Júdás, pokol fajzata, hitszegő barát,

miképp merészelé illetni ronda szád

csókkal szép Magzatom szerelmes ajakát?

Ez ajk – zengő szavakkal illatos virág –

nem hazudott soha, s nem is szólt ostobát,

de bőven osztogatván igaz szózatát,

nem támadt anyaszülte még, aki csalárd

csókkal szennyezni merné szűz bársonyát.

S te, aljas ámító, mégis megcsókolád

Fiam, ki isten-ember, s hozzá jó barát,

ki békecsókjával gyakran köszönte rád.

Ó, álnok! Hitvány csókodon Urad elárulád!

In: Szedő Dénes összes művei II. Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2018.165.o. 40 éve hunyt el Szedő Dénes (1902-1983)