Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

(Jn 20,19–23)

Pünkösd mostani ünnepén János evangéliumának olyan szakaszát olvassuk, amely visszavisz bennünket Húsvét estéjéhez (Jn 20,19–23): a feltámadt Jézus felkeresi az utolsó vacsora termébe bezárkózott tanítványait, és azonnal nekik ajándékozza Lelkét, azt az életet, amelyet újra visszakapott az Atyától. Alig hogy megkapta, azonnal megosztja övéivel, mert éppen ezért jött a világba, éppen ezért kelt át a halálon, így teljesítve az Atya művét.

Ám nem csak erről van szó. Ugyanakkor, amikor a Feltámadott odaadja Lelkét tanítványainak, azonnal misszióba küldi, elküldi őket, képessé teszi őket, hogy a tanúi legyenek.

János evangéliumának ez a néhány verse az új élet, a küldöttek és a tanúk életének lényegéhez vezet bennünket.

Ezeknek a verseknek a középpontjában a Lélek ajándékozása áll, ami lehetővé teszi a megelőzőket és a rákövetkezőket.

Ami megelőzi, az a misszió, a küldetés.

Míg a szinoptikus evangéliumokban nem kevés hely van fenntartva a tanítványok küldetésének, és hosszú leírást találunk arról, hogy hogyan kell ezt a missziót megvalósítaniuk (ne vigyenek magukkal semmit sem az útra, se tarisznyát, se két inget, se botot, stb. …), addig itt minden egyetlen mondatban van összefoglalva, mi több, ebbe az „amint” szóba sűrítve. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21)

János evangélista nem érzi szükségét annak, hogy bármit is írjon a küldetés módjára vonatkozóan: elég ez az „amint”.

A tanítványok küldetésének olyannak kell lennie, amilyen a Fiúé, ugyanazt a magatartást kell tanúsítaniuk, ugyanazokkal az érzésekkel, ugyanazokkal a szándékokkal, ugyanazzal a gondolkodással kell rendelkezniük. János evangélista számára ez az „amint” mindent Jézus egyetlen tettébe sűríthet, abba, amit ő az utolsó vacsora középpontjába helyezett: a lábmosás gesztusába.

Ami a Lélek ajándékozását követi, az a Feltámadott részéről adott küldetés, hogy menjenek és bocsássák meg a bűnöket (Jn 20,23): ez a küldetés egyetlen tartalma, amelyre János evangélista igyekszik emlékeztetni.

Mondhatjuk tehát, hogy Jézus lélegzete, amelyet tanítványaira lehel, és amely a Lelket közvetíti számukra, olyan, mint egy új teremtő gesztus, hasonló ahhoz, amellyel az idők kezdetén Isten lehelt éltető lélegzetet az emberbe (vö. Ter 2,7).

Itt azonban az élet, amelyet az ember kap, magának Istennek az élete, a Feltámadott élete, amely képes legyőzni a halált és a bűnt.

Egy új, Krisztus halálában Istennel kiengesztelődött, megbocsátásban részesült és megbocsátásra képes élet.

A küldetés tartalma nem lehet más, csak Isten határtalan irgalma mindenki iránt, amit a kereszten kinyilatkoztatott. Ezért a gonoszság legyőzésének egyetlen módja a megbocsátás.

A megbocsátás tehát Isten Országának nagyszerű híre: a Krisztus egyedülálló küldetésében részt vevő tanítványok küldetése csak annak a hirdetése lehet, hogy Isten megbocsát nekünk, hogy Isten úgy áll gonoszságunkkal szemben, hogy nem ítél el minket, nem büntet meg bennünket, hanem megbocsát nekünk, vagyis minden alkalommal felkínálja az újrakezdést.

Ezért a remény nagyszerű, egyedül igaz hirdetése.

Mert „nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.” (Jn 3,17), és az Egyház, minden hívő ugyanezzel a céllal kapta küldetését, elküldetett úgy, ahogyan a Fiú.

Ha Jézus megbocsátásának a helye a kereszt, ha ez nem az ítélet, az elítélés helye, akkor ez így kell legyen minden tanítvány számára. Megbocsátani annyit jelent, mint valamiképpen keresztre szállni a másikért, ott maradni a másikért, ahol a gonoszságot megkötözik, ahová a gonoszság felvétetett.

Nincs az a megbocsátás, amely ne menne át ezen, és nincs olyan keresztény tanúságtétel, amely ne menne keresztül ezen.

És nincs olyan keresztény gyülekezet, nincs olyan közösség, amely ne menne keresztül ezen, az élet odaadásának ezen az útszűkületén, ahogyan Jézus tette értünk.

Az Egyház küldetése, arca elsősorban ettől függ majd: attól, hogy mindenki hozzáférjen ahhoz az új élethez, amelyet a Lélek teremtett újra Krisztus feltétlen megbocsátásában, ezért az Egyház meghívásban részesült a kapott ajándék megosztására.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.