A tiszta szív imádja

Hogyan lehet megnyílni az Úr Lelkének? Hogyan lehet működni hagyni magunkban? A Szent Grál keresésében csak a tiszta szívű lovag jut el a kaland végén az isteni világ szemlélésére a Szentlélek megvilágosodására. Ferenc, aki ebből az irodalomból táplálkozott – testévreit is a Kerek asztal lovagjainak nevezte- az Úr Lelkének keresése is egy kaland, mely mindenek előtt megköveteli a tiszta szívet. „Mindig tiszta szívvel imádkozzanak.” 2Reg 10,9

Az a szív tiszta, amely tudatában van szegénységének, alázattal az Úr felé fordul, elismeri, hogy egyedül Ő a szent és ebben találja meg örömét olyannyira, hogy már vissza sem tér önmagához. Mindenestül az Úr felé fordulván csak Őt szemléli. „Igazán azok a tiszta szívűek, akik nem szűnnek meg tiszta szívvel és lélekkel imádni az Urat, az élő és igaz Istent.” Int16

Valójában az Isten imádásában válik tisztává a szív, mert benn kiüresedik önmagától és mindattól, ami figyelmét teljesen leköti, még saját tökéletességének vágyától is. Ezáltal megnyílik az Úr Lelkének. Ez nem annyira erkölcsi minőség, mint inkább a befogadás és az imádás mélysége. A tiszta szív számára van Isten, Isten ragyogó nagyszerűsége, végtelen szentsége és örök boldogsága, és ez elég. Ez a magatartás Isten Lelkének műve az emberben. Egyedül a Szentlélek, aki a maga valóságában (igazságában) ismeri Istent, teheti lehetővé számunkra, hogy tiszta szívvel imádjuk.

Forrás: Éloi Lecrerc: Az Imádság mestere Assisi Szent Ferenc

Efo Kiadó, Budapest, 1997