Szabálytalan olvasónapló. Ezt a könyvet olvastam, mindenkinek ajánlom olvasásra 40 év felett!

Bencés Lelkiségi Füzetek 20. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2005. Javított és átdolgozott 2. kiadás

I. A magasból építkező lelkiség – eszményre törekvés

A magasból építkező lelkiség ideálokat állít elénk, amelyekre törekednünk kell, és amelyeket végül be kell teljesítenünk. Az eszményképek feltétlenül pozitív hatással vannak az emberekre. Arra jók, hogy felfedezzük önmagunkban azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten ajándékozott nekünk. Szerepe annyiban pozitív, amennyiben életet támaszt bennünk. Csak akkor hat a betegség irányába, ha az ideálok elveszítik a kapcsolatot saját valósunkkal. Vannak emberek, akik magas ideálokat állítanak maguk elé, melyeket soha nem érhetnek el. A magasból építkező lelkiség veszélye abban áll, hogy elhisszük, Istenhez saját erőnkből is eljuthatunk.

II. a mélyből forrásozó lelkiség indoklása – alászállás saját valóságunkba

A biblia személyek sohasem tökéletes és makulátlan emberek. Ábrahám, Mózes, Dávid, Simon Péter. Jézus nem jámbor apostolokat választott ki, hanem bűnös, gyarló férfiakat. Mégis rájuk alapította egyházát. Pál farizeus volt. Amikor a damaszkuszi úton megvakul, kiszolgáltatott lesz, Krisztus működik benne. Pál dicsekszik gyengeségével. Isten ereje annál erősebben működik bennünk, minél erőtlenebbek vagyunk mi magunk. A konkolyról szóló példabeszéd hagyja a konkolyt is, a magasból forrásozó lelkiség ki akarja irtani. A szegény Lázár a bennünk rejlő szegény és eltaszított, megsebzett és megbántott, éhező és szomjazó embert jelképezi. Isten emberré levése már maga is a mélyből forrásozó lelkiséget jelképezi: istállóban születik, nem palotában. Pál filippi himnusza: kiüresítette önmagát, szolgai alakot öltött, megalázta önmagát… Fil 2, 6-9. A monasztikus hagyomány. A korai szerzetesség számára az Istenhez vezető út a saját valósággal való találkozáson át vezetett. Az Istennel való találkozás feltételezi a találkozást önmagunkkal. Mielőtt azonban a szerzetes megtanulja a szétszórtság nélküli imát és az egyesülést istennel a kontemplációban, meg kell barátkoznia szenvedélyeivel. A pokol mindannyiunkban jelen van. Ha nem szaladunk el előle, hanem tudatunkat leengedjük a léleknek ebben a szakadékába anélkül, hogy kétségbe esnénk, megsejthetjük, hogy egyedül Isten szabadíthat ki bennünket e pokolból, hogy mélységben zajlik minden dolgok megtérése, és hogy Krisztus megváltása a legnagyobb szükségben és elhagyatottságban ér utol bennünket. A bűn kényszerít rá, hogy elhagyjam a saját magamnak kialakított lelki eszményképeket, és lelkem feneketlen mélységébe ugorjak. Ott egyszerre találkozom a saját szívemmel és Istennel. Ott találom meg azt a létrát, amelyen felemelkedhetek Istenhez.

Szent Benedek Regulája. Alázatosság: humilatas: Ismerd meg önmagad: a saját mérce elismerése és a tisztességes önismeret. A saját földi valóságunkba és emberségünkbe történő lemerülésen át vezet Istenhez. Az alázat Isten valódi megtapasztalásának előfeltétele és önmagunk megtapasztalása Isten megtapasztalásában. Önmagunk valósághű elfogadása. Jézus alászállt és fölemelkedett: Az emelkedik fel Istenhez, és éri el az igaz Istent, aki leszáll saját valóságába, tudattalanjának mélyébe, árnyoldalainak sötétjébe, saját törekvéseinek tehetetlenségébe, aki megéli emberségét és földhözragadtságát. Vámos és farizeus: 40.o.

A gyengeség és a kudarc megtapasztalása. Istenhez mindig a saját tehetetlenségünk megtapasztalásán át vezet az út. Ott, ahol már semmire nem vagyok képes, ahol minden kicsúszik az irányításom alól, ahol már csak kudarcomat vallhatom be, nem marad más hátra, mint hogy elengedjem magam, megadjam maga Istennek, kinyissam a kezem, és üres tenyeremet odatarthassam Isten elé. Isten megtapasztalása sosem fáradozásunk jutalma, hanem válasz gyengeségeinkre.

A mélyből forrásozó lelkiség és a közösség. Aki hibázik, annak le kell mondania. Nincs meg a hibázás lehetősége a társadalomban. Jézus családfája is vétkekkel, botrányokkal és hibákkal volt teli. Isten beleillesztette tervébe a szabálytalanságokat és hibákat. A család és az egyház történetében felllelhető bűn bátor megvallása felszabadító lehetne. Csak a bűn történetének bevallása készít fel bennünket egy egészségesebb jövőre.

Az alázat és a humor mint a keresztény lét alapvonásai. Az alázat fontos összetevője a higgadtság és az, hogy humorral fogja fel önnön valóságát és a világot. Ha kibékülünk a ténnyel, hogy sérült, érzékeny, szeretetre szomjazó, dicséretre vágyó és szidásnak kitett gyermekek vagyunk, akkor emberibbé válunk, mint ha érzéketlen és magabiztos álarcot öltöttünk volna magunkra. A humorban benne rejlik a sejtés, hogy mindennek létjogosultsága van van bennünk, hogy a földből vétettünk, ezért semmi földi dologtól nem szabad visszariadnunk. A humor kibékülés emberségünkkel. A humorban benne rejlik önmagam teljes elfogadása olyannak, amilyen vagyok. A humor a transzcendencia jele. Úton van a humor felé az az ember is, aki nevetve veszi észre saját hibáját, meg az is, aki nevetve veszi tudomásul, hogy az érzéketlen anyag foglya. Éles szemmel mindketten felismerik a világ tökéletlenségét, de nem dacolva, kétségbeesve, mogorván és keményen, hanem mindezek ellenére szeretik ezt a szép világot, és az a titkos meggyőződés hajtja őket, hogy valahogy még a tökéletlen is rendben van.fr. Kamill