P. Kovács Kristóf és P. Körösztös Krizosztom vértanúsága

Az 1944. év október–november havában – írják a kegyes-bátor plébánosok – vérfergeteg zúdult Bácska szelíd rónáira. Ennek a vérzivatarnak legkevesebb negyvenezer magyar esett áldozatul. Ezeknek legnagyobb része teljesen ártatlan volt, minden komolyabb ok nélkül esett áldozatul a vérszomjas bosszúnak. – írja Cseres Tobor (Vérbosszú Bácskában). 45.000-50.000 magyar, horvát, német, szlovén civil kivégzésére került sor Délvidéken.

Forrás: Magyar Szó, 2008. október 21. 15.o.

Az 1944 októberében a Vajdaságba bevonuló jugoszláv szocialista partizánalakulatok és a szovjet Munkás-paraszt Vörös Hadsereg civil lakosok kiirtását határozták el, ezért magyar, német, horvát és szlovén származású nemzetiségieket végeztek ki bírósági tárgyalás nélkül, pusztán kollektív bűnösség vádjával. A katonák közben kifosztották a családi házakat, templomokat, zsinagógákat, az óbecsei zsinagógát a földi rombolták.

Katonai közigazgatást vezettek be: Bánáti, Bácskai és Baranyai Katonai Igazgatás és az OZNA (Odelenje za Zastitu Naroda, vagyis Népvédelmi Osztály) állambiztonsági szerve ellenőrzése alatt 1944. október 17-én.

„Voltak akiket kettéfűrészeltek vagy karóba húztak, másokat elevenen elégettek vagy eltemettek. Egyeseknek leszaggatták a körmüket, felhasogatták a bőrüket, majd besózták. Láttam egy csecsemőfejet a falhoz vágva, az agyveleje szét volt loccsanva. Az egyik asszony terhes volt, mikor kitaposták belőle a gyereket. Sok esetben meggyfabotra kötött tízkilós ólommal verték agyon az áldozatokat; volt, akinek az orra is leszakadt az ütéstől. Legtöbbjüknek azonban egyszerűen csak fejszével levágták a fejét. Az asszonyok sírva keresték fiaikat, férjüket a holttestek között. Mindenütt vértócsában feküdtek az emberek. Szörnyű látvány volt.” – írja Teleki Júlia (Hol vannak a sírok?)

Délvidéki magyar golgota, 1944-45 : tanulmánykötet a 75. évforduló alkalmából / [szerk. Bank Barbara, Cseresnyésné Kiss Magdolna] ; [közread. a] Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány. Budapest 2015

A kivégzések indoklása szerint ez jogos bosszú volt az újvidéki vérengzésre, mely 1942. január 12. és 15. között Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy irányításával több, mint 3000 civil lakos kivégzésével valósult meg.

Az etnikai alapú tisztogatásról 1990-ig nem volt szabad beszélni, de még utána is vigyáznia kellett magára, annak aki ilyet tett! 2009. december 31-én rehabilitálták az első magyar embert – Forrós Lajos nagyapját. A szerb parlament a magyar kormány kérésére, 2013. június 21-én elfogadta azt a nyilatkozatot, mely elítéli a vérengzést, kimondta az „eleve ártatlanságot”.

Magyar Szó, november 26. 1.o.