fr. Kiss BArnabás ofm, Detroit
2020. december 20.
ADVENT 4. VASÁRNAPJA
Az egek harmatozzák a Megváltót. Isten másként is megválthatta volna a világot. Ő azonban hatalmas, cso-dálatos a megváltásban is: szeretetből lehajolt hozzánk.
KEZDŐÉNEK Iz 45, 8
Harmatozzatok, egek onnen felülről, és ti, felhők, hul-lassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!
OLVASMÁNY 2 Sám 7, 1–5. 8b–12. 14a. 16
A gondviselő Isten nagy–nagy szeretettel vigyázott népé-re: kivezette Egyiptomból, neki adta Kánaán földjét, és megvédte az ellenséggel szemben. Igaz, hogy Dávid Fiá-nak a keresztfa lett a trónja, de ez nem vereség, hanem Isten szeretetének jele és eszköze, mert általa kaptuk az üdvösséget.
VÁLASZOS ZSOLTÁR 88. Zsoltár
Válasz: Hadd énekeljem örökké *
Urunknak irgalmas jóságát!
SZENTLECKE Róm 16, 25–27
Az örök idők csendje után felhangzott Isten szava, üze–nete. Titkainak fátyolát fellebbentette az Úr. Nekünk pe-dig szemet adott, hogy lássunk; fület, hogy halljunk; szí-vet, hogy megértsük: mennyire szeret bennünket és ja-vunkat akarja.
ALLELUJA Lk 1, 38
Íme, az Úrnak szolgálóleáya: * legyen nekem a te igéd szerint!
EVANGÉLIUM Lk 1, 26–38
Még elképzelni sem tudjuk annak a percnek a szentségét és fontosságát, amikor a Názáreti Szűz édesanya lett. Megkedvelte őt Isten, édesanyjává tette, királyi Gyer-mek királyi Anyjává. Mária azonban továbbra is alázatos maradt: az Úr szolgálóleánya.
AZ EUCHARISZTIÁHOZ
A Szűzanya tiszta lelkületével, alázatosságával, szolgáló szeretetével ajánljuk fel mi is magunkat Istennek! Szol-gálni akarunk: csendben, szerényen és áldozatos lélek-kel.
ÁLDOZÁSI ÉNEK Iz 7, 4 Íme, a Szűz fogan, Fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el.
ELMÉLKEDÉS
A római Fórumról származik az a hatalmas márvány–oszlop, amely a S. Maria Maggiore–bazilika előtti téren Szűz Mária bronzszobrát tartja. Ez a szobor 1613–ból való, a francia G. Barthélot alkotása. Az oszlopon ez a fölírás áll: „Büszke vagyok, hogy azt hordozhatom, aki a Megváltót hordozta.”
Üdvözítőnk édesanyja, Szeplőtelen Szűzanya,
könyörögj érettünk, akik hozzád menekszünk!
ADVENTI GONDOLATOK
Érdemes megfontolni
Fonák jelenség: minél kifinomultabb a lélek, annál több hibát ismer fel magában, – minél eldurvultabb, annál tö-kéletesebbnek képzeli magát. Vajon mi hová soroljuk magunkat?
Valahányszor szentmisén veszünk részt, bocsánatot ké-rünk Istentől mindenért, amit hibáztunk gondolattal, szó-val, cselekedettel és mulasztással. Tényleg elismerjük-e ilyenkor hibáinkat, vagy csupán üres frázis az elmon-dott bűnbánati ima? Jacob Koch SVD
Állj mellettem, Uram, a mindennapok során! Ne hagyd, hogy ezernyi dologgal törődjem, csak veled nem! Ne hagyd, hogy ezer felé járjon az eszem, csak terád ne gon-doljak! Segíts, hogy reggel és este szívesen gondoljak rád, el ne fussak előled! Te légy életem központja: te, Uram, aki szent vagy mindörökké! Romano Guardini
A mindennapi életben többnyire nem vagyunk tudatában annak, hogy sokkal többet kapunk, mint adunk. Ha tu–dunk hálásak lenni, akkor gazdagszik igazán az életünk. Könnyen túlbecsüljük saját tetteinket, tevékenységünket, holott sokkal jelentősebb volt az, amivé mások formál-tak minket.
Istent sohase birtokoljuk annyira, hogy már ne kellene őrá várnunk. Viszont ha várjuk őt, ne feledjük: Isten már sokkal előbb várt minket! Dietrich Bonhoeffer
TANULSÁGOS TÖRTÉNET
A NÉGY GYERTYA
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Az első azt mondta:
– ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni. – Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
– ÉN VAGYOK A HIT! Sajnos az emberek fölösleges–nek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. – A követke-ző pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
– ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni! Az emberek nem törődnek velem. Semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. – Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
– De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mind-örökké! – Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
– ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.
