II. rész A Székesfehérvári Egyházmegye

Az egyházmegyét Mária Terézia alapította 1777-ben, mivel a Veszprémi Egyházmegye kormányozhatatlanul nagy volt, így keletről is lecsípett egy egyházmegyét, meg nyugatról is (Szombathelyi Egyházmegye). Ez a rend maradt érvényben 1992-ig, amikor Szent II. János Pál pápa a Budapesthez tartozó kerületeket hozzácsatolta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéhez és néhány nagyobb várost átcsatolt Fehérvárhoz. Érdekes módon Csepel is Fehérvárhoz került.

A számok tükrében:

500.000 hívő tartozik a fennhatóságuk alá,

13 esperesi kerületből mára 5 kerület maradt,

150 plébániára van az egyházmegye területe beosztva,

77 papja van az egyházmegyének, ebből 50 fő az aktív (ha az országos statisztikát is fiegyelembe vesszük, az 50 főből 33 % lehet betegséggel küzdő!) 2 pap szolgál külföldön (1 fő Londonban, egy pedig Németországban magyar lelkész),

Csak 6 fő az állandó diákónusok száma, van 8 szerzetes pap (verbita, ciszter, kapucinus, ferences),

147 katekéta látja el a hitoktatás szolgálatát, ebből 72 a főállásúak száma, a többi óraadó.

A száraz tények, adatok után nézzük a lelkieket:

Az egyházmegye lelkiségének legfontosabb igazodási pontja Szent István, Szent Imre és Boldog Gizella, akik személyesen is jártak Fehérváron, sőt a régi székesegyház királyi temetkezési hely is volt!

Minden magyar szent megfordult a városban felkeresve az első magyar szentcsalád sírját.

Prohászka Ottokár fehérvári püspök egy világító jel a magyar egyház számára.

Másik lelki erőforrás Kaszap István és Bogner Mária Margit vizitációs nővér, akik a szenté avatás útján járnak.