Egy ember beleesett a kútba, ahonnan nem tudott kimászni.

Egy jószívű ember arra járt és azt mondta: – Tényleg nagyon sajnállak. Együtt érzek veled fájdalmadban.
Egy politikus, aki arra járt, azt mondta: – Logikus, hogy valaki előbb-utóbb beleesik ebbe a kútba.
Egy jámbor azt mondta: – Csak a rosszak esnek kútba.
Egy tudós elemezte, hogy hogyan esik bele az ember a kútba.

Egy ellenzéki politikus expozét írt a kormány ellen.
Egy újságíró egy vitacikket ígért a jövő vasárnapi újságba.
Egy gyakorlati ember megkérdezte tőle, hogy magas volt–e az adó a kútra.
Egy szomorú ember azt mondta: – Az én kutam rosszabb.
Egy humorista gúnyolódott: – Igyál egy kávét, az majd feldob!
Egy optimista azt mondta: – Rosszabbul is eshettél volna!
Egy pesszimista azt mondta: – Még lejjebb fogsz csúszni.

Jézus meglátta az embert, kézen fogta és kihúzta a kútból.

(Ez a Húsvét. Jézus ki akarja húzni az embert a kútból. Bármi áron….)

A világ legnagyobb szüksége

Egy kicsivel több kedvesség, és egy kicsivel kevesebb kapzsiság.

Egy kicsivel több odaadás és egy kicsivel kevesebb elvárás.

Egy kicsivel több mosoly és egy kicsivel kevesebb grimasz.

Egy kicsivel kevesebb rúgás abba, aki elterült a földön.

Egy kicsivel több „mi“ és egy kicsivel kevesebb „én“.

Egy kicsivel több nevetés és egy kicsivel kevesebb sírás.

Egy kicsivel több virág az életben és egy kicsivel kevesebb a sírokon.

Ember a kútban – Olykor elég egy napsugár 62. oldal (Ferrero, B.)