„Az Isten szeretet.” (1Jn 4,8)

A feltámadás reményében adjuk hírül, hogy

Páldeák Iván P. Szabolcs OFM

ferences szerzetes, életének 98., szerzetességének 75., papságának 71. évében

2024. július 15-én elhunyt.

Szabolcs atya 1926. november 9-én született Budapesten mélyen hívő családba. Gyerekként örömmel vett részt a cserkészet életében, és ugyancsak ekkor, iskolásévei alatt ismerte meg Baylon Szent Paszkál történetét és példáját, akinek Eucharisztia-tisztelete életre szólóan megragadja. Élete fontos eseményeként éli meg a Budapesten rendezett Eucharisztikus Kongresszust 11 évesen és 94 évesen is.

A Királyi Katolikus Gimnáziumban érettségizik, majd – Buda ostroma után – három éven át a Műegyetem hallgatója. 1948-ban lép a ferences rendbe, ahol első fogadalma után Gyöngyösön, majd – a szerzetesrendek 1950-es szétszóratása miatt – Esztergomban tanul teológiát. 1953-ban történő papszentelése után előbb az esztergomi iskolában lesz prefektus tanár, majd a szentendrei gimnáziumban tanít. Amint később megvallotta, nem érezte igazán magáénak a pedagógiai munkát, mégis több mint két évtizeden át vállalt szolgálatot abban a két intézményben, amelyek fenntartása akkoriban a szerzetesközösség fennmaradásának feltétele volt. Már csaknem ötven éves, amikor az amerikai magyarok lelkipásztori ellátására kap küldetést a Kapisztrán Szent János Kusztódiába, ahol több mint tizenhét éven át szolgál különböző helyeken és feladatokban. Úgy érzi, végre azt csinálhatja, amit szeret, de a küzdelmek itt sem maradnak el többek között a nyelvi nehézségek miatt. Szolgálati helyei az USA-ban és Kanadában, hol káplánként, hol templomigazgatóként: Detroit, Winnipeg, Milwaukee, New York, New Brunswick, Trenton.

1992-ben azzal a kéréssel költözik haza Magyarországra, hogy remeteségben élhessen. Így lesz lelkész évekig Mátraházán. Hetvenéves korától plébániai kisegítőként szolgál Gyöngyösön, majd Budapesten. Ezek az évek a hívő visszatekintés idejét is jelentették számára, amelyről könyvei és a vele készült interjúk tanúskodnak. Egyre mélyebb meggyőződéssel és egyszerűséggel akarja hirdetni, hogy „Isten a szeretet, és ez az egyetlen örök valóság”. 2020-tól újra Esztergomban élt, itt ünnepelte papságának 70. évfordulóját is, amelyre buzgón készült.

Szabolcs atyáért 2024. augusztus 1-jén,

a budapesti Országúti Ferences Plébániatemplomban

10.30-kor napközi imaórát imádkozunk, 11 órai kezdettel szentmisét mutatunk be, majd ezt követően kerül sor a temetésre a rendház kriptájában.

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki!