Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése
Múlt vasárnap Keresztelő János alakján keresztül láttuk, hogy az Úr elfogadása szükségszerűen nehézséggel, krízissel jár. Ez azért van így, mert ahhoz, hogy őt elfogadjuk, meg kell nyílni egy radikális újdonságra, olyan Istennek kell teret adni, aki meghaladja várakozásainkat, aki nem az általunk elgondolt módon teljesíti be azokat.
Ugyanezt látjuk ma másvalakiben, aki ebben az Adventben lépteinket vezeti: Józsefben.
József is nehéz helyzetben találja magát, nyilvánvalóan lehetetlen összeegyeztetnie mindazt, ami történik: egyrészről szerelmét Mária iránt, másrészről Mária várandósságának tényét. Továbbá a Törvényt, mely elrendeli, hogy minden házasságtörő nőt adjanak halálra.
A szöveg jól érzékelteti ezt a drámát: egyrészről József igaz volt (Mt 1,19), egy Törvényt betartó igaz ember pedig nem tarthat magánál egy házasságtörő asszonyt; másrészt József szerette Máriát, és ezért nem akarta őt nyilvánosan megvádolni (Mt 1,19).
Miközben József ezeken a dolgokon töpreng (Mt 1,20), álmában megjelenik neki egy angyal, aki beszél hozzá vagy átsegíti őt ezeken.
Az első, amit fontosnak tűnik megemlítenem, hogy József ebben a drámai helyzetben lényeges tapasztalatra tesz szert, arra, hogy őt ismerik. Saját gondolatait tárja fel neki az angyal, megmutatja neki, hogy drámáját, küzdelmét, fájdalmát Isten ismeri. „Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, jegyesedet…«” (Mt 1,20). Isten mindenekelőtt Józseffel foglalkozik, az ő szenvedésével, azzal törődik, hogy feloldja a szívét szorító csomót: „József, […], ne félj!” József megtapasztalja, hogy Isten nem hagyta magára. E nélkül az első lépés nélkül nem lettek volna lehetségesek a továbbiak.
A második fontos dolog, amit az angyal tesz, hogy visszaadja Józsefnek Máriát mint jegyest: „ne félj magadhoz venni Máriát, jegyesedet” (Mt 1,20). Mária tehát nem egy házasságtörő és nem is akármilyen nő. Mária a „te jegyesed”, és Isten akarata szerint az: Ő nevezi őt így.
Józsefet Isten hívta meg, hogy belépjen ebbe a történetbe, vegye magára ezt a felelősséget, ezt az atyaságot.
Egyetlen igaz ember sem tehette volna ezt meg Isten meghívása nélkül. Vagyis nem saját tettének végrehajtásáról van szó, éppen ellenkezőleg, annak elfogadásáról, amit Isten ad, amit Isten éppen neked, személyesen neked ad: és csak akkor tudod megtenni, ha meghívott vagy.
Azután van egy harmadik lépés: az angyal feltárja Józsefnek a Máriát övező titkot, amit Isten Lelke keltett életre benne.
Így gyökeresen megváltozik a helyzet, megváltozik József nézőpontja: ugyanaz a tény, ami korábban arra késztette őt, hogy – még ha titokban is, de – elbocsássa Máriát, most arra hívja, hogy elfogadja, magához vegye őt. Az, ami korábban elválasztotta Máriától, most még meghittebben egyesíti vele.
Ezen a ponton, ahogy Máriának, ahogy Keresztelő Jánosnak, Józsefnek is döntenie kell. Hallott egy felkavaró hírt, valamit, ami meghaladja értelmét és erejét. Mivel azonban igaz ember, úgy dönt, hogy jobban bízik Istenben, mint önmagában, mint saját elképzeléseiben és félelmeiben.
Ezért amint felébred, József engedelmeskedik annak, amit hallott, és így lehetővé teszi, hogy Isten műve, az ember megváltására irányuló vágya megvalósuljon.
+ Pierbattista
Fordította: Dr. Sz.Gy.
Leave a Comment
Posted: 2022-12-17 by Plébános
Advent negyedik vasárnapja (A év)
Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése
Múlt vasárnap Keresztelő János alakján keresztül láttuk, hogy az Úr elfogadása szükségszerűen nehézséggel, krízissel jár. Ez azért van így, mert ahhoz, hogy őt elfogadjuk, meg kell nyílni egy radikális újdonságra, olyan Istennek kell teret adni, aki meghaladja várakozásainkat, aki nem az általunk elgondolt módon teljesíti be azokat.
Ugyanezt látjuk ma másvalakiben, aki ebben az Adventben lépteinket vezeti: Józsefben.
József is nehéz helyzetben találja magát, nyilvánvalóan lehetetlen összeegyeztetnie mindazt, ami történik: egyrészről szerelmét Mária iránt, másrészről Mária várandósságának tényét. Továbbá a Törvényt, mely elrendeli, hogy minden házasságtörő nőt adjanak halálra.
A szöveg jól érzékelteti ezt a drámát: egyrészről József igaz volt (Mt 1,19), egy Törvényt betartó igaz ember pedig nem tarthat magánál egy házasságtörő asszonyt; másrészt József szerette Máriát, és ezért nem akarta őt nyilvánosan megvádolni (Mt 1,19).
Miközben József ezeken a dolgokon töpreng (Mt 1,20), álmában megjelenik neki egy angyal, aki beszél hozzá vagy átsegíti őt ezeken.
Az első, amit fontosnak tűnik megemlítenem, hogy József ebben a drámai helyzetben lényeges tapasztalatra tesz szert, arra, hogy őt ismerik. Saját gondolatait tárja fel neki az angyal, megmutatja neki, hogy drámáját, küzdelmét, fájdalmát Isten ismeri. „Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, jegyesedet…«” (Mt 1,20). Isten mindenekelőtt Józseffel foglalkozik, az ő szenvedésével, azzal törődik, hogy feloldja a szívét szorító csomót: „József, […], ne félj!” József megtapasztalja, hogy Isten nem hagyta magára. E nélkül az első lépés nélkül nem lettek volna lehetségesek a továbbiak.
A második fontos dolog, amit az angyal tesz, hogy visszaadja Józsefnek Máriát mint jegyest: „ne félj magadhoz venni Máriát, jegyesedet” (Mt 1,20). Mária tehát nem egy házasságtörő és nem is akármilyen nő. Mária a „te jegyesed”, és Isten akarata szerint az: Ő nevezi őt így.
Józsefet Isten hívta meg, hogy belépjen ebbe a történetbe, vegye magára ezt a felelősséget, ezt az atyaságot.
Egyetlen igaz ember sem tehette volna ezt meg Isten meghívása nélkül. Vagyis nem saját tettének végrehajtásáról van szó, éppen ellenkezőleg, annak elfogadásáról, amit Isten ad, amit Isten éppen neked, személyesen neked ad: és csak akkor tudod megtenni, ha meghívott vagy.
Azután van egy harmadik lépés: az angyal feltárja Józsefnek a Máriát övező titkot, amit Isten Lelke keltett életre benne.
Így gyökeresen megváltozik a helyzet, megváltozik József nézőpontja: ugyanaz a tény, ami korábban arra késztette őt, hogy – még ha titokban is, de – elbocsássa Máriát, most arra hívja, hogy elfogadja, magához vegye őt. Az, ami korábban elválasztotta Máriától, most még meghittebben egyesíti vele.
Ezen a ponton, ahogy Máriának, ahogy Keresztelő Jánosnak, Józsefnek is döntenie kell. Hallott egy felkavaró hírt, valamit, ami meghaladja értelmét és erejét. Mivel azonban igaz ember, úgy dönt, hogy jobban bízik Istenben, mint önmagában, mint saját elképzeléseiben és félelmeiben.
Ezért amint felébred, József engedelmeskedik annak, amit hallott, és így lehetővé teszi, hogy Isten műve, az ember megváltására irányuló vágya megvalósuljon.
+ Pierbattista
Fordította: Dr. Sz.Gy.
Category: Egyéb
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja