Kedves Testvérek!

Árpád-házi Szent Erzsébet személye és életpéldája több, mint 800 éve csodálattal tölti el a keresztényeket. Ma, amikor a közbeszéd jellemzően olyan embereket állít példaképként elénk, akik nem érdemeik által tettek szert hírnévre vagy gazdagodtak meg, Szent Erzsébet személyében egy olyan emberre emlékezünk, aki számára a földi jólét és a hírnév születésétől fogva adott volt, mégsem félt lemondani róluk, hogy az igazi javakban, Isten előtt gazdagodhasson.

Magától Szent Erzsébettől nem maradtak ránk írásos emlékek, naplók vagy levelek: amit tudunk róla, azt legendákból és életrajzokból ismerjük, amelyek a szentté avatására készülve vagy az azt követő időkben íródtak. Ez azonban mégsem jelent hiányt, sőt. Ma, amikor szinte minden témában bárkinek joga van ahhoz, hogy megszólaljon és véleményt nyilvánítson, Szent Erzsébet hallgatása különösen is beszédes, mert ő a tettei által beszél.

Főrangú kortársai, sőt még családtagjai is sokszor meg-nem-értéssel vagy megvetéssel fordultak felé: számukra érthetetlen és méltatlan, mi több, egyenesen botrányos volt, hogy egy királylány, az uralkodócsalád egyik tagja saját kezűleg ápoljon betegeket és gondoskodjon szegényekről, tudatosan hagyja el miattuk a palotát és főúri családját. Szent Erzsébet a világ és az ember felé fordult, de nem azért, hogy feltárja a sebeket, hanem hogy gyógyítsa és befedje őket.

Ferenc pápa idei magyarországi látogatásának talán leginkább megindító állomása a szegényekkel, menekültekkel, betegekkel való találkozás volt az éppen a Szent Erzsébet tiszteletére szentelt, Rózsák terén épült templomban. Talán természetesnek tartjuk, hogy egészségesek vagyunk, vagy hogy az anyagi eszközök a rendelkezésünkre állnak: amikor azonban rászorultabb testvéreinkkel találkozunk, és hagyjuk, hogy ez a találkozás megérintsen bennünket, könnyen rádöbbenhetünk, hogy mindaz, amit oly sokszor jogunknak és jussunknak tekintünk, valójában Isten ajándéka. Egy olyan ajándék, amelyet, ha nem is tudunk viszonozni, de továbbadhatunk.

Azok a testvéreink, akik néhány hónappal ezelőtt a Szent Erzsébet-templomban Ferenc pápa előtt tanúságot tettek, köszönetet mondtak a befogadásért, a munka- és lakhatási lehetőségért vagy azok nevében szólaltak meg, akik életüket a szegények szolgálatára szentelik. Mindez élő jele annak, hogy a szeretetszolgálat nem egy múltbeli dolog, mivel a szociális és a gazdasági kihívások, a fokozódó háborús konfliktusok, a nap mint nap több ezernyien hazánkba érkező menekült emberek még inkább szükségessé teszik azt a hitet, amely bátran kockáztat és kilép a világba.

Erre az aktív és a másik ember felé forduló cselekvő szeretetre hívott fel beszédében Ferenc pápa magyarországi látogatása során és hív ma is minket:

„A tevékeny szeretet, a jótékonykodás azt jelenti, hogy van bátorságunk az emberek szemébe nézni! Nem tudsz segíteni a másiknak, ha elfordítod a tekinteted. A tevékeny szeretet azt a bátorságot igényli, hogy megérintsük a másikat: nem teheted meg, hogy távolról odadobsz pár fillért és nem érinted meg a másikat! Meg kell érinteni a másikat, rá kell nézni a másikra! És így, őt megérintve és rátekintve elindulsz azzal a rászorulóval egy úton, egy közös úton, amely ráébreszt arra, hogy te magad mennyire rászoruló vagy, mennyire rászorulsz az Úr tekintetére és kezére.” (Ferenc pápának a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban elhangzott beszéde, 2023. április 29.)

A szeretetet nyelvének mindig konkrétnak kell lennie. „Ti adjatok nekik enni!” – szól Jézus a tömeget látva a kenyérszaporítás csodáját megelőzően a megdöbbent apostolokhoz. E felhívás jegyében a katolikus intézményrendszer, a Karitász és a Szeretetszolgálat számos szervezete Szent Erzsébet példáját is követve jellemzően csendben, sokszor különösebb sajtóvisszhang nélkül, mégis konkrétan végzi a rábízott feladatot.

A Karitász munkatársai a háború kitörése óta mintegy 42.000, Ukrajna területéről érkező menekültről gondoskodtak élelmiszerrel, ideiglenes szállással, a lakhatást, a megélhetést és a beilleszkedést célzó támogatással, valamint idén is segítették a nehéz körülmények között élő kárpátaljai magyarokat segélyszállítmányokkal, generátorokkal, gépjárművekkel, bútorokkal és más tárgyi adományokkal.

Emellett csak az idei évben összesen 103 bentlakásos és napközi táborban 4682 nehéz sorsú és hátrányos helyzetű gyermeket táboroztatott a Katolikus Karitász, illetve közel 10.000 gyermek tanévkezdését támogatta iskolatáskák és tanszerek adományozása mellett pénzbeli segítséggel is.

A Karitász által folyamatosan működtetett számos felzárkóztató, fejlesztő célú és öngondoskodást segítő, valamint krízishelyzeti program több ezer családnak és gyermeknek nyújt segítséget, illetve az idei esztendőben is útjára indul az adventi segélyprogram „Tárjátok ki a szíveteket!” címmel, amelynek keretében a Karitász karácsonyi és téli krízishelyzeti tevékenységéhez lehet csatlakozni a segélyakciók támogatásával vagy az 1356-os adományvonal felhívásával.

Adományainkkal, a jövő vasárnapi szentmise gyűjtésével vagy önkéntes munkánkkal mi is ennek a segítő szolgálatnak lehetünk részesei. Szent Erzsébet ünnepe felhívás a számunkra, hogy mi magunk is váltsuk tettekre mindazt, amit az ő példájából tanulhatunk. A legkülönfélébb válságok által sújtott világunkban is törekednünk kell arra, hogy saját nehézségeink, küzdelmeink mellett és ellenére is meglássuk mások gondját-baját, testi-lelki szükségét is.

Buzdításunkat Ferenc pápa hozzánk intézett szavaival szeretnénk zárni: „Testvéreim, arra bátorítalak benneteket, hogy mindig a szeretet nyelvén beszéljetek. Szent Erzsébet életének egyik epizódjában az Úr rózsává változtatta azt a kenyeret, amelyet ő a rászorulóknak vitt. Így van ez veletek is: amikor vállalkoztok arra, hogy kenyeret vigyetek az éhezőknek, az Úr kivirágoztatja az örömöt és az általatok nyújtott szeretettel illatosítja be életeteket”. (Ferenc pápának a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban elhangzott beszéde, 2023. április 29.)

Kelt Budapesten, 2023. november 6-án.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Felolvasandó 2023. november 12-én, az Évközi 32. vasárnap minden szentmiséjén.