Keresztelő János úgy mutatja be Krisztust, mint aki minden addigi várakozást felülmúl. Ő nemcsak a Messiás, az Úr Felkentje, hanem Isten Fia (Jn 1,34). Nemcsak leszáll rá az Úr Lelke, hanem rajta is marad (Jn 1,32; vö. Iz 11,2). Nem olyan bárány ő, amelyet az emberek adnak Istennek, hanem az a Bárány, akit az Atya ad oda a világ bűneiért (Jn 1,29; 3,16).

Az ember ősidőktől fogva igyekezett áldozatokat és ajándékokat adni Istennek, s ezek által kiengesztelni őt. Az áldozati állatok az emberek bárányai voltak, amelyeket Istennek adtak. Ezek az áldozatok azonban mégsem tudtak igazi engesztelést, bűnbocsánatot biztosítani (vö. Zsid 10,1–4). A bűn által okozott sebet egyedül Isten képes gyógyítani, ő tudja az embert a bűn halálából újjáteremteni (vö. Zsolt 51,12).

Jézus nem alulról jövő, az emberek által Istennek adott Bárány, hanem odafentről való Bárány, Isten Báránya (vö. Jn 3,31; 6,57; 8,23). Benne Isten veszi magára a világ bűneit, tisztítja és gyógyítja meg a bűntől sebzett világot. Ezért állt be Krisztus a Jordán partján a bűnbánat keresztségét felvevő tömegbe. Bár bűntelen volt, magára vette a világ bűneit. Ez az első keresztsége már előre jelzi a másodikat, amikor a vérében fog megkeresztelkedni, a vérével mossa majd le bűneinket (vö. Mk 10,38; Lk 12,50; 1Jn 2,2; 5,6).

Krisztus tőlünk is várja, hogy vegyük vállunkra mások bűneit, hordozzuk egymás terhét (vö. Gal 6,2; Kol 3,13). Ne visszaütni akarjunk, hanem az ütést elviselve jóval győzzük le a rosszat (vö. Róm 12,21).