Card. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése (Mk 4,35–41)

A mai evangéliumi szakasz (Mk 4,35–41) közvetlenül a követi a múlt vasárnapit, mely két példázatot közölt Isten országáról, és egy olyan fa képével zárult, amely a kertben növekszik, s oly naggyá terebélyesedik, hogy vendégül láthatja az ég madarait (Mk 4,32).

Kép forrása: Magyar Kurir

Fontos kép, mert az égen nincsenek nemzeti, sőt semmiféle határok: a fa képe arra szolgál, hogy elmondja, a mennyek országa mindenki előtt nyitva van, akár közelről, akár távolról érkezik. Nem egyetlen népnek van fenntartva, nem személyek egy csoportjának, hanem minden egyes embernek, aki árnyékában keres oltalmat.

A mai szakasz Jézus felhívásával kezdődik, hogy menjenek át a másik partra (Mk 4,35): a másik part Tibériás tavának pogányok lakta partját, vagyis az ígéret földjén túli, Isten országán kívüli területet jelenti.

Az evangélista pontosítja, hogy ez ugyanaznap történik (Mk 4,35), és hogy már aznap este van. Ez ugyanaz a nap, amikor Jézus Istennek Izrael földjénél nagyobb országáról beszélt, egy olyan szóról, amelyet nem könnyű elfogadni és megérteni: mint a magnak, ennek a szónak is szüksége van időre, hogy termést hozzon, és szükség van az éjszaka sötétjére is, amikor a föld alatt a mag elhal.

Az evangélista azt is pontosítja, hogy a tanítványok magukkal viszik az Urat a bárkában „úgy, ahogy van” (Mk 4,36): ez nagyon furcsa utalás. Mit jelent az, hogy magukkal viszik úgy, ahogy van?

Talán ezt jelenti: magukkal viszik úgy, ahogy van, anélkül, hogy egészen értenék őt, anélkül, hogy elsajátítanák az ő gondolkodásmódját, azt, ahogyan Isten országát értelmezi.

Magukkal viszik tehát úgy, ahogy van.

De milyen az Úr? Az Úr nagyobb, mint amit a tanítványok képesek megérteni, és életét mindenkiért odaajándékozza, még azokért is, akik a túlsó parton vannak.

Ez az a nagy lépés, amit a tanítványoknak meg kell tenniük.

Ami az átkelés során történik, az olyasmi, ami egészen pontosan felfedi azt a távolságot, ami Jézus és a tanítványok gondolkodásmódja között van.

Miközben haladnak a másik part felé, nagy vihar kerekedik (Mk 4,37); a különös azonban az, hogy Jézus a vihar idején alszik (Mk 4,38).

Hogy tud aludni egy vihar kellős közepén, amikor a hajót elönti a víz?

A megértés kulcsa talán egy másik, a Bibliában szintén elbeszélt viharban rejlik: Jónás könyve (Jn 1) egy ahhoz nagyon hasonló helyzetről szól, mint ami a Galileai-tengeren történik.

Jónás Isten azon parancsa elől menekül, hogy elmenjen a niniveiekhez az irgalom hírével. Hajóra száll, hogy az Úrtól messzire távozzon, azonban a tengeren nagy vihar tombol (Jón 1,4). Itt is már-már elsüllyed a bárka, és Jónás is alszik (Jón 1,5), ahogyan Jézus. Ám nemcsak ez a hasonlóság, hanem az is, hogy amint a tanítványok cselekszenek az Úrral, úgy tesznek az útitársak is Jónással: fel akarják ébreszteni.

Egy kérdéssel ébresztik fel: miért alszol? Majd hozzáteszik: „Imádkozz a te Istenedhez. Talán akkor majd Isten törődik velünk, és nem veszünk el” (Jón 1,6). Ugyanezek a tanítványok szavai is: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” (Mk 4,39).

Végül van még egy közös elem: a hajón Jónással együtt vannak pogány személyek is, akik más istenségben hisznek. Mindegyik a maga istenéhez fohászkodik, ám ez nem elég ahhoz, hogy a vihart lecsillapítsa (Jón 1,5).

Az ennyire nyilvánvaló utalás Jónás prófétára fontos értelmezéseket kínál.

Az első, hogy még mielőtt a túlsó partra érkeznének, Jézussal együtt ott vannak a bárkában a pogányok: azok, akik a legtávolabb állnak az Ő gondolkodásától, attól, ahogyan Ő Isten országát értelmezi, éppen ők, a tanítványok.

És mivel olyan messze vannak, félnek és megrémülnek (Mk 4,40), mert kételkednek. A pogányokhoz hasonlóan felteszik maguknak a vallásos ember kérdését, hogy vajon Isten gondoskodik-e róluk, Isten törődik-e velük. A tanítvány azonban nem teszi fel magának ezt a kérdést: tudja, hogy az Úr mindig üdvözít, és várja, hogy felismerje jelenlétének módját az életben. Képes felismerni még hiányában, távollétében is.

Végül, mint Jónás könyvében, a mindenkinek szánt üdvösség éppen attól érkezik, aki a bárkában alszik. Jónást a tengerbe vetik és jellé lesz (Lk 11,29), amelyet maga Jézus választ arra, hogy hirdesse: az üdvösség halálával érkezik el, amikor Jézus majd három nap alszik a föld méhében, mint Jónás a hal gyomrában (Jón 2,1).

Jónáshoz hasonlóan Jézus is megszabadul a haláltól, és így elhozhatja az üdvösséget mindenkinek: tanítványainak, népének, de a tó túlsó partján lévőknek is. Mindenki megpihenhet az Atya országa nagy fájának ágain (Mk 4,32).

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.