Gondolatok az évközi 4. vasárnapi evangéliumi szakaszhoz

„A démontól megszállott hívő kijelentése borzasztó: »Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?« (Mk 1,28)

Démonikus az a hit, amely az Urat távol akarja tartani a hétköznapoktól, amely csak a szakrálishoz köti Őt, és jóindulatúan megmosolyogja a jámbor buzdításokat anélkül, hogy beengedné azokat a kemény hétköznapokba.

Démonikus az a hit, amely Istenben versenytársat lát és szembehelyezi a sikeres, boldog életet a hittel: ha Isten létezik, akkor én »kasztrált« vagyok, nem teljesíthetem vágyaimat.

Démonikus az a hit, amely megreked a szavaknál: a démon felismeri Isten Szentjét Jézusban, de nem ragaszkodik az evangéliumához.

Itt van három tényleges és kézzel fogható veszély számunkra, zsinagógába járó tanítványok számára: megvallani a hitet egy olyan Istenben, akinek nincs köze az életünkhöz, megvallani a hitet egy ellenséges Istenben, olyan Istenben, akit csak szóban kell elismerni.”

(Paolo Curtaz)

A 11. századi freskó Jézusnak a kafarnaumi zsinagógában véghezvitt ördögűzését ábrázolja.