Ferenc szenvedélyesen szerette Krisztust. Benne látta, hogyan közölte Isten önmagát a világgal és Isten szeretetének hallatlan, vagyis ellenállhatatlan erejét.

Az Úr Lelkére vágyakozni

Ferenc nem írt tanulmányt az imádságról. Kevésbé foglalkoztatta az, hogy testvéreinek egyfajta imamódot tanítson. Ugyanakkor mégis biztos vezető, élő példa. „Ügyeljenek arra, hogy mindenek fölött vágyakozniuk kell az Úr Lelkének és szent működésének birtoklására.” 1Reg 10,8 Az imaélet az ÚR Lelkének és bennünk való működésének ez a nagy vágya és szakadatlan keresése. Részvétel Jézusnak az Atyához fűződő kapcsolatában. Vagyis megtanulni mondani „ABBA”.

Megkülönböztetés

Ferenc törekszik arra, hogy testvéreit az igazságban meggyökereztesse. Tanítja őket megkülönböztetni az Úr lelkét az emberi és testi indíttatástól. Az a szerzetes, aki hirtelen megzavarodik és felháborodik, amikor ellentmondanak neki vagy keresztezik terveit, látható módon saját maga titkos birtoklásának hatása alatt van, görcsösen ragaszkodik önmagához, önmagát keresi. Ez az ember fenn akarja tartani magának a kezdeményezést. Amikor a víz felkavarodik, láthatóvá lesz, hogy nem tiszta, ugyanígy az emberben megjelenő zavar és harag felszínre hozza szíve tisztátalanságát. A zavar, a felháborodás, a türelmetlenség, az agresszivitás birtokló magatartásról árulkodik.

Forrás:

Éloi Lecrerc: Az Imádság mestere Assisi Szent Ferenc

Efo Kiadó, Budapest, 1997