A farizeus jelképezi azokat, akik úgy érzik, hogy egyenrangúak Istennel és közben lenézik embertársaikat. A vámos pedig azokat jelképezi, aki bűnöket követnek el, de azt elismerik és alázatosan kérik Isten bocsánatát. Utóbbi úgy gondolja, hogy nem saját érdeme, hanem Isten kegyelme menti meg őt. A példabeszéd utolsó sorából világos, hogy Jézus melyik magatartást részesíti előnyben: Ez megigazultan ment haza (bocsánatot nyerve és Istennel kiengesztelődve), amaz viszont nem (az önelégültség érzésével, Istennel való kibékülés nélkül).

R. Cantalamessa