Leave a Comment
Last Updated: 2020-12-17 by Plébános
2020. december 20. Advent 4. vasárnapja
fr. Kiss BArnabás ofm, Detroit
2020. december 20.
ADVENT 4. VASÁRNAPJA
Az egek harmatozzák a Megváltót. Isten másként is megválthatta volna a világot. Ő azonban hatalmas, cso-dálatos a megváltásban is: szeretetből lehajolt hozzánk.
KEZDŐÉNEK Iz 45, 8
Harmatozzatok, egek onnen felülről, és ti, felhők, hul-lassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!
OLVASMÁNY 2 Sám 7, 1–5. 8b–12. 14a. 16
A gondviselő Isten nagy–nagy szeretettel vigyázott népé-re: kivezette Egyiptomból, neki adta Kánaán földjét, és megvédte az ellenséggel szemben. Igaz, hogy Dávid Fiá-nak a keresztfa lett a trónja, de ez nem vereség, hanem Isten szeretetének jele és eszköze, mert általa kaptuk az üdvösséget.
VÁLASZOS ZSOLTÁR 88. Zsoltár
Válasz: Hadd énekeljem örökké *
Urunknak irgalmas jóságát!
SZENTLECKE Róm 16, 25–27
Az örök idők csendje után felhangzott Isten szava, üze–nete. Titkainak fátyolát fellebbentette az Úr. Nekünk pe-dig szemet adott, hogy lássunk; fület, hogy halljunk; szí-vet, hogy megértsük: mennyire szeret bennünket és ja-vunkat akarja.
ALLELUJA Lk 1, 38
Íme, az Úrnak szolgálóleáya: * legyen nekem a te igéd szerint!
EVANGÉLIUM Lk 1, 26–38
Még elképzelni sem tudjuk annak a percnek a szentségét és fontosságát, amikor a Názáreti Szűz édesanya lett. Megkedvelte őt Isten, édesanyjává tette, királyi Gyer-mek királyi Anyjává. Mária azonban továbbra is alázatos maradt: az Úr szolgálóleánya.
AZ EUCHARISZTIÁHOZ
A Szűzanya tiszta lelkületével, alázatosságával, szolgáló szeretetével ajánljuk fel mi is magunkat Istennek! Szol-gálni akarunk: csendben, szerényen és áldozatos lélek-kel.
ÁLDOZÁSI ÉNEK Iz 7, 4 Íme, a Szűz fogan, Fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el.
ELMÉLKEDÉS
A római Fórumról származik az a hatalmas márvány–oszlop, amely a S. Maria Maggiore–bazilika előtti téren Szűz Mária bronzszobrát tartja. Ez a szobor 1613–ból való, a francia G. Barthélot alkotása. Az oszlopon ez a fölírás áll: „Büszke vagyok, hogy azt hordozhatom, aki a Megváltót hordozta.”
Üdvözítőnk édesanyja, Szeplőtelen Szűzanya,
könyörögj érettünk, akik hozzád menekszünk!
ADVENTI GONDOLATOK
Érdemes megfontolni
Fonák jelenség: minél kifinomultabb a lélek, annál több hibát ismer fel magában, – minél eldurvultabb, annál tö-kéletesebbnek képzeli magát. Vajon mi hová soroljuk magunkat?
Valahányszor szentmisén veszünk részt, bocsánatot ké-rünk Istentől mindenért, amit hibáztunk gondolattal, szó-val, cselekedettel és mulasztással. Tényleg elismerjük-e ilyenkor hibáinkat, vagy csupán üres frázis az elmon-dott bűnbánati ima? Jacob Koch SVD
Állj mellettem, Uram, a mindennapok során! Ne hagyd, hogy ezernyi dologgal törődjem, csak veled nem! Ne hagyd, hogy ezer felé járjon az eszem, csak terád ne gon-doljak! Segíts, hogy reggel és este szívesen gondoljak rád, el ne fussak előled! Te légy életem központja: te, Uram, aki szent vagy mindörökké! Romano Guardini
A mindennapi életben többnyire nem vagyunk tudatában annak, hogy sokkal többet kapunk, mint adunk. Ha tu–dunk hálásak lenni, akkor gazdagszik igazán az életünk. Könnyen túlbecsüljük saját tetteinket, tevékenységünket, holott sokkal jelentősebb volt az, amivé mások formál-tak minket.
Istent sohase birtokoljuk annyira, hogy már ne kellene őrá várnunk. Viszont ha várjuk őt, ne feledjük: Isten már sokkal előbb várt minket! Dietrich Bonhoeffer
TANULSÁGOS TÖRTÉNET
A NÉGY GYERTYA
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Az első azt mondta:
– ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni. – Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
– ÉN VAGYOK A HIT! Sajnos az emberek fölösleges–nek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. – A követke-ző pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
– ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni! Az emberek nem törődnek velem. Semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. – Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
– De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mind-örökké! – Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
– ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.
Category: Egyéb
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja