A budapesti Rókus kápolna bejáratánál olvasható imádság

Hallgass meg, Uram!

Taníts meg, hogyan kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben,

s hogyan kell örülni a megérdemelt könnyekben!

Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam,

és az alázatosság szüntelenségét okosan csillogtassam!

Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni,

és hogyan kell a féktelen erővel szemben egyenesen állni!

Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,

és alázatosan megadjam magam a léleknek!

Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek,

s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek!

Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak,

s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak!

Taníts meg lendülni, hogyha Rád találtam,

s hirtelen megállni, ha utat hibáztam!

Ne add meg mindig, amit nagyon kérek,

taníts bátor lenni, amikor nagyon félek!

Engedd a világot megvetve szeretni,

csak magadat ne hagyd soha elfeledni!

Ez a kiáltásom, s ez maradjon végleg,

s ha másképp szólnék, nagyon szépen kérlek,

ne neheztelj rám, míg elfordítod orcád,

hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád!