Card. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

(Jn 15,1–8)

Múlt vasárnap az Ige révén a jó pásztor példázatával találkoztunk: láttuk, hogy a pásztor az, aki annyira szívén viseli nyája sorsát, hogy életét adja azért.

Azt is láttuk, hogy ez az élet annyiban üdvözül, amennyiben képes kilépni abból a karámból, amelybe a bűn zárta be, hogy kimenjen másokhoz, testvéreihez, és velük egy nyájat alkosson.

A mai evangéliumi szakaszban (Jn 15,1–8) Jézus egy másik képet használ, a szőlősgazda, a szőlőtő és szőlővesszők képét.

Első hallásra megüti a fülünket a „gyümölcs” kifejezés, amely ötször fordul elő (Jn 15,2.4.5.8). Ez a gyakoriság kiemeli a fontosságát: a gazda gondozza a szőlőt és tudja, hogyan kell megmetszeni, de ennek a gondozásnak nem a növény jóléte az elsődleges célja, hanem a gyümölcs, amelyet teremni hivatott.

Nem csak ez. Hanem a gyümölcs fogja megítélni, hogy a vesszők ténylegesen a szőlőtőben gyökereznek-e: ha nincs gyümölcs, ha a szőlő meddő, akkor ez azt jelenti, hogy a szőlővessző nem kapcsolódik a szőlőtőhöz, azt jelenti, hogy az éltető nedv nem árad.

Úgy tűnik, hogy az evangélium ma életünk mély dimenzióját érinti: valóban, mindnyájan arra vágyunk, hogy életünk ne legyen meddő, hogy hozzon gyümölcsöket; arra vágyunk, hogy életünknek legyen értelme, legyen lényege, hogy életünk ne érjen véget velünk.

Nos, mikor és hogyan történik mindez? És mikor és hogyan nem történik?

A megértés kulcsa ez lehet: nem csak mi vágyunk szép és gyümölcsöző életre. Velünk együtt, sőt előbb, mint mi, maga Isten vágyik erre.

Isten jó életet kíván nekünk, éppen úgy, ahogyan minden apa ezt kívánja gyermekeinek.

Ám nem elég kívánni: az életnek ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen, bizonyos feltételekre van szüksége, segítségre, valamire, ami lehetővé teszi a fejlődést és a termékenységet.

Az evangélium ezek közül az elemek közül néhányat kiemel.

Az első a „maradni” kifejezés körül forog: egy vessző nem teremhet gyümölcsöt magától, egy szőlőtőke nélkül, amely élteti.

Az első feltétele egy teljes életnek az, hogy tudjuk, ez az élet nem a miénk, hogy ajándékba kaptuk és csak elfogadni tudjuk. A keresztény élet nem növekedés a függetlenné válásáig, odáig, hogy azt gondolnánk, hogy egyedül is megtehetjük, anélkül, hogy szükségünk volna mások segítségére, Isten segítségére.

Éppen ellenkezőleg: a keresztény élet annyira növekszik, amennyire elfogadjuk Isten életét, amennyire tudatában vagyunk annak, hogy Nélküle semmit sem tehetünk (Jn 15,5).

Arról van szó tehát, hogy a miénknél nagyobb életben, Isten életében kell maradnunk.

És ahhoz, hogy ez megtörténjen, az az út, hogy befogadjuk az Igét, megmaradunk a meghallgatásban: Jézus azt mondja, hogy annyira maradunk Őbenne, amennyire az Ő szavai bennünk maradnak (Jn 15,7). Ha Igéje fontos és értékes számunkra, mint egy szeretett személy szava, ha rá hagyatkozunk, ha hitelt adunk neki, akkor eggyé válunk Vele: ugyanúgy gondolkodunk, látunk, ugyanúgy ítéljük meg az életet.

Jézus hozzáfűzi, hogy ha Benne maradunk, akkor mindent kérhetünk (Jn 15,7). Mit jelent ez?

Talán azt jelenti, hogy ha meghallgatjuk, ha életünk az Úrban marad, akkor felfedezzük, hogy minek van igazán értéke, mi az a „minden”, ami éltet.

Felfedezzük, hogy nincs szükségünk mindenre, hanem csak arra, ami jó nekünk és másoknak.

És lassacskán megtanuljuk ezt kérni; ez lesz minden vágyunk.

Minden mást vágni, metszeni kell (Jn 15,2). És itt elérkeztünk a második elemhez, a metszéshez: a metszés elengedhetetlen ahhoz, hogy egy fa gyümölcsöt hozzon, és nem végezheti el akárki. Egy tapasztalatlan személy tönkreteheti a fát, akadályozhatja abban, hogy jó gyümölcsöt teremjen.

Ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen, a szőlőtőnek nincs szüksége minden vesszőre, hanem csak a jókra: a többi elveszi az éltető nedvet, elveszi az életet, le kell vágni azokat.

Nos, ahhoz, hogy az Úrral élhessünk, el kell fogadnunk az Ő folyamatos gondoskodását, azt a törekvését, hogy megpróbál megszabadítani bennünket mindattól, ami létünket pazarolja.

Számos eszközt használ arra, hogy visszavigyen minket az életnek ahhoz a tisztaságához (Jn 15,3), amely igazi gyümölcs terméséhez szükséges; de a leghatékonyabb mindig az Ige, amely olyan, mint egy kétélű kard (Zsid 4,12), amely képes elválasztani azt, ami igaz, hiteles, tiszta attól, ami nem az, és ami ezért nem terem gyümölcsöt.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.