A Néprajzi Társaság hírlevelében érdekes meghívót találtam. A TIT József Attila Szabad Egyetem szervezésében a Kossuth Klubba vártak-hívtak egy előadás sorozatra, mely az „Élő örökség, Népszokás, népművészet, néptánc, népzene” címet viselte. A sorozat témavezetője: Dr. Csonka-Takács Eszter néprajzkutató, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója, a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Bizottságának elnöke volt. A beharangozó tájékoztatott róla, hogy idén ünnepeljük az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezmény fennállását.

Az első előadó Dr. Verebélyi Kincső néprajzkutató, az ELTE tanára, akinek szakterülete a néprajz története, a néprajz- és a kulturális antropológia. Előadásában a farsangi népszokásokat elemezte egész Európa területéről. Megtudhattuk, hogy a farsang nem kapcsolódik a vallásokhoz, ugyanakkor archaikus és történeti elemekkel bír. Rövid bepillantást nyerhettünk a nemesek, a polgárok és a paraszti társadalom farsangi szokásainak különbözőségébe is.

A hazai farsangi szokások jellemzőiről elmondta, hogy kötődnek az agráriumhoz, az általuk használt anyagokhoz, megtalálható benne a termékenység rítus, a társadalmi feszültségek oldása, gesztusaiban pedig erőszakos és vad is egyben. Kiemelte, hogy fontos eleme a tél temetése, de az újjászületés, a megújulás, a tavasz várása is. Kifejező szimbólumai az álarcok, az álöltözetek, a párbajok rendezése, mint pl. Konckirály és cibere vajda viadala. Farsang idején fordított világ veszi kezdetét, összeütközik a szent és a profán, a rendet a káosz váltja fel, a nemi szerepek felcserélődnek, ál-esküvőket, vagy ál-temetéseket is rendeznek.

Előadásának szerves folytatásaként Dobó Zsófia vette át a szót, aki a Novajról érkezett és a Novaji Remélés farsangi szokását mutatta be vetített-képes előadásában. A remélés először is a regölés egyik változata. Ez a helyi népszokás pedig „a farsang végéhez köthető téltemető, tavaszváró, alakoskodó szokás a Heves vármegyei Novaj községben. Lényege, hogy egy ál-lakodalmas menet jellegzetes, maskarába öltözött, fiatal, még meg nem házasodott legényei végig járják a falu utcáit csörömpölés, zeneszó közepette, bemennek a lányos házakhoz bekormozva az ott lakó fiatal lányokat, asszonyokat, s cserébe tojást és szalonnát kapnak, melyet összegyűjtve este megsütnek, elfogyasztanak az iskola épületében”.

Halhattunk arról, hogy milyen elemei vannak a szokásnak és hogyan változott az elmúlt 60 évben. Fontos eleme az eseménynek, hogy a lovaskocsi és rezesbanda kíséretében végig járják a fiatalok, a meghívottak, és a településre érkező vendégek a falut. Ahol lányokat, asszonyokat találnak – az előre kijelölt csomópontokban- bekenik korommal. A korom itt érdekes módon, mint pozitív szimbólum jelenik meg. Nem a sötétségnek, a gonoszságnak a jelképe, sőt ellenkezőleg, a tisztulási „varázslat eszköze lesz”.

A menetet az „ifjú pár vezeti”, amelynek mindkét tagja fiatal férfi, még a menyasszony is! Helyet kap egy kovács, aki valóságban is bemutat egy patkolást, egy „köröm”, illetve pata ápolási rendet. Nem maradhat el a borbély, aki túlzottan nagy eszközeivel megfésüli, és megborotválja a fiatal fiúkat, férfiakat. Régen ezzel vált az ifjú a remélők menetének „beavatott” tagjává. A vigalom tagjai között ott találjuk még a „tojús zsidót”, a cigány asszonyt, a drótostótot, illetve azokat a személyeket, akik különböző jelmezben előre bejelentkeznek a menetbe. A régi népszokásba ezzel új elemeket, ismeretlen foglalkozásokat is beillesztve.

A lovaskocsira összegyűjtik az adományokat, melyeket a „megtisztított fejérnépek” adományoznak a menet tagjainak: tojás, kolbász, szalonna, kenyér, pálinka bor. Természetesen az iskolában fejedelmi rántottát készítenek az összetevőkből, s a mulatozás estig folytatódik.

Piroska néni, a népszokás egyik életben tartója, felújítója, hozzászólásaival segítette az előadást, valamint az elhozott maskarákat egyesével mutatta be: a „tojús zsidó” kabátját-kalapját, a borbély ollóját-beretváját is.

Érdekesség képen jegyzem meg, hogy az elmúlt évben Székesfehérváron kutattam Muharay Elemérrel kapcsolatban, s ennek kapcsán eljutottam a Szent István Király Múzeumba is. Ott láttam egy filmet, melyet Pesovár Ferenc készített a mohai tikverőzésről. A szokás szintén farsanghoz köthető. A fiatal legények végigjárták a falu lányait, s bekormozták őket. Ugyanígy jártak el a tyúkokkal is. Ennek a szokásnak azonban inkább termékenységvarázsló jellege maradt meg bennem.

Jövőre találkozzunk a húshagyó kedd előtti szombaton Novajon! További részletek: www.remeles.hu.

Az előadás-sorozat rendje a következőképpen alakul:

Március 23. Hagyományos kézművesség: Erdei Lilla néprajzkutató, csipkekészítő, valamint a halasi csipkekészítők képviselője.

Április 20. Tánc mint örökség: Dr. Pál-Kovács Dóra néprajzkutató, táncantropológus és a méhkeréki román táncok képviselői.

Dr. Bolya Mátyás népzenész, zenetanár, zeneszerző és a bogyiszlói vonószenekar képviselője.

További információ és részletek: www.jasze.hu/elo-orokseg/

Varga Kamill

ferences testvér