Vajon hogyan függenek össze? Mi a kapocs közöttük?

Hát nem más mint, hogy május derekán régi vágyam teljesült és felkerestem a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, vagy röviden a Skanzent. Felvettem a kapcsolatot, régi szeged-alsóvárosi ismerősömmel, dr. Vass Erika néprajzossal, aki készséggel fogadott.

Felelevenítettük a régi élményeket, majd egy kis kutatásba fogtam. Az adattárban kerestem, hogy mi található itt Jászberényről, illetve a Jászságról. Mit lenne érdemes kutatni? Miről lenne érdemes cikket-publikációt írni. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy Jászberényről összesen három fényképet őriztek meg: nagytemplom, lovas szobor, a nagytemplom lelőtt tornya. Szolnok megyéről még akad egy kevés információ…

Ezt követően kezdtünk sétába: az „észak-magyarországi” falun keresztül mentünk a Felföldi Mezőváros című épületegyüttes területére. Itt elsősorban a két gyöngyösi házat: iparosház és polgárházat néztük meg. Az iparosház egy módosabb embernek és családjának, valamint a kapás cseléd családjának a házát, berendezését láttatta. Innen mentünk át a polgárházba. A múlt század első feléből származó jómódú polgári enteriőr volt látható. A figyelmemet azonban nemcsak ez keltette fel, hanem egy film: a Szent Bertalan Templom Szent Kereszt Társulatáról készítettek egy bemutató filmet. Azonban ott láttam Fehér Lacit, Kovács Pista bácsit, meg egy harmadikat is, akinek már nevét régen elfelejtettem. Hogyan lehetséges ez? Itthon derült csak, ki hogy az alsóvárosi Szent István Társulat tagjai bizonyos ünnepeket ülnek meg. A mieink átmennek s a társulati misén „fáklyáznak”, majd közös társas ebédet tartanak. Amikor a film elkészült, akkor rendőri felvezetéssel utazott a Szent István Társulat tagsága Szentendrére.

Innen elmentünk Erdélybe, vagyis a részben Erika által létrehozott erdélyi tárlatra. Egy román határátkelő szocialista-realista betonelemekkel, sok évtizedes Ikarus busszal. Felidéződtek a a régi határátkelés emlékei, feszültsége, idegessége. Erdély kapujában egy különös alakú, talán féltetőtéri helyiségben „Az én Erdélyem” című filmet, tanúságtételt nézhettük meg. Először meg is ijedtem, ugyanis a projektorok mindenhová is vetítették a filmet! Azt az érzetet keltették benne, hogy mozog alattam a talaj!

Szent Donát szobra Gyöngyösről

A felépített jómódú polgárházak között vezetett az út a postahivatalba, ahol egy korhű jelmezbe öltözött, cserfes szájú postáskisasszony tájékoztatott a friss pletykákról, egyben vállalta, hogyha van pár Koronám, akkor adhatok fel levelet is. Jaeger F. József székelyudvarhelyi gyógyszertárában arckenőcsöket, szappanokat, likőröket mutogattak. Ezen utóbbit a hajnalban munkába indulók fogyasztják előszeretettel. Egy borotválkozás utáni kenőcs illatolása után meg kellett volna állapítsam, hogy milyen gyógynövény is található benne. De a koronavírus elvitte a fejemből a neveket, így csak annyit tudtam mondani, hogy ilyen van a szekrényembe is kis zacskóban! (Levendula 🙂

A marosvásárhelyi Hirsch-nyomdában részletesen ismertették a „gyorssajtó” működését, módszerét, technikáit. Ha nagyapám foglalkozott volna ilyenekkel, akkor itt készíttettethetett volna névjegykártyát, esküvői meghívót, de a plébániai újságot itt nem adhattuk volna ki! Mindjárt össze is hasonlítottam a váci Kapisztrán Nyomdánk működésével! Képeket láthatunk a gyöngyösi Ferences Műemlékkönyvtár facebook bejegyzésében!

Szintén Vásárhelyről érkezett a Korzó kávéház, melynek nemcsak a berendezését lehetett megtekinteni, de ott fogyaszthattam volna kávét, süteményeket (remélhetőleg nem korabeli), ha a diabetológusom megengedi! Nagyon érdekes volt még a nyárádgálfalvi unitárius templom, valamint szászfalusi porta!

Az egész kiállítás lebilincselő volt számomra. Az észak-magyarországi falu berendezéseiben, eszközeiben nagyon hasonlított a Jászságban használatos tárgyakhoz, illetve a Jászberény-Hajtán használt eszközökhöz. Szomorúan láttam, hogy a velem egy időben ott sétafikáló gyerekek, felső tagozatosakat nem kötötte le az élmény, alig várták, hogy a „város határában lévő” padokra leüljenek egy kicsit mobilozni. Én viszont még biztosan visszamegyek, mert több alkalomra terveztem látogatásomat! Egy-egy alkalomra csak egy-két tájegységet megtekintve.

Ajánlom mindenkinek, fiatalnak, nyugdíjasnak, családi programnak, vagy csak úgy!!!!

fr. Varga Kamill ofm