A mai vasárnapi evangéliumi szakaszban Szent Lukács elbeszéli, hogy Jézus meglátogatja Mártát és Máriát (Lk 10,38-42).

Márta és Mária testvérek, de van egy fiútestvérük is, Lázár, aki ez alkalommal nem jelenik meg. Jézus átkel a falun és, s ahogy mondja a szöveg, Márta befogadja Őt a házába (Vö. 10,38). Ebből a kis részletből megtudjuk, hogy Márta az idősebb, a ház feje. Jézus jól érzi magát. Mária leül lábaihoz és hallgatja, míg Márta teljesen elmerül a feladatokban, mivel tudja, hogy különleges Vendége van.

Szinte látjuk a jelenetet: az egyik testvér tevékenyen sürög-forog, a másikat elragadtatja a Mester jelenlétében és tanítása. Egy kis idő múlva Márta, aki nyilvánvalóan neheztel, nem tudja megállni, hogy ne panaszkodjon. Azt érezzük, hogy még az Urat is kritizálja: „Mester, nem törődsz azzal, hogy egyedül szolgálok. Szólj testvéremnek, segítsen!” Márta, mintha a Tanítót tanítaná! Jézus csöndesen válaszol neki: „Márta! Márta! – a név kettős említése kifejezi iránta való szeretetét – sok mindennel törődsz, sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges! Mária a jobbik részt választotta, s nem is veszíti el soha.” (10,41-42) Krisztus szavai egyértelműek: nem nézi le a tevékeny életet, sem a nagylelkű vendéglátást, inkább emlékeztet arra, hogy csak egy a szükséges, figyelni az Úr szavaira, amikor ott van, az Ő jelenlétére! Minden más elmúlik, minden mást elveszítünk, de Isten Igéje örök és ez ad értelmet mindennapi tetteinknek.

XVI. Benedek pápa