Az igaz ember hordjon erős hitet, s az ifjú pedig járjon fürge reménnyel.

Medvék kíméljenek!

Tamási Áron: Három regény Hazai tükör, Bölcső és bagoly, Vadrózsa ága. Budapest, Magvető és Szépirodalmi könyvkiadó, 30 év sorozat, Budapest.

Bár könyvajánlót főleg új kövekről szoktak írni, Tamási három regénye viszont egyáltalán nem új, sőt ez a kiadás talán velem egykorú lehet. Mégis nekem új volt mind a három regény, és bátran tudom ajánlani mindenkinek! Miután ifjú koromban nagyon tetszett az Ábel-trilógia, későbben Kossuthon, a Rádiószínház műsorában hallgattam a Szívbéli barátok című rövidke írását, ezért bátran fogtam „új könyvbe” tőle.

A Hazai tükör Madár Vince életének alakulásán keresztül mutatja be az 1832-1853 közötti időszakot. Vince talán Ábelre hasonlít a legjobban, vagy még inkább Tamási Áronra. Egy Bereck nevű faluban (Kovászva vármegyében, Kézdivásárhelytől 13 km-re északkeletre) nevelkedik fel, ahol Gábor Áron – Erdély híres feltalálója, ágyú öntő ezermestere – is született. A székelyek határvédő nemzetség voltak a történelem folyamán, de a bereckiek még jobban, hiszen a falu határában található az ojtozi szoros, mely Erdély kapuja. A fiú alapfokú tanulmányai után Vásárhelyre megy. Ahogy a tudományokban előre halad úgy nyílik ki értelme a világ dolgaira, bölcsességeire is. A könyv a hazaszeretet legszebb példája, hiszen Vince életén keresztül saját dolgairól és a székely nép dolgairól is mesél.

A Bölcső és bagoly Tamási önéletrajzi írása, mely Farkaslaka történetével kezdődik, s az író 13 éves koráig tart. Tamási 13 éves korában egy pisztollyal hüvelykujját ellövi, ezért a család úgy határoz, hogy tanuljon, mert a paraszti munkára nem lesz alkalmas úgy sem.

Ilyen székely fordulatokat is olvashatunk Tamásitól:

– Ki fia vagy?

– Nem azé, aki kérdi.

… mentükben olyan bölcsek voltak, hogy három napig még a hely is okosabb lett, ahol elhaladtak.

Olyan bamba volt, mint egy köcsög földrengés után.

…megismertem… egy tavaszi rókát, amely olyan rongyos, volt, mint egy elbujdosott suszterinas.

Fejlődéséről, pedig így kapunk képet: „Bizony hősi út volt az a kicsi út, mert nemcsak a betegségből vitt az életbe vissza, hanem a világba is: a káprázatos és hatalmas, teremtett világba, abba is az a kicsi-kurta út vezetett legelőször. Mert ma is úgy jut eszembe az a napon, hogy avalójában akkor vettem észre és láttam meg először az eget és a földet. Azon a npon, amikor gyenge és hervadt gyermeki testtel ott álltam a szabad ég alatt. Mit a mámor, úgy döbbent belém, hogy a néhány hetes lázban és a betegségben kínzatásban egyszerre megérett a szemem, hogy láthassam is véle, ami vagyon a világban; s megnyílva állott már a lelkem is, hogy emberi örömmel ámulhassak a teremtett világon, amely tündökletes volt, és nagyságában határtalan.”

A vadrózsa ága pedig Tamási önéletrajzi írása 1926-tól kezdődően, amikor már sikeres író volt. Hazatér Amerikából, Erdélybe költözik, írásai megjelennek folyóiratokban, megírja az Ábel történeteket. Vívódások, csalódások és örömök ideje ez az írás.

„Jegyzeteimben helyet kért magának a táj, amely erdőivel és füves mezőivel játékot űz a gyakran változó fényben; helyet kerestek maguknak azok a madarak és más állatok, amelyek otthonosak azon a tájon. S természetesen a fő hely az odavaló embereket illette, kiknek gondolkodási módját és beszédét nagyjában ismertem.”

Mindhárom történet szívemhez szólt, remélem velük fogok álmodni, de medvék kíméljenek! fr. Varga Kamill ofm

Jakab Gábor írása a Magyar Kuríron: https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szegenyek-zaszlaja-tamasi-aron-125

Kép: Magyar Kurír