Érdekes meghívót kaptam egy ismerősömtől: Gyöngyös város napja – XIX. századi piac.

A városnap annak emléke, hogy Károly Róbert 1334-ben adományozott mezővárosi rangot városunknak!

Omnibuszos városnézés, piac, török kori bajvívók, kuruc-labanc bajvívás, néptánc – hogy csak az érdekesebbeket említsem. Természetesen délelőtt folyamán nem tudtam elmenni a szentmisék-szolgálat miatt. Ebéd után azonban mégis kilátogattam. A főtéren kb. 100 ember téblábolt, a sátrak között, ahol Gyöngyös város történelmével ismerkedhettek. Magam is kipróbáltam a pénzverőt a könyvtár udvarán.

Kicsit azonban elkeserített, hogy csak ilyen kevés ember téblábol a főtéren. Persze a megszokott néhány sátor ácsorgott, árválkodott a fák alatt. A megszokott gyermekjátékok, a megszokott sütődék. Amiért mégis kimentem természetesen a néptánc. Hiszen a Vidróczki Néptáncegyüttes és a Tomori Gábor néptánciskola szokott színvonalon énekelték dalaikat, táncoltak nagy örömmel. A műsoron kalocsai dalokat is felismertem: a tavalyi citeratáborban éppen kalocsait tanultunk a csoportunkkal, azután Dél-Alföldit is láthattam. Az pedig azért fontos nekem, mert citerázni a Dél-Alföldi Népzenei Táborban tanultam először 2011-ben, s később is visszajártam gyarapítani a tájegység dalainak ismeretét.

Nem rajtuk múlott, hogy érdektelenségbe fulladt a városnap!