Ma Epifánia, vagyis az „Úr megjelenésének” ünnepét tartjuk. Az evangélium elmondja, milyen mély alázattal és rejtettséggel jött el Jézus a világba. Szent Máté leírja a bölcsek történetét, akik Keletről érkeznek a csillag nyomán, hogy imádják a zsidók újszülött királyát. Valahányszor ezt a beszámolót halljuk, megdöbbent az éles különbség, amely egyrészt a bölcsek viselkedése, másrészt Heródes és a zsidók magatartása között van. Az evangélium azt mondja, hogy a bölcsek szavait hallva „zavarba jött Heródes és vele egész Jeruzsálem.” (Mt 2,3) Heródes nyugtalan, mert abban, akit a bölcsek kerestek riválist látott maga és gyermekei számára. Másrészt a vének és a Jeruzsálem lakói csodálkoznak, ahelyett, hogy felébrednének a letargiából és gondolnának arra, amit Izajás próféta előre megmondott: „Mert gyermek születik nekünk,fiú adatik nekünk;az uralom az ő vállán lesz,és így fogják hívni nevét:Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.” (Iz 9,6)
Miért aggódott Jeruzsálem? Úgy tűnik, az evangélista szándéka az, hogy anticipálja a főpapok és a Főtanács és a nép viselkedését a felnőtt Jézussal szemben. Világos az is, hogy a Szentírás és a messiási próféciák ismerete nem vezet el mindenkit Jézushoz. Eszünkbe jut, hogy Jézus szenvedése előtt sírt Jeruzsálem fölött, mert nem ismerte fel látogatásának idejét (Vö. Lk 19,44). Itt látjuk a történelem egyik válságos pontját: Isten Jézus személyében „övéihez jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1,11) Az egész Bibliában ott van az ellenségeskedés, a kétértelműség vagy felszínesség magatartása, amely minden személyt és a „világot” reprezentál, amikor elzárkózik az igazi Isten misztériuma előtt, aki eljött, hogy lefegyverezzen minket a szeretetről szóló tanításával. Jézus a „zsidók királya” (Vö. Jn 18,37) az irgalom és hűség Istene. Ő arra vágyik, hogy szeretetben és igazságban uralkodjék, azt kéri tőlünk, térjünk meg, hagyjuk el a gonosz tetteket és induljunk el a jó úton.
Ebben az értelemben „Jeruzsálem” mindnyájunkat jelképez! Mária, aki hittel fogadta Jézust, segítsen minket, hogy ne zárjuk be szívünket a megváltás evangéliuma előtt. Inkább engedjük, hogy azt meghódítsa és megváltoztassa „Emmanuel”, az Isten, aki eljött, hogy köztünk lakozzon és felajánlja nekünk békéjének és szeretetének ajándékát. (XVI. Benedek pápa)
Leave a Comment
Posted: 2020-01-05 by Plébános
Urunk megjelenése
Ma Epifánia, vagyis az „Úr megjelenésének” ünnepét tartjuk. Az evangélium elmondja, milyen mély alázattal és rejtettséggel jött el Jézus a világba. Szent Máté leírja a bölcsek történetét, akik Keletről érkeznek a csillag nyomán, hogy imádják a zsidók újszülött királyát. Valahányszor ezt a beszámolót halljuk, megdöbbent az éles különbség, amely egyrészt a bölcsek viselkedése, másrészt Heródes és a zsidók magatartása között van. Az evangélium azt mondja, hogy a bölcsek szavait hallva „zavarba jött Heródes és vele egész Jeruzsálem.” (Mt 2,3) Heródes nyugtalan, mert abban, akit a bölcsek kerestek riválist látott maga és gyermekei számára. Másrészt a vének és a Jeruzsálem lakói csodálkoznak, ahelyett, hogy felébrednének a letargiából és gondolnának arra, amit Izajás próféta előre megmondott: „Mert gyermek születik nekünk,fiú adatik nekünk;az uralom az ő vállán lesz,és így fogják hívni nevét:Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.” (Iz 9,6)
Miért aggódott Jeruzsálem? Úgy tűnik, az evangélista szándéka az, hogy anticipálja a főpapok és a Főtanács és a nép viselkedését a felnőtt Jézussal szemben. Világos az is, hogy a Szentírás és a messiási próféciák ismerete nem vezet el mindenkit Jézushoz. Eszünkbe jut, hogy Jézus szenvedése előtt sírt Jeruzsálem fölött, mert nem ismerte fel látogatásának idejét (Vö. Lk 19,44). Itt látjuk a történelem egyik válságos pontját: Isten Jézus személyében „övéihez jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1,11) Az egész Bibliában ott van az ellenségeskedés, a kétértelműség vagy felszínesség magatartása, amely minden személyt és a „világot” reprezentál, amikor elzárkózik az igazi Isten misztériuma előtt, aki eljött, hogy lefegyverezzen minket a szeretetről szóló tanításával. Jézus a „zsidók királya” (Vö. Jn 18,37) az irgalom és hűség Istene. Ő arra vágyik, hogy szeretetben és igazságban uralkodjék, azt kéri tőlünk, térjünk meg, hagyjuk el a gonosz tetteket és induljunk el a jó úton.
Ebben az értelemben „Jeruzsálem” mindnyájunkat jelképez! Mária, aki hittel fogadta Jézust, segítsen minket, hogy ne zárjuk be szívünket a megváltás evangéliuma előtt. Inkább engedjük, hogy azt meghódítsa és megváltoztassa „Emmanuel”, az Isten, aki eljött, hogy köztünk lakozzon és felajánlja nekünk békéjének és szeretetének ajándékát. (XVI. Benedek pápa)
Category: Egyéb
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja