A mai – Húsvét 3. vasárnapi – evangélium az emmauszi tanítványok története (Vö. Lk 24,13-35). Az elbeszélés Krisztus két követőjéről szól, akik a szombat utáni első napon, vagyis a Jézus halála utáni harmadik napon szomorúan és lehangoltan elhagyják Jeruzsálemet, s elindulnak egy nem túl távol eső helyre, amit Emmausznak hívnak. Útközben a Feltámadt Jézus csatlakozik hozzájuk, de nem ismerik fel. Jézus, látva csüggedésüket, a Szentírásból megmagyarázza, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, hogy belépjen a dicsőségbe. Majd betért velük a házba, leült, hogy velük egyen, kezébe vette a kenyeret és megtörte, mire azok rögtön felismerték, de Ő eltűnt szemük elől, ott hagyva őket csodálkozva a megtört kenyér, jelenlétének új jele előtt. S akkor mindketten azonnal visszatérnek Jeruzsálembe, hogy a többi tanítványnak beszámoljanak az eseményről.
Hogy pontosan hol van Emmausz, nem tudjuk biztosan. Ezzel kapcsolatosan különböző elképzelések vannak, s ez a tény megengedi, hogy úgy gondoljunk Emmauszra, hogy az minden helyet szimbolizál: az odavezető út pedig minden keresztény, sőt minden ember útja. Útitársunk a feltámadt Krisztus, s Ő felgyújtja szívünkben a hit és remény lángját és megtöri nekünk az örök élet kenyerét. Lukács evangélista az ismeretlen tanítványok ajkára adja a megrázó szavakat: „Azt reméltük…” (Lk 24,21). Ez a múlt idejű ige annyit jelent: hittük, követtük, reméltük… de most mindennek vége. A názáreti Jézus, aki szóban és tettben hatalmas próféta volt elbukott és mi csalódtunk. Az emmauszi tanítványok drámája jól tükrözi korunk sok keresztényének a helyzetét, akiknek hite és reménye kudarcba fulladt. Sokak hite válságba jutott negatív élmények miatt, úgy érezzük, hogy elhagyott és elárult maga az Úr is. De az emmauszi út, amelyen járunk a megtisztulás és az Istenbe vetett hit érésének útja lehet. Ma is párbeszédet folytathatunk Jézussal, hallgathatunk szavára. Ő ma is megtöri a kenyeret és abban Önmagát adja. És így a feltámadt Krisztussal való találkozás mélyebb és hitelesebb megedzett hitet ad, a húsvéti élmény lángját; hitet, amely erős, mert nem emberi elképzelésekre épül, hanem Isten Igéjére és az Eucharisztiában lévő valódi jelenlétére.
Ez a csodálatos evangéliumi szöveg tartalmazza a szentmise szerkezetét: az első részben Jézus szavait hallgatjuk a Szentírás által, a második részben, az Eucharisztia liturgiájában és a szentáldozásban Krisztus jelenvalóvá válik testének és vérének szentsége által. Az Egyház két asztalról táplálkozik, épül és újul meg napról napra hitben, reményben és szeretetben. Imádkozzunk, hogy Szűz Mária közbenjárása átéljük az emmauszi tanítványok élményét, s minden keresztény ember és közösség újra felfedezhesse a feltámadt Krisztussal való találkozás megújító kegyelmét. (XVI. Benedek pápa)
Leave a Comment
Posted: 2020-04-25 by Plébános
Húsvét 3. vasárnapja
A mai – Húsvét 3. vasárnapi – evangélium az emmauszi tanítványok története (Vö. Lk 24,13-35). Az elbeszélés Krisztus két követőjéről szól, akik a szombat utáni első napon, vagyis a Jézus halála utáni harmadik napon szomorúan és lehangoltan elhagyják Jeruzsálemet, s elindulnak egy nem túl távol eső helyre, amit Emmausznak hívnak. Útközben a Feltámadt Jézus csatlakozik hozzájuk, de nem ismerik fel. Jézus, látva csüggedésüket, a Szentírásból megmagyarázza, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, hogy belépjen a dicsőségbe. Majd betért velük a házba, leült, hogy velük egyen, kezébe vette a kenyeret és megtörte, mire azok rögtön felismerték, de Ő eltűnt szemük elől, ott hagyva őket csodálkozva a megtört kenyér, jelenlétének új jele előtt. S akkor mindketten azonnal visszatérnek Jeruzsálembe, hogy a többi tanítványnak beszámoljanak az eseményről.
Hogy pontosan hol van Emmausz, nem tudjuk biztosan. Ezzel kapcsolatosan különböző elképzelések vannak, s ez a tény megengedi, hogy úgy gondoljunk Emmauszra, hogy az minden helyet szimbolizál: az odavezető út pedig minden keresztény, sőt minden ember útja. Útitársunk a feltámadt Krisztus, s Ő felgyújtja szívünkben a hit és remény lángját és megtöri nekünk az örök élet kenyerét. Lukács evangélista az ismeretlen tanítványok ajkára adja a megrázó szavakat: „Azt reméltük…” (Lk 24,21). Ez a múlt idejű ige annyit jelent: hittük, követtük, reméltük… de most mindennek vége. A názáreti Jézus, aki szóban és tettben hatalmas próféta volt elbukott és mi csalódtunk. Az emmauszi tanítványok drámája jól tükrözi korunk sok keresztényének a helyzetét, akiknek hite és reménye kudarcba fulladt. Sokak hite válságba jutott negatív élmények miatt, úgy érezzük, hogy elhagyott és elárult maga az Úr is. De az emmauszi út, amelyen járunk a megtisztulás és az Istenbe vetett hit érésének útja lehet. Ma is párbeszédet folytathatunk Jézussal, hallgathatunk szavára. Ő ma is megtöri a kenyeret és abban Önmagát adja. És így a feltámadt Krisztussal való találkozás mélyebb és hitelesebb megedzett hitet ad, a húsvéti élmény lángját; hitet, amely erős, mert nem emberi elképzelésekre épül, hanem Isten Igéjére és az Eucharisztiában lévő valódi jelenlétére.
Ez a csodálatos evangéliumi szöveg tartalmazza a szentmise szerkezetét: az első részben Jézus szavait hallgatjuk a Szentírás által, a második részben, az Eucharisztia liturgiájában és a szentáldozásban Krisztus jelenvalóvá válik testének és vérének szentsége által. Az Egyház két asztalról táplálkozik, épül és újul meg napról napra hitben, reményben és szeretetben. Imádkozzunk, hogy Szűz Mária közbenjárása átéljük az emmauszi tanítványok élményét, s minden keresztény ember és közösség újra felfedezhesse a feltámadt Krisztussal való találkozás megújító kegyelmét. (XVI. Benedek pápa)
Category: Egyéb
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja