ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS
fr. Varga Kamill OFM: Hajtapuszta c. könyv második kiadásához
A szerző összefoglalója:
A gyermekkorunkat a Hajtán töltöttük. Sok szép élmény fűz oda. Máig megjelennek
álmainkban mind az ottani helyek, mind az ottani emberek. Ezzel az írással azoknak az embereknek
kívánunk emléket állítani, akik a XIX. századtól itt éltek és művelték a földet, néha keserves
körülmények között.

Egy változó korban éltünk ott, és ez a változás azóta is töretlen. Azt senkinek sem szükséges
elmagyarázni, hogy mennyit változott az ember, a világ és a technika az elmúlt 30 évben. A
változás régen is megvolt, csak ami manapság 1–2 évtized alatt valósul meg, ahhoz régen két-három
emberöltő is kellett. Ami igaz volt az 1700-as években, az megváltozott a XIX. századra. Aztán
jelentős változást hozott az első világháború is, a második még jobban, utána az embertelen
diktatúra, majd a 90-es változások. Mind-mind egy-egy esemény a változások rendjében, az
emberiség kirakójában.
A változó kor utolsó élő tanúi vagyunk. A mostani környezet, Hajta már nem az ami a
gyerekkorunkban volt, sőt néhány év, vagy évtized múlva lehet, hogy új könyvet kellene írni.
A könyv első részében történeti áttekintést kap kézhez az olvasó, melyben megismerkedhet
a Hajtának nevezett terült nevével, a történelmi korokban itt élt emberek dolgaival. Ami igazán
érdekes számunkra az XIX. század végén, a XX. század első felében érkezett el: ekkor épült Koncz
Menyhért plébános támogatásával az iskola, ekkor épült a Szent István király templom. Az itteni
gazdák valami jobbat és szebbet, többet és maradandóbbat akartak létrehozták, jászosan szólva
felállították a Kisgazdakört, alapítottak tejszövetkezetet, aztán a háborúk mindent leromboltak,
kezdhettek mindent elölről. Amikor az országot és az életüket újra rendezték, akkor jött a
téeszesítés!
Külön fejezetben – említés szintjén – olvashatunk a „másik Hajtáról”:
Jászfelsőszentgyörgyhöz tartozó Hajta részről. A érdekességek c. fejezetben olvashatunk néhány
korabeli cikket teljes terjedelmében. Úgy ítéltük, ezek jól jellemzik az akkori életet, viszonyokat.
Bár nem vagyunk néprajzos szakemberek, mégis ennek is szenteltünk egy külön fejezetet.
Hogyan éltünk mi a 60-as, 70-es, 80-as években. Talán nemcsak a szakemberek forgathatják
haszonnal.
Mások hívták fel a figyelmemet arra, hogy ezen a vidéken született Muharay Elemér. Bizony
én semmit sem hallottunk róla! De még emlegetni sem emlegette nevét senki! Ennek is
utánajártunk!
Külön fejezetben olvasható a Hajta-mocsár, a Hajta-folyás, illetve a Tájvédelmi Körzet. Ez
is titok volt előttünk: mi csak annyit tudtunk szép tájon élünk.
A legérdekesebb rész számomra a visszaemlékezések című fejezet. Létrehoztuk a Puszta
Hajta facebook oldalt, megjelentünk a városi újságban: várva jelentkezőket, akikkel együtt
megírhatnánk ezt a fejezetet. Nem is csalódtunk. Lassan-lassan érkeztek a visszaemlékezésen, több
alkalommal személyes találkozót is tartottunk, a nyilatkozni bátortalanokkal interjúkat készítettünk.
A Függelékben összegyűjtöttük az adatokat, ismereteket, Hajtára vonatkozó táblázatokat,
melyek a történeti írást szétfeszítették volna. Hátul, függelékben elhelyezve, pedig talán az adatok
„utolsó órában” való megőrzését jelenti.
A záró fejezetben a fotóalbum kapott helyett. Legtöbb Varga-Kókai Andrea készítette. Aki a
hajtai túráink alkalmával bőségesen szaporította a képek listáját.

Előfizethető a gyöngyösi ferences rendház portáján, a gyűjtőknél, a Jász Múzeumban és a Jászberényi Városi Könyvtárban.