Forrás: múlt-kor

„Ne sírj, édesanya, hazajön édesapa”- ezen a címen jelent október 3-án Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplója, melyet férje bebörtönzésének idején kezdett el írni: hazatérve, legalább így részese lehessen kislányuk Margitka és a család mindennapjainak.

Brusznyai Árpád (Derekegyház, 1924. június 27. – Budapest, 1958. január 9.) görög-magyar történelem szakos középiskolai tanár volt. 1956-ban Veszprémben dolgozott, október 23-án beválasztották a Veszprém megyei forradalmi tanácsba, majd a tanács elnöke lett. Tevékenysége arra is kiterjedt, hogy sok ÁVH-s és más gyűlölt pártembereket megmentett a lincseléstől. A forradalom leverése után a rezsim vad gyűlölettel fordult ellene, hiszen Árpád hitvalló keresztény katolikus volt, tehát a párt ellensége! Koncepciós perben a népi demokratikus államrend erőszakos megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvés szervezésével és népellenes bűncselekmények elkövetésével vádolták meg és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Pap János – későbbi Veszprém megyei párttitkár, majd belügyminiszter – kérvényezte a halálra ítélést, melyet 1958. január 9-én hajtottak végre. A rendszerváltozás után rehabilitálták.

A naplóban megörökítésre került Brusznyai Margitka, az akkor négy éves kislány egyik tette: Egy alkalommal nagy komolyan a Postán felveszi a kagylót és a felnőtteket utánozva telefonál: Édesapa gyere haza, hagyd ott azt a sötét börtönt! Ugye hazajössz húsvétra! fr. Kamill