A mai evangéliumban az Úr Jézus ezt mondja tanítványainak: „Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága!” (Mt 5,13-14) Ezek a képek mutatják a tanítványok küldetésének és tanúságtételüknek jelentőségét.

A közép-keleti kultúrában a só képe többféle értéket juttatott az emberek eszébe, mint például a szövetséget, a szolidaritást, az életet és a bölcsességet. A világosság a Teremtő Isten első alkotása, az élet forrása, s Isten Igéje is a világossághoz hasonlít, ahogy azt a zsoltáros mondja: „Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon.”

A mai Olvasmányban Izajás próféta szavait hallottuk: „Ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik.” (58,10)

A bölcsesség magába foglalja a só és világosság jótékony hatásait. Valójában az Úr tanítványainak hivatása, hogy „új ízt” adjanak a világnak és megőrizzék azt a romlástól Isten bölcsességével, amely a maga teljességében a Fiú arcán ragyog fel, mert Ő az „igazi világosság, aki megvilágosít minden embert.” (Jn 1,9)

A közömbösség és önzés sötétségében Jézussal egyesülve a keresztények képesek árasztani Isten szeretetének fényét, az igazi bölcsességet, amely értelmet ad az emberi életnek és cselekvésnek.

Február 11-én, a Lourdes-i Szűz Mária emléknapján tartjuk a Betegek világnapját. Ez alkalom arra, hogy az egyházi közösségekben és a civil társadalomban gondoljunk beteg testvéreinkre, imádkozzunk értük és érzékenyebbek legyünk velük szemben.

Testvéreim, kérjük Szűz Mária anyai közbenjárását, hogy a szülők, nagyszülők, tanárok és papok és mindazok, akik részt vesznek a nevelésében véssék az ifjú nemzedékbe a szív bölcsességét, hogy életük teljes lehessen! (XVI. Benedek pápa)