa vagy értelmezze. Jézus nem valami tőle különböző dologról beszél, hanem arról, ami az övé, mert Jézus az, akiben Isten Országa beteljesedik.

Különbség van aközött, amikor valaki olyan dolgokról szól, amiről csak hallott vagy amit tanult, és aközött, amikor önmagáról vall, arról, ami a szívében van, ami az élete része.

A második okát egy ilyen tekintélynek, maguk a kafarnaumiak jelentik ki: „Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki.” (Mk 1,27). Jézus tanítása tekintélyes, mert szabadító tanítás. Az evangéliumban Jézus többször az írástudók és farizeusok szemére veti, hogy tanításuk elnyomó és súlyos terheket rak az emberek vállára. Nem úgy az övé, amely szabad, előmozdít, méltóságot ad, visszavisz az eredethez.

Tanítása új. Nem csupán azért, mert új dolgokat mond, hanem mert átalakítja, megújítja az életet.

Nem újabb ismeretekkel bővíti a hallgatóság tudását, hanem megtérést eredményez.

Ugyanakkor van, aki számára ez a tanítás romlás (Mk 1,24). Romlás annak, aki a másikat elnyomja, megalázza, mint ahogy a tisztátalan lélek, amelyik a megszállott emberben volt a zsinagógában. Pusztulás annak is, aki visszautasítja, hogy részese legyen a Jézus által előmozdított változásnak, átalakulásnak. Romlás annak, aki saját tekintélyét, hatalmát látja fenyegetettnek e tanítás által.

A Jézus ellen kiáltozó tisztátalan lélek semmi olyasmit nem mond, ami téves volna, ami ne volna ortodox. Sőt, helyesen jelenti ki, hogy kicsoda Jézus, hogy ő valóban az „Isten Szentje” (Mk 1,24).

Azonban a tisztátalan lélek vallomásából éppen a hit hiányzik, az az alázat, hogy Isten Szentjeként fogadja őt. Jézust akadálynak tekinti, ember fölött gyakorolt hatalma buktatójának, és nem akarja, hogy bármi köze legyen Hozzá (Mk 1,24). Legfőképpen pedig a kereszt hiányzik: ez a hitvallás csak akkor lesz „igaz”, amikor igazságának a kereszt alatt hódolnak. Amint ezt teszi majd a százados, aki Jézus halálát így látja: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.” (Mk 15,39).

Ebben a rövid evangéliumi szakaszban már minden olyan témát megtalálunk, amely másként még visszatér az evangéliumban, és amely az egyház küldetésének lényegét alkotja: Jézus és tanítványai ott találkoznak az emberekkel, ahol azok élnek; Jézus és tanítványai mennek oda, hogy találkozzanak velük; annak tekintélyével tanít, aki tudja, hogy Istennek szentelt, és akinek a tanítása megváltoztatja a tanítást befogadó életét, mert gyógyító és szabadító tanítás. Jézus tanítása és tettei csodálkozást és félelmet keltenek, de elutasítást és ellenállást is ébresztenek.

A Sátán meg akarja akadályozni Isten Országa (Uralma) eljövetelét egészen addig a végső pillanatig, amíg Jézust keresztre feszítik. Ott utoljára szállnak szembe tekintélyével és gúnyolják azt. Azonban mi tudjuk, hogy Jézus valójában éppen a kereszten tette teljessé a gyógyítás művét, amit azon a napon a zsinagógában megkezdett.

+ Pierbattista

FORDÍTOTTA: SZ. GY.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. január 24.

ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP

Az Isten Igéjének vasárnapja

„Ki volna képes az Úr tetteit felsorolni, hatalmas mű–veinek a mélyére hatolni? Fönsége hatalmát ki tudná föl-mérni, vagy a jótetteit végig számba venni?” (Sir 18, 4–5) Jósága abban is megnyilvánul, hogy nem veti el a bű-nöst, s országának ajtaját kitárja a megtérő előtt.

KEZDŐÉNEK Zsolt 95. 1. 6

Énekeljetek az Úrnak új éneket, minden föld az Úrnak énekeljen. Színe előtt jár a fényesség és a fönség, szen-télyében erő és dicsőség!

OLVASMÁNY Jón 3, 1–5. 10

Jónás könyve tanulságos történetet mond el. Isten végte-len irgalmát szemlélteti, aki nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Mindig helytelenítenünk kell a bűnt, de imádkoznunk kell a bűnösök megtérésé-ért.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 24. Zsoltár

Válasz: Utaidat mutasd meg nékem, *

én Uram, Istenem!

SZENTLECKE 1 Kor 7, 29–31

Hányan, de hányan bizakodnak a földi értékekben, kin-csekben! S előbb–utóbb rá kell jönniök, „valóban hazu-gok a halmok, és hazug a hegyekben a lármás zajongás. Valóban az Úrban, a mi Istenünkben van üdvössége Izraelnek” (Jer 3, 23). A vagyon és a kincs önmagában nem rossz. Az ember azonban függetlenítse magát tőle.

ALLELUJA Mk 1, 15

Közel már az Isten országa, * higgyetek az örömhírnek!

EVANGÉLIUM Mk 1, 14–20

Érdeklődő, szerető szemmel figyelte Jézus a halászokat. Van ugyanis hasonlóság a halászat mestersége és az apostolkodás, vagyis az „emberhalászat” között. El-szántság, erő és ügyesség kell mindkettőhöz. S vállalni kell az eredménytelenséget és az újrakezdést is.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

„Milyen drága a te kegyelmed, Uram” (Zsolt 35, 8). Ér-tékeljük a szentmise, a szentáldozás kegyelmét, és le-gyen mindig menedékünk a szentségi Jézus!

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 33, 6

Járuljatok az Úrhoz, és eláraszt a fény benneteket, és ar–cotokat nem érheti szégyen.

Vagy: Jn 8, 12

Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága – mond-ja az Úr.

HASZNOS GONDOLAT

Amikor IMÁDKOZOL, Isten figyel rád.

Amikor FIGYELSZ Istenre, Ő szól hozzád.

Amikor HISZEL, Isten munkálkodik.

ÚTMUTATÓ AZ EGYÉNI

BIBLIAOLVASÁSHOZ

A Biblia rendszeres olvasásának lehetősége egy hatalmas kegyelem és fegyver Istentől. Hisszük, hogy a Szentírás Isten Lelkétől ihletett könyv, éppen ezért is ajánlatos minden hívőnek alaposan tanulmányoznia. Isten az igéjén keresztül tud bennünk munkálkodni, válaszokat adni a kérdéseinkre, megerősíteni bennünket és feltárja azt, hogy ki is Ő valójában. De hogyan kezdjünk neki az olvasásának?

Az imádkozásban sem vagyunk hasonlóak, sokan jobban szeretik a kötött imákat mint a saját szóval elmondot-takat, és fordítva. A Biblia tanulmányozására sincsen egy határozottan jó módszer, de mindenképpen hasznos imádsággal kezdeni.

Mielőtt kinyitnád a Bibliádat, kérd röviden Istent, hogy Szentlelkével világosítsa meg előtted a szavait és szóljon hozzád. De vigyázz, ne várd azt tőle, hogy minden egyes nap szíven fog ütni az akkor olvasott szakasz! Igen, Isten az igéjén keresztül tud szólni hozzánk és amikor ezt szükségesnek érzi, akkor megtalálja a módját arra, hogy az aznap olvasott ige tökéletesen a mi helyzetünkre adjon választ. De ez nem lehet így minden nap, szóval ne ezt várd tőle, hanem az értelmed megvilágosítását és egy olyan közösséget Vele az ige tanulmányozásán keresz-tül, amellyel sokkal élőbb kapcsolat alakulhat ki Isten és közted. * Először érdemes végig egyben elol-vasni az adott részt, majd utána részleteiben lassan, többször olvasd újra. Szánj időt a megértésére!

TESTVÉREINK, A SZENTEK

Január 25–e Szent Pál apostol megtérésének ünnepe (Pál–forduló). Saul, a buzgó farizeus dühösen kereste a keresztényeket. Azt gondolta, helyesen cselekszik, hi-szen ott állt István diakónus megkövezésénél is. Egészen addig, amíg Jézus megszólítja őt a damaszkuszi úton: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ezen a ponton pedig új élet kezdődik, Pál élete Krisztusban. Találkozás a Fel-támadottal. Neki ilyen ember kell, mint Saul, őt válasz-totta. Három nap múlva visszanyerte látását és megkapta a Szentlelket, hogy a lelke is látó legyen és tanúságot te-gyen Jézusról, az Isten Fiáról. Ő pedig megmutatta neki, hogy mennyit kell érte szenvednie. Egyre nagyobb erő-vel hirdette az evangéliumot, és jelek kísérték útjait. Hitt Jézusban, aki magához ölelte, és tudta, hogy semmi el nem szakíthatja szeretetétől. A népek apostola, Szent Pál könyörögjön érettünk, hogy tudjunk élni az evangélium szerint.

Január 28-a Aquinói Szent Tamás áldozópap, egyházta-nító ünnepe. Nápolyban tanult, majd Szent Domonkos rendjének tagjaként Párizsban és Kölnben folytatta ta-nulmányait. A középkor legtudósabb teológusa, „angyali doktor”, a skolasztika fejedelme. Egyetemi tanár Párizs-ban. Filozófiai, teológiai tanítása napjainkig irányadó. Az Oltáriszentség nagy hittudósa. Főműve a Summa Theologica, ebben a keresztény hitet tudományos rend-szerbe foglalta.

Ma visszatérünk Márk evangéliumához, aki ezen liturgikus év során lesz a kísérőnk. Kezdetét veszi Jézus nyilvános működésének útja, amelyen ma első lépéseit követhetjük, első, alapvető szavait hallgathatjuk.

A megkeresztelkedés és megkísértés után Jézus elmegy Galileába, ahol hirdetni kezdi az Ország/Uralom érkezését.

Rendkívül magvas megfogalmazással teszi ezt: „Az idő beteljesedett és Isten országa közel van. Térjetek meg és higgyetek az Evangéliumban!” (Mk 1,15)

Mit jelent, hogy „az idő beteljesedett”? Az tudja megérteni ezt a kifejezést, aki vár valamit, valami fontosat, alapvetőt, életbevágót: élete egy esemény felé irányul, majd váratlanul ez az esemény bekövetkezik. Többé nem a várakozás, hanem a beteljesedés ideje van. Többé nincs szükség arra, hogy bármit hozzáadjanak ahhoz, ami már ott van. Ezt jelenti az, hogy „az idő beteljesedett”. Mégsem jobbak ezek az idők a többinél: az evangéliumi szakasz János bebörtönzésének hírével kezdődik, ami épp olyan igazságtalan, mint bármely más idő igazságtalanságai. Az idők teljessége nem külső tényezőktől függ, nem kedvező körülményektől: az idő akkor is beteljesedik, ha továbbra is minden a határokról, törékenységről, igazságtalanságról és bűnről tanúskodik.

Akkor hát miért teljesedett be az idő? Mi az a várt esemény, amely most megtörtént? Maga Jézus mondja ezt el rögtön az iménti kijelentés után: az idő beteljesedett, mert Isten országa közeli lett. Van valami új a történelemben, ami arról vall, hogy maga Isten lett közelivé, és ez a valami éppen Jézus személye. Az idő beteljesedett, mert az idő Őt várta.

Ennek pedig következményei vannak, és nagyon fontos, hogy meglássuk, mik ezek.

Mivel az idő beteljesedett, mivel Isten Országa közel van, ezért „térjetek meg és higgyetek az Evangéliumban” (Mk 1,15).

A „térjetek meg” szó szerint azt jelenti, hogy „változtassátok meg a felfogásotokat”, kezdjetek el másként, új módon gondolkodni. Többé ne úgy gondolkodjatok, mint korábban, amikor még várakoztatok. Most gondolkodjatok úgy, mint akik saját szemükkel látják az elérkező Országot/Uralmat. Nem erkölcsi megtérésről van szó, nem a magatartás megváltoztatásáról, nem arról, hogy a rossz viselkedést hagyjuk abba. Az első megtérés a gondolkodás megtérése, ami egyszerűen annyit kíván, hogy vegyük észre, fordítsuk figyelmünket a felé az újdonság felé, ami immár jelen van.

A megtérés azt jelenti, hogy hiszünk az Evangéliumban, abban a jó hírben, amely Isten történelemben való jelenlétét hirdeti: ebben a történelemben úgy, ahogy az van.

Közvetlenül ezután Márk példát ad erre az új éltre, erre a megtérésre az első tanítványok meghívásával: az ő életükben az idő beteljesedik, megtérnek és az élet egy új logikájába lépnek be.

Ez a két testvérpár meghallja a meghívást és a mester követésére vállalkozik: többé nem ők döntenek saját életük, útjuk felől, hanem valaki más követésére szánják el magukat és engedik, hogy Ő irányítson. Meglátták Jézusban azt az Országot/Uralmat, amelyik közeli lett, és megváltoztatták életüket. Hogy ez megtörténjen, mindenekelőtt „otthagyniuk” kell: alapvető ige, mely kétszer is szerepel az elbeszélésben (Mk 1.18.20). Otthagyni a munkát, a családot, a korábbi életet, hogy képesek legyenek befogadni. Otthagyni azt jelenti, hogy teret adunk önmagunkban, hogy az új kicsírázhasson.

Mindez nem magától értetődő: az evangélium példát hoz arra is, aki meghívásban részesült, hogy otthagyjon, de nem teszi meg, mert azok a javak, amelyek szívét lefoglalják, túl erős köteléket jelentenek. A gazdag ifjú meghívásában látjuk ezt (Mk 10,17–22).

Ez megérteti velünk, hogy még otthagyni is kegylemből fakad, ajándék: nem lehet saját erőnkből megtenni, hanem csak egy új látásmód által, ami Isten olyan ajándéka, ami által szívünk mélyén ráébredünk, hogy az idő valóban beteljesedett számunkra itt és most.

Az egyetlen, amit Jézus kér, hogy otthagyjunk. Érdekes, hogy a mai evangéliumban nem Jézus kéri ezt. Olyan, mintha a szív követelménye volna. Olyan igény, amely önmagától születik, amikor ráébredünk, hogy az ajándék nagy, és helyet kell számára készítenünk. Mindaz pedig, ami a várakozás idejéhez tartozott, most akadályt képez.

Ezeknek az első tanítványoknak, akik otthagynak, Jézus megígéri: „emberek halászaivá teszlek titeket” (Mk 1,17). Mit jelent emberek halászainak lenni? Nagyon eredeti kifejezés, melynek sokféle magyarázata született.

Többek között azt az új nézőpontot látszik hangsúlyozni, amelyik most megnyílik a végtelenre: a tanítványok többé nem halat fognak, hanem az emberiség, a világ életével és üdvösségével törődnek.

Az Úr abból indul ki, amik már vagyunk, amit már meg tudunk tenni, de életünket sokkal tágabb horizontba helyezi, mint amibe a mi kicsiny emberi terveink engednék.

Követésre vállalkozni azt jelenti, hogy belépünk ebbe az új időbe, amely kitágítja a teret.

Egy időhatározószó gyakran visszatér Márk evangéliumában (az újszövetségi 51 előfordulásából több mint 40 itt jelenik meg): azonnal. Nincs helye a hezitálásnak vagy a totojázásnak. Másutt is fogja mondani, hogy ne vesztegessék az idő, hanem kövessék őt (Mt 8,22; Lk 9,57–62). A hit Jézusban és az ő követése sem időt, sem teret nem hagynak a számítgatásnak és az emberi megfontolásoknak. A követés a feltétel nélküli bizalom gesztusa, ahogyan ingyenes a meghívás is. Csak lendületesen és szabadon tehető meg, magaféltés nélkül, egyedül Benne bízva.

+ Pierbattista

Frodította: Dr. Sz. Gy.

http://www.keesz.hu/a-vedooltas-elfogadasa-egyeni-es-kozossegi-felelossegunk

A védőoltás elfogadása egyéni és közösségi felelősségünk

A KÉSZ örömét fejezi ki, hogy a védőoltás széleskörű elérhetősége által legyőzhetővé vált az egészségünket, lelki békénket, társadalmunkat és gazdaságunkat veszélyeztető koronavírus-járvány.

Emberi kapcsolatainkat és közösségeinket a bizalom tartja össze, enélkül a társadalomban elidegenedés és káosz lenne úrrá. Az egészségtudomány kutatói – köztük kiemelkedő magyar tudósok – megérdemlik a bizalmunkat, amikor a koronavírus ellen kifejlesztett oltóanyag beadatását mérlegeljük.

A KÉSZ arra kér mindenkit, hogy az elbizonytalanító információk helyett, amelyek gyakran önös politikai érdekekből származnak, próbáljunk meg hinni és bizalommal lenni a tudósok jó szándékában és életet védő elköteleződésében.

Nem elegendő ugyanis, ha csak az előírt óvintézkedések betartásával, maszkviseléssel és távolságtartással járulunk hozzá a járvány sikeres legyőzéséhez. Ahogy Ferenc pápa is felhívta a figyelmünket rá, az egyéni és kollektív felelősséget is szem előtt tartva az oltás beadatása nem egy választható lehetőség, hanem erkölcsi kötelességünk, ami által saját magunkat, szeretteinket és környezetünket is sokkal nagyobb biztonságban tudhatjuk.

Ha nem akarjuk, hogy a mindennapjaink továbbra is az életveszélyről, a társadalmi és gazdasági károkról, a korlátozásokról szóljanak, akkor az élet védelmében és társadalmi felelősségünk tudatában arra kérünk mindenkit, hogy fogadja el a védőoltást és erre bátorítsa a környezetében élőket is.

Budapest, 2021. január 15.

a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége

Fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. január 17.

ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP

A karácsonyi idő befejeződött és megkezdődött az év-közi idő, amelynek liturgikus színe a zöld. Az évközi idő vasárnapjain az Egyház Jézus nyilvános működésére em-lékezik, és feleleveníti előttünk Jézus életének esemé-nyeit és tanítását. Jézus az Egyházban tovább él közöt-tünk: új életet ad, tanít, vezet és segít az üdvösség útján.

KEZDŐÉNEK Zsolt 65, 4

Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, Istenünk, nevedet énekkel dicsérje, fölséges Urunk!

OLVASMÁNY 1 Sám 3, 3b–10. 19

Az Úristen most is panaszkodhatnék, mint Ezekiel korá-ban: „Izrael háza nem akar meghallgatni, mert Izrael egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve” (Ez 3, 7). Így fordulnak el sokan ma is Istentől s az Egy-ház tanításától. Sámuel ajkáról viszont az Istenre figye-lés örök érvényű mondata hangzik el: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Ugyanígy figyeljünk mi is az Úr szavára!

VÁLASZOS ZSOLTÁR 39. Zsoltár

Válasz: Íme, eljövök, Uram, *

hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.

SZENTLECKE 1 Kor 6, 13c–15a. 17–20

Az emberi testről a legszebb tanítás az, hogy a „Szent-lélek temploma”. S ezt a templomot nem szabad meg-szentségteleníteni. A tapasztalat mondatja Szent Pállal, hogy az erkölcsi életben talán a legnagyobb rombolást a paráznaság, a szexuális szabadosság okozza.

ALLELUJA Jn 1, 41. 17b

Megtaláltuk a Messiást, azaz Krisztust, * kegyelmet és igazságot kaptunk általa.

EVANGÉLIUM Jn 1 35–42

Sámuel hallgatott az Úr szavára. Keresztelő Szent János két tanítványa is készségesen elfogadja a Jézusról szóló tanúságtételt, és csatlakozik az Úrhoz. Sőt, András Jé-zushoz vezeti testvérét, Pétert is. Ő lesz az Egyház szik-laalapja.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Mi is kérdezzük meg Jézustól: „Mester, hol laksz?” S nekünk azt válaszolja: „Itt lakom az oltárszekrényben, az Eukarisztiában. Gyakran jöjjetek, és látogassatok meg!”

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 22, 5

Asztalt terítettél nekem, és pompás itallal töltöd meg serlegem.

ELMÉLKEDÉS

Az Egyház győzedelmeskedik a világon… Királyságok megerősödnek és lehanyatlanak, nemzetek szétterjesz-kednek és összezsugorodnak, uralkodóházak tűnnek fel és tűnnek el, uralkodók születnek és halnak, szövetsé-gek, pártok, társaságok, egyesületek, céhek, intézmé-nyek, bölcseletek, szekták és eretnekségek keletkeznek és kimúlnak. Napjaik meg voltak számlálva, csak az Egyház örök. Szent John Henry Newman

ÁRPÁD–HÁZI SZENT MARGIT

Ünnepe: január 18.

Apja IV. Béla, a tatárjárás és újjáépítés korának királya, édesanyja Laszkarisz Mária, testvérei közé tartozik Szent Kinga. Dalmáciában született, szülei fogadalmat tettek, ha Isten megmenti az országot a tatároktól, születendő gyermeküket neki szentelik. Veszprémben domonkos nővérek nevelték, majd a Nyulak szigetén (ma: Margit-sziget) épült kolostorban. 1254–ben fogadalmat tett. A vezeklésnek és a keresztény szeretet gyakorlásának szen-telte egész életét. Itt halt meg 1270-ben. XII. Piusz pápa 1943. november 19–én avatta szentté. Radó Polikárp írá-sában (1958) így méltatja a szentet: „Életformának az egyház esztendejét, a liturgikus évet választotta, és a vi-lág Megváltójának üdvözítő életét élte át önmaga for-málásában.” Budapest védőszentje.

ESZTERGOMI BOLDOG ÖZSÉB

Ünnepe: január 20.

Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban szüle–tett 1200 körül. Teremtőjéhez és Megváltójához éjjel–nappal jámbor imádságokkal könyörgött. Sokat virrasz-tott, és minden idejét Isten tiszteletére, elmélkedésre vagy tanulásra fordította. Érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki. Gyakran vendégül látta a ma–gányos barlangokban lakó embereket, akiknek társaságát annyira megkedvelte, hogy elhatározta, ő maga is el-hagyja a világot. A tatárjárás után 1245 táján társaival a Pilisbe vonult remetének. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva 1250-ben a magyar remetéket egybe-gyűjtötte, és Esztergom közelében a Szent Kereszt tisz-teletére kis templomot és monostort épített. 1262–ben IV. Orbán pápától Szent Ágoston Reguláját kérte rendje számára, amelyet azonban nem nyerhetett el a remete-testvérek nagyfokú szegénysége miatt. Ezért a pápa megbízásából Pál veszprémi püspök adott a remete-közösségnek életszabályt. Remetetestvéreivel még húsz évig élt közösségben, amelyet Első Remete Szent Pál oltalmába ajánlott. Végül testvéreit Isten és a felebarát szeretetére buzdítva és őket üdvös tanításokkal meg-erősítve 1270. január 20-án elhunyt az Úrban. Sírját és a Szent Kereszt monostort a törökök valószínűleg már 1526–ban elpusztították. Folyamatos tisztelete miatt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. november 16–án, a pálos rendi naptár megerősítése alkalmával en-gedélyezte, hogy őt a boldogok között tisztelhessük.

A VILÁGOSSÁG RÓZSAFÜZÉR TITKAI

1. Aki a Jordán vizében megkeresztelkedett.

2. Aki a kánai menyegzőn kinyilvánitotta isteni erejét.

3. Aki meghírdette Isten országát.

4. Aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét.

5. Aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát.

IMÁDKOZZUNK A KERESZTÉNYEK EGYSÉGÉÉRT

EZEKBEN A NAPOKBAN!

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Márk evangéliumának Jézus megkeresztelkedéséről szóló elbeszélése jelentős eltéréseket mutat a másik két szinoptikus evangéliumhoz képest.

Máté és Lukács evangéliumában a megkeresztelkedést megelőzik Jézus születésének elbeszélései, amelyek röviden bemutatják a most színre lépő személy alakját.

Márk evangéliumában ez nem történik meg. Jézus közvetlenül itt, a kereszteléssel lép színre.

Színre lép, és úgy tűnik, senki nem veszi tudomásul jelenlétét: pontosan olyan, mint bárki más, egy a „mind” közül (Mk 1,5), akik Keresztelő Jánoshoz sietnek, hogy megkeresztelkedjenek. Senki sem figyel fel rá.

Még Keresztelő János sem, aki pedig várja őt és róla beszél.

Hiányzik az a párbeszéd, amelyet a másik két szinoptikus hangsúlyoz, és amelyben Keresztelő János kifejezésre juttatja zavarát, amikor keresztelési rítusán fogadja Jézust.

Amint a többi szinoptikus evangéliumban, úgy itt is a keresztelés egy epifániának, Isten ünnepélyes megjelenésének felel meg: az Atya látja az emberi tapasztalatban egészen megmerítkező Fiút, és teljes tetszését nyilvánítja ki. Azonban a másik két szinoptikustól eltérően itt is egyedül csak Jézus veszi tudomásul ezt a történést: csak ő látja a megnyílt egeket és hallja az Atya hangját (Mk 1,10).

Más eltérés is van.

Míg Máté és Lukács evangéliumában megnyílnak az egek, addig Márk evangéliumában egy szakadás van. Egy szakadás kimondja egy olyan hasadék, egy olyan nyílás minden erejét, amelyet nem lehet többé újra összerakni. Ez a kifejezés (szkizo) egyetlen másik, igen fontos szakaszban jelenik meg újra Márk evangéliumában: Jézus halálakor a Templom függönye „kettészakad” (Mk 15,38) felülről az aljáig.

Mit jelent ez a párhuzam? A Templomban a függöny korlátozta a szent helyre való bejutást, ahová senkinek nem volt szabad belépnie. Az volt Isten jelenlétének a helye. Az ég, a függöny tehát határok. Határt vonnak az ég és a föld, Isten és az ember, a szent és a profán közé: lehatárolnak, valamiképpen elválasztanak.

Ez a gát itt átszakadt. Ez az a jó hír (Mk 1,1), amelyet Jézus hozott: mától, ezzel az alázatos emberi gesztussal, amelyet Isten választ, hogy osztozzon személyes, bűn által megjelölt létünk törékenységében, van egy szakadás, egy szülés. Véget ér egy világ és egy másik születése kezdődik. Valami új kezdődik, amiről még semmit nem tudunk, csak azt, hogy egyesíti az eget és a földet, Istent és az embert.

Egy szakadás, amely a kereszten lesz teljessé, amikor Isten magára veszi átkozottságunkat és helyette életét adja nekünk: ott minden gát végleg összetörik, ég és a föld valóban egy lesz.

Ez a szakadás tehát az első elem, amely összekapcsolja Jézus megkeresztelését a kereszttel, de nem az egyetlen.

A „keresztség” csak egy megnevezés, melyet Jézus ad a szenvedésnek. Erről beszél, amikor Zebedeus fiainak válaszol (Mk 10,38–39), akik azt kérik, hogy dicsőségének részesei legyenek: ez a keresztség, amelyen most Jézus készül keresztülmenni, olyan átkelés, ami mindenkire vár. Aki be akar lépni az új életbe, a dicsőségbe, annak számára ez a kapu.

Mi több, mind a megkeresztelkedésnél, mind pedig a kereszten ott van a Lélek jelenléte. Itt, a megkeresztelkedésnél galamb alakjában ereszkedik Jézusra (Mk 1,10); a kereszten maga Jézus ajándékozza mindenkinek, amikor „kileheli” (Mk 10,37.38).

A Lélek éppen az az új élet, amely ebből a szakadásból születik, amely e hasadékon keresztül újra áradni és egyesíteni tud: egyedülálló élet, Isten élete árad most Isten és ember között, ahogyan a szőlőtő és a szőlővesszők között (vö. Jn 15).

Végül egy utolsó közös mozzanat. A szakadás után ott van Jézus ünnepélyes bemutatása: „Isten Fia”. Itt az Atya nyilvánítja ki, a keresztnél egy pogány százados (Mk 15,39). Mintha Isten éppen azáltal volna felismerhető, hogy képes szétszakítani az egeket és lepleket, képes a Lelket ajándékozni. És mind az ég, mind a föld felismerik őt ebből a jelből, mintha az ég és a föld e mély egység felé tartana. Az Atya Fiúként ismeri el Jézust, és ugyanígy a távolálló pogány százados is. Aki szétszakítja az eget, nem lehet más, mint az Isten Fia.

Mindezt – mint mondtuk – csak Jézus fogja fel.

Mindenki más számára így, kezdetben ez az epifánia talán túl erőteljes, túl ragyogó, mint ahogy Isten megjelenése volt a Sínai-hegyen. Időre és az evangélium egész útjára szükségünk van ahhoz, hogy beléphessünk ebbe az újjáteremtésbe, ahol az ég és a föld ismét közel vannak egymáshoz, összeérnek.

Jézus megkeresztelkedése az ég és föld, Isten és ember, Teremtő és teremtmény között megújult egység meghirdetése. Ezt az egységet maga a pásztoroknak és az egész világnak megmutatkozott, gyermekké lett Isten valósította meg. Ma kijelölte és elindította megváltó küldetését, amely a Jordánból Jeruzsálembe viszi, ahol Isten szeretete leplek nélkül fog megnyilvánulni.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.