fr. Kiss Barnabás ofm (Detroit)

2020. szeptember 13.

ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP

Az Ószövetségben jogos önvédelemnek számított, ha valaki az őt ért jogtalanságot megtorolta. Egyre kellett csupán ügyelnie, hogy a megtorlásban ne lépje túl a meg-engedett mértéket. Ez a mérték így szólt: szemet szemért, fogat fogért. Ezzel szemben Jézus az ő követőitől azt kívánja, hogy mondjanak le a megtorlásról és szívből bocsássanak meg embertársaiknak.

KEZDŐÉNEK Vö. Sir 36, 18

Adj békét, Urunk, nekünk, akik benned bizakodunk, hogy prófétáid igazmondóknak bizonyuljanak: hallgasd meg hűséges néped könyörgéseit.

OLVASMÁNY Sir 27, 30 – 28, 7

Már az Ószövetségben élő emberek is ismerték a türelem és a megbocsátás erényét. Indoklásul azt hozták fel mellette: nekünk utánoznunk kell Istent, aki népe iránt bizony számtalanszor kimutatta türelmét és megbocsátó irgalmát. De ezt a megbocsátást csupán a saját népük kö-rében gyakorolták.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 102. Zsoltár

Válasz: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: *

könyörületre hajlik szíve.

SZENTLECKE Róm 14, 7–9

„Én Uram, és Istenem!” (Jn 20, 28) – kiáltotta Tamás apostol. Erről szól Szent Pál is, hogy a mi életünk kö-zéppontja Jézus. Az övé vagyunk életünkben és halálunkban egyaránt.

ALLELUJA Jn 13, 34

Jézus mondja: „Új parancsot adok nektek, * szeressétek egymást, amint én szeretlek titeket.”

EVANGÉLIUM Mt 18, 21–35

A megbocsátás nem könnyű. Amelyik pillanatban valaki önmagába néz, és meglátja, hogy családjának, munka-társainak, rokonságának mennyi mindennel tartozik, amikor valaki átérzi bűnösségét, akkor mások bűnössége nem is olyan nagy, nem olyan megbocsáthatatlan. Csak farizeusnak nem szabad lennünk, aki engedékeny ön-magával szemben, de igényes másokkal szemben.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

„Ha ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszed-be jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.” (Mt 5, 23–24) * Jézusom, mindenkivel kibékülök, csak bocsáss meg nekem és részesíts lakomádban!

A SZENT KERESZT FELMAGASZTALÁSA

Szeptember 14–én a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét üljük. Jeruzsálemben évről évre felmutatták a keresztfa ott őrzött darabját a Szent Sír-bazilika felszentelésének évfordulóján. Egyúttal azt is ünnepeljük, hogy Hérakleiosz császár 629-ben személyesen vitte vissza őrzési helyére a keresztfa-ereklyét, amelyet előzőleg a perzsák elraboltak. *  Áldjon, őrizzen és védjen bennünket az Úr, aki Szent Keresztje által megváltotta a világot!

A FÁJDALMAS SZŰZANYA ÜNNEPE

Szeptember 15-e a Fájdalmas Szűzanya ünnepe. Az ünnepnap összefügg a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepével (szeptember 14.). Liturgikus ünneplését először a szervita rendnek engedélyezték. VII. Piusz pápa vezette be az egész Egyházban – hálából a napóleoni fogságból való szerencsés visszatéréséért. Ahol az ünnepről miséznek, ott énekelhető Jacopone da Todi (+1306) szekvenciája, a Stabat Mater (Áll a gyötrött Istenanyja), amely népénekként és számos zeneszerző leg-egyszerűbb feldolgozásától egészen nagy művekig gaz-dag egyházzenei irodalmat teremtett.

IMA A FÁJDALMAS ANYÁHOZ

Mária szívét hét tőr járta át:

‘A te lelkedet is tőr járja át.’ Lukács 2;33-35

Üdvözölt légy Mária, fájdalommal teljes.

A keresztre feszített Jézus van teveled.

Méltó, hogy együtt szenvedjünk veled.

Az asszonyok közül, és méltó,

hogy együtt szenvedjünk

a te méhednek gyümölcsével Jézussal.

Asszonyunk Szűz Mária,

a keresztre feszített Jézus Anyja,

érdemelj ki könnyeket nekünk,

Fiad megfeszítőinek,

most és halálunk óráján! Amen.

A FÁJDALMAS ANYA FÁJDALMÁN ÁTSZŰRŐDIK A FELTÁMADÁS FÉNYE, HOGY MINDEN FÁJDALMUNK ENYHÜLÉST TALÁLHASSON A SZENVEDŐ JÉZUS-NÁL, ÉS AZ Ő FÁJDALMAS ÉDESANYJÁNÁL.

SZENT FERENC SEBEI

Szeráfi Szent Ferenc atyánk a megfeszített Krisztust megtérése első pillanatától haláláig lángoló áhítattal és tisztelettel követte, s őt szóval és cselekedettel minde-neknek hirdette. 1224. szeptember 14–én pedig a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, midőn Alverna he-gyén imádságba merült, Krisztus Urunk csodálatos és meglepő módon szenvedésének jegyeit, a szent sebeket szolgájának testében megújította. Szent atyánk alázato-san rejtegette a stigmákat, de őszinte tanúk bizonyítják, hogy kezein, lábain és oldalán hordozta a be nem gyó-gyuló krisztusi sebeket. A történelem őt tartja az első-nek, aki megkapta testében is Krisztus Urunk sebeit. En-nek az eseménynek ünneplését XI. Benedek pápa enge-délyezte Rendünk számára. Ünnep: szeptember 17.