Júdás, pokol fajzatja, hitszegő barát,

mikép merészelé illeti ronda szád

csókkal  szép Magzatom szerelmes ajakát?

Mert az zengő szavakkal illatos virág,

nem hazudott soha, s nem is szólt ostobát,

de bőven osztogatva igaz szózatát,

nem támadt anyaszülte még, aki csalárd

csókkal szennyezni merné szűzi bársonyát,

S te, aljas ámító, mégis megcsóklád

Fiam, ki isten-ember, s hozzá jóbarát,

ki édes csókjait gyakorta szórta rád,

Ó, álnok! hitvány csókodon Urad elárulád!

Fordította: P. Szedő Dénes ofm. In: Szedő Dénes ofm (szerk.): Philomena: Régi ferences himnuszok, Budapest, 1942, 72.o.