Veszendő világ, jaj neked!

miket s mindet nem cselekedsz:

keserves azt hang nélkül elviselni!

Míved csaknem szégyentelen,

tanúm az Ég, le nem nyelem!

Utálatot kelt bennem valamennyi.

Becsületed, egy csepp, marad-e?

Még egy kis örömöt se adsz te,

hogy éljünk vele néhanap.

A kegyes-szívűhöz mért vagy goromba?

Babért a fösvény érdemel csak?

Világ, a vétked oly nagy:

festeni szavak nincsenek!

Hűség, igazság csúful sutba dobva:

a jó tisztesség holtbeteg.

Fordította: Szedő Dénes ofm;

40 éve hunyt el Szedő Dénes (OFM) (1902-1983)