A mai vasárnapi evangélium bemutatja az imádságba elmerülő Jézust.  Amikor befejezte imádságát, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni!” (Lk 11,1) Jézus nem tiltakozott, de nem is kezdett beszélni különös dolgokról vagy beavatottaknak szóló formulákról, hanem egyszerűen ezt mondta: „Amikor imádkoztok, mondjátok: Atyánk…” és megtanította a Miatyánkot (Vö. Lk 11,2-4), vagyis, hogy Hozzá hasonlóan úgy forduljunk Istenhez, mint Atyához. Lukács rövidebb formában írja le a Miatyánkot, mint ahogy azt Szent Máténál találjuk, s amely általánosan használt forma lett. Előttünk állnak ma azok a Bibliában található szavak, amelyeket elsőként tanultunk meg gyermekkorunkban. E szavak belevésődtek memóriánkba, formálják életünket és kísérnek utolsó leheletünkig. Feltárják, hogy „Istennek nem kész gyermekei vagyunk, hanem a Jézussal való mélyülő közösségünk által egyre inkább azzá kell lennünk. A gyermeki lét azonos lesz Krisztus követésével.”

XVI. Benedek pápa