A nyolcvanas évek a szerzésről szóltak: a gazdagság, hatalom, hírnév szerzéséről. Tudom, mert több vagyont, hatalmat és pozí­ciót szereztem, mint mások. De az ember hiába szerez meg mindent, amit csak akar, mégis ürességet érez. Minden hatalmamat odaadnám, csak hogy egy kicsit többet lehessek a családommal.

Minden árat megfizetnék a barátaimmal töltött egyetlen estéért.

Egy halálos betegség kellett hozzá, hogy rádöbbenjek erre az igazságra, de így legalább tanulhat az esetemből az ország, amelyet elragadott a könyörtelen törtetés és az erkölcsi bomlás. Nem tudom, milyen vezetőink lesznek a kilencvenes években, de mindenképpen olyanoknak kell lenniük, akik kezelni tudják ezt a lel­ki tumort, az amerikai társadalmat velejéig átható szellemi nihilt.

(Lee Atwater utolsó „kampánybeszéde” Life, 1991. február)

Kavanaugh, J.: Krisztus követése a fogyasztói társadalomban 27. oldal