Gyertyaszentelő ünnepe egyben a szerzetesi hivatások napja is, így jó alkalom kínálkozik mind az ünnepről, mind a hivatásunkról beszélni.

Urunk bemutatásának az ünnepe karácsony után a 40. napon van. Nevezik a találkozás ünnepének (Hypapante, concurus), mert Krisztus ekkor találkozott az emberiséggel Simeon és Anna személyében. Az ünnep régebbi neve: Szűz Mária tisztulatja ünnepe (Érdy-kódex). Az evangéliumba ezt találjuk: „Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve, és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” (Lk, 2,22-24)

Ezen a napon egyes helyeken megáldották a tüzet, majd a megjelentek között gyertyákat osztottak szét. Az égő gyertyákkal körmenetet is tartottak. A néphagyomány úgy tartotta, hogy ha gyertya nem alszik ki, akkor jó méztermés várható. Mások úgy gondolták, hogy ha a szentelt gyertyával megveregetik a gyümölcsfákat, akkor jó termésük lesz. Ez a nap egyben időjósló nap is volt, egy latin mondás szerint: Ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz mint előtte. Mondogatták is: „Inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap.” Ezzel az időjósló szokással azonos, amikor ezen a napon a híradó stábja felkeresi a medvebarlangot, vajon kijövetelkor meglátja-e az árnyékát.

Ezen a napon gyertyás körmenetet is tartunk, amely az agg Simeon szavaira utal, aki Jézust a kezében tartva mondotta: „világosság a pogányok megvilágítására.” Az ünnep valószínű, hogy Rómában kiszorította az amburbale-t, vagyis azt a régi római szokást, melyet öt évenként szintén a városi körüli fáklyás körmenettel ünnepeltek a csapások elhárítására.

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította e napot a megszentelt élet világnapjává, vagyis a szerzetesek világnapjává, melynek célja felhívni a figyelmet az Istennek szentelt élet fontosságára. A szent pápa szerint a szerzetes a találkozások embere, ráismer a másik emberben Krisztusra, a Messiásra, aki megváltást hoz minden embernek. Mintegy egymillió személy él ilyen módon a világon, az Istennek lefoglalva. (Magyarországon 99 szerzetesközösség működik, több mint 2000 taggal.)

Egy egyházmegyés papot felszentelnek egy adott egyházmegye szándékára, s a püspök saját területén elosztja a szükséges városokba és falvakba. A szerzetes elsősorban Krisztus meghívására, de az alapító karizmája, lelkisége szerint éli az életét, közösséget alkotva. Mi, Krisztus elvhívására, Szent Ferenc példája szerint törekszünk – bár gyarló módon- élni a hétköznapjainkat, élve az evangélium tanítását, közösséget alkotva. Ez a közösség azután letelepszik egy helyen és ott vállal valami szolgálatot: plébánia, iskola, szociális intézmény. Mindezt Jézusért!

Varga Kamill ferences testvér