Két hét van még Húsvétig és a mai vasárnapi szentírási szakaszok a feltámadásról szólnak. Nem Jézus feltámadásáról, amely teljesen új valóság, hanem saját feltámadásunkról, amelyre mindnyájan vágyakozunk és amelyet Krisztus adott nekünk a halálból való feltámadás által. Valójában a halál úgy áll előttünk, mint egy hatalmas fal, amely meggátol abban, hogy lássuk, mi van mögötte, mégis, szívünk e fal fölé hatol és még ha nem is értjük, hogy mit takar, nem szűnünk meg gondolkodni arról, és szimbólumokkal kifejezni az örök utáni vágyunkat.

Ezekiel próféta azt hirdeti meg a zsidó népnek, amely száműzetésben van távol Izraeltől, hogy Isten kinyitja a halottak sírjait és haza viszi őket, hogy békében nyugodjanak (Vö. Ez 37,12-14). Az ember ősi vágya az, hogy őseivel együtt temessék el, a a „szülőföldbe” vágyik, amely befogad minket a földi baj végén. Ez az elképzelés még nem foglalja magában a halálból való személyes feltámadást, ami csak az Ószövetség korának végén jelenik meg, és még Jézus idejében sem fogadták el mindnyájan a zsidók között. A keresztények között is a feltámadás és örök élet hitét gyakran számos kételkedés és értetlenség kíséri, mert az olyan valóság, amely meghaladja értelmünk határait és a hit aktusát igényli.

A mai evangéliumban – amely Lázár feltámasztásáról szól – a hit szavát halljuk Lázár nővérének, Mártának szájából. Jézus azt mondja neki: „Testvéred föl fog támadni!”, mire azt feleli: „Tudom, hogy föltámad, a feltámadáskor, az utolsó napon!” (Jn 11,23-24) De Jézus folytatja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, még ha meghal is élni fog!” (Jn 11,25-26). Ez az igazi újdonság, amely bőségesen meghalad minden határt! Krisztus lerombolja a halál falát, Benne lakozik az Istenség teljessége, aki az élet, az örök élet. Így a halálnak nincs hatalma Fölötte, és Lázár feltámasztása a jele az Ő teljes uralmának a testi halál felett, amely Isten előtt az alváshoz hasonlít! (Vö. Jn 11,11)

Azonban van egy másikféle halál, amely Krisztus legkeményebb harcába került, aminek a kereszt volt az ára: az a lelki halál és a bűn, amely az emberi létet pusztulással fenyegeti. Ahhoz, hogy legyőzze ezt a halált, Krisztus meghalt és feltámadása nem a régi életbe való visszatérés, hanem egy új valóság megnyitása, egy „új földé”, ahol Istennel egyesülünk a mennyben! Pál apostol ezt írja: „Ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.” (Jn 8,11)

Forduljunk Szűz Máriához, akinek már osztályrésze a feltámadás, Ő segítsen, hogy hittel mondhassuk: „Igen, Uram, hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” (Jn 11,27) és elnyerjük üdvösségünket!

XVI. Benedek pápa