Az evangéliumi példabeszédek rövid elbeszélések, amelyeket Jézus azért használ, hogy általuk a mennyország misztériumát hirdesse meg. A mindennapi életből vett képekkel „fel akarja tárni az összes dolgok voltaképpeni alapját… Istent, a cselekvő Istent, aki belép életünkbe és kézen akar bennünket fogni.” (Názáreti Jézus I. Bp, 2007. 167. o.)

Az isteni Mester mindenekelőtt arra hív meg, hogy elismerjük az Atyaisten elsőségét. Ahol Ő hiányzik, ott semmi sem lehet jó. Ő minden fölött áll. A mennyek országa valójában Isten királyi uralmát jelenti, és hogy azt elfogadjuk egész lényünkkel.

A mai vasárnapi evangélium témája éppen a mennyek országa. A „mennyre” nem úgy kell gondolnunk, mint felettünk magasodó végtelen térre, amely messze áll mindentől, ami emberi. Jézus mezőhöz hasonlítja a mennyek országát, hogy megértsük, hogy az bennünk lévő kicsiny és rejtett mag, amelynek ellenállhatatlan életereje van. És minden akadály ellenére ez a mag növekszik és majd gyümölcsöt terem. A gyümölcs csak akkor lesz jó, ha az életteret az isteni akarat szerint műveljük.

Ezért a jó magok közötti konkolyról szóló példabeszédben (Mt 13,24-30) Jézus figyelmeztet minket, hogy miután a gazda elvetette a magot „míg az emberek aludtak az ellenség” közbelépett és rossz magokat hintett a fölbe. Ez azt jelenti, hogy legyünk készek megőrizni azt a kegyelmet, amelyet keresztségünk napján kaptunk, folyamatosan tápláljuk az Istenbe vetett hitet, s őrizkedjünk, hogy a gonosz ne vessen abba gyökeret. Szent Ágoston megjegyezte a példabeszéd magyarázata közben, hogy „sokan először konkolyok, de aztán jó magok lesznek”, majd hozzá tette, „ha a gonoszok, nem viselkednek türelemmel, akkor nem nyerik el a dicséretreméltó átváltozást”.

Kedves barátaim, a Bölcsesség könyve – ahonnan a mai Olvasmányt vettük hangsúlyozza az isteni Lény dimenzióját és állítja: „Nincs isten Rajtad kívül, aki gondját viseled minden embernek… Mert a Te erőd az igazak forrása és Te hatalmaddal mindeneket fenntartasz!” (Bölcs 12,13.16) És a 86 (85) Zsoltár ezt erősíti meg: „Ó, Uram, Te jó és irgalmas, nagylelkű mindazokhoz, akik hívnak Téged!”

Így, ha Isten gyermekei vagyunk, ilyen hatalmas és jó Atya gyermekei, akkor keressük, hogy törekedjünk, hogy olyanok legyünk, mint Ő! Valójában ez volt Jézus célja ezzel a beszéddel, s ezért mondta hallgatóinak: „Legyetek tökéletesek, ahogyan mennyei Atyátok is tökéletes!” (Mt 5,48) Forduljunk bizalommal Máriához, hogy hűségesen követhessük Jézust, és élhessünk úgy, mint Isten igaz gyermekei. (XVI. Benedek pápa